11.-12. Fejezet

 

Tizenegyedik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

Biztos voltam benne, hogy Blue járt a szobámban tegnap este. A mellettem lévő párnán még jobban éreztem az illatát. De miért tette volna ezt, és miért nem volt már ott, amikor felébredtem? A közelségének érzése a következő két hétben is megmaradt.

Sokszor kérdeztem tőle, hogy a szobámban töltötte-e az éjszakát. Ő vagy figyelmen kívül hagyta a kérdésemet, vagy azt mondta, hogy ne butáskodjak. Pedig tudtam, hogy így van, hisz nem őrültem meg. Sokszor megpróbáltam még ébren is maradni. Soha nem sikerült. Napközben csak néhányszor volt velem, egész pontosan hatszor. Azt mondta, hogy elfoglalt a munkája meg ilyesmi miatt. Csalódottnak éreztem magam, de aztán amikor úgy ért hozzám, hogy a szívem vadul kezdett dobogni, vagy amikor a fülembe súgta, hogy jól nézek ki, ezek reményt ébresztettek bennem.

Reményt, hogy valami elkezdődött köztünk.

De aztán az érzelmeim hátraarcot csináltak, és kurvára csak bosszúsan éreztem magam.

Ez a férfi teljesen felbosszantott. Ezt a szexuális feszültségre fogtam, de az is közrejátszott, hogy főnökösködött és birtokolni akart.

Egyszer, amikor a közös társalgóban voltam Billyvel, Stoke-kal és Dodge-dzsal, Blue bejött, és azt mondta, hogy keljek fel és menjek a szobámba. Biztosan tudtam, hogy nincs rajtam átlátszó ruha. Ezért azt mondtam neki, hogy húzzon a picsába, mert nincs joga megmondani nekem, hogy mit csináljak. A motoros testvérei nevettek, és ekkor a vállán találtam magam, és hallottam, ahogy a testvérei huhognak és nevetnek.

Becipelt a szobámba – az illatból tudtam –, talpra állított, közel jött hozzám, és azt suttogta: – Ha azt mondom, hogy csinálj meg valamit, akkor neked azt kell tenned.

– Szerintem ez csak a te érdekedet szolgálja Blue – sziszegtem –, inkább lépj hátrébb, és kérj bocsánatot. Nincs joga megmondani nekem, hogy mit tegyek, uram.

– Nem tetszik, ahogy rád néznek.

– Pfft, nem érdekel. Ami engem illet, úgy nézhetnek, ahogy akarnak, mert randira egyikük sem, sőt bárki más sem hívott el, úgyhogy szabad vagyok, és azt csinálok, amit akarok.

– Clary – morogta halkan.

– Igen, Blue?

– Te egy púp vagy a hátamon.

– Hát ez furcsa, mert te is az vagy az enyémen.

Ilyenkor szerettem volna látni az arcát. Kit akartam átverni? Mindig látni akartam. De most különösen a megfelelő istenverte irányba akartam bámulni, hogy érthető legyen a mondanivalóm. Meg fogok őrülni, ha ez a férfi nem teszi meg a következő lépést, és nem hív el randira, vagy nem csókol meg. Persze tudtam, hogy nem lehet könnyű igazi randira menni. Még azt sem tudtam, hogy a motorosok szoktak-e ilyet csinálni, de a gondolat, hogy a nővérem még mindig el akart kapni, bármilyen átkozott okból is, nagyon nyugtalanított.

Semmilyen módon nem is lépett velem kapcsolatba.

Nem tudtam, mi folyik itt, és ez még jobban frusztrált.

Azt akartam, hogy a dolgok visszatérjenek a félig normális élethez. Mármint, tudtam, hogy soha többé nem lesz ugyanolyan, mint régen. Soha nem bíznék már meg benne, és igazából már látni sem akartam többé, de vissza akartam kapni az életemet. El akartam menni a könyvtárba, el akartam menni a szupermarketbe – a pokolba is, ki akartam menni a városba az újonnan szerzett barátaimmal.

Azonban, még mindig túlságosan féltem ahhoz, hogy bármit is tegyek. Bár a lányok megnyugtattak, hogy a legjobb védelem alatt állok, de addig nem akartam kockáztatni, amíg nem tudtam, hogy a nővéremnek módjában áll-e még mindig bosszút állni rajtam.

Bármi is volt az a kibaszott dolog.

Az egyetlen dolog, ami boldoggá tett, hogy végre meggyógyultam. A bordáim már nem fájtak, és ahogy aznap reggel a fürdőszobában megtapogattam az arcomat, nyoma sem volt semmilyen érzékeny pontnak. A fürdőszobából kilépve az ágyhoz mentem, leültem, majd hátradőltem, hogy lefeküdjek, de gyorsan felültem, amikor kivágódott az ajtóm.

– Elég ebből a szarságból, hogy éjjel-nappal a telepen vagy – jelentette ki Deanna. – Megcsináltatjuk a körmeinket, és trutyit kenünk az arcunkra, hogy összekovácsolódjunk. Pokoli lesz, de tudom, hogy élvezni fogod. Csajos lánynak tűnsz.

– Én is – kuncogott Julian. Az árnyéka megállt mellettem, és a könyökömnél fogva felhúzott, hogy felálljak. – Gyerünk, cseresznyés pite. Zara a kocsiban vár, Ivy pedig ott találkozik velünk.

– Nem igazán van kedvem hozzá, srácok – mondtam.

– A büdös szart nincs – állapította meg Deanna. Megfogta a másik kezemet, és kivezettek az ajtón.

– Ma reggel nekem is volt egy ilyenem – mondta Julian.

– Micsoda? – kérdezte Deanna, miközben végigmentünk a folyosón. Tudtam, hogy nincs értelme vitatkozni azon, hogy maradok, mert ha Deanna és Julian tenni akartak valamit érted, akkor megtették, akár tetszett neked, akár nem.

– Büdös szar.

Deanna összeszorította a száját. – Ó, a kurva életbe, te homi! Ez kibaszottul túl sok információ! – Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek Deanna reakcióján, mert tudtam, hogy Julian csak bosszantani akarta, mert a fülembe súgta: – Mindig fel tudom húzni.

Pont egy kis wellnessre volt szükségem. Az is segített, hogy Deanna azzal nyaggatott, miért vagyok mostanában olyan feszült, azon kívül, hogy a húgom egy dühöngő ribanc. Mindhárman észrevették, hogy a hangulatom napról napra, sőt óráról órára változott. Először, ahogy Julian fogalmazott, azt hitték, hogy menstruálok, vagy éppen esedékes lesz. Én azonban nem jöttem ki ebből az állapotból.

Sóhajtva dőltem hátra a székben, ami előtt valami hölgy kényeztette a lábamat. Julian az egyik oldalamon ült, míg Zara a másikon, majd mellette Deanna.

– Tényleg nem tudom. – Tényleg így volt, de hülyén éreztem magam, amiért kimondtam. Elsősorban a nővéremre és az ő elbaszottságára kéne gondolnom, de nem így volt. Inkább Blue jutott eszembe.

– Szerintem ez baromság – mondta Julian. Épp azon voltam, hogy újra elmondjam neki, hogy tényleg semmi baj, amikor a telefonom jelzett, hogy hangüzenetet kaptam.

Megnyomtam a lejátszást, és az automata hang azt mondta: – Ivy Morrisontól délután egykor – majd Ivy izgatott hangja következett: – Csajszi, ó, Istenem! Megcsináltam. Kiszedtem Billyből. Azt mondta, hogy Blue minden este bemegy a szobádba, amint elaludtál, mert rémálmaid vannak. Tudod, hogy ez mit jelent, te nő? – Aztán énekelve folytatta: – Akar téged és tetszel neki. – Az üzenet véget ért, és tudtam, hogy az arcom elvörösödött.

– Most már értem – mondta Zara mosollyal a hangjában.

– Miért nem mondtál nekünk semmit erről? – kérdezte halkan Julian. Idegesnek tűnt, és ezt utáltam.

– Ti mindannyian közelebb álltok hozzá. Nem akartam, hogy kínos legyen nektek, és Ivy még eléggé új a csoportban, akárcsak én.

– Drágám – kezdte, miközben megfogta a kezemet. – Nekünk itt van egy szabályunk. Közénk tartozik még Vi, Talon húga, Ivy és te is, és ez a kódex a motorosok testvériségére vonatkozik. Természetesen én is részese lehetek, mert annyira király vagyok. De ez a szabály azt is jelenti, hogy bármit, amit nem akarsz, hogy a férfiak megtudjanak, azt nem is fogják megtudni. A francba, édes töltött keksz, állandóan a férfiakról beszélünk. Meg kell adnod ezt a lehetőséget a testvériségnek, beszélned kell, hogy fellélegezhess, különben csak az őrületbe kergetnének a gondolataid. Nehéz a motoros férfiak között lenni. Másképp viselkednek, mint a legtöbb férfi. Ők... minden tekintetben mások, mint bármelyik másik férfi, és ez néha túl sok lehet. Ilyenkor gyere hozzánk. Örülünk, hogy elmentél Ivyhoz, de itt az ideje, hogy a többi testvéredet is beavasd a dolgaidba.

Könnyek öntötték el a szemem. Miért nem találkoztam már évekkel ezelőtt ezekkel a csodálatos emberekkel? Bármit el tudtam volna viselni, ha mellettem vannak. Miért nem lehetett bármelyikük az igazi nővérem? Elmosolyodtam magamban. Igen, még Julian is... akit a motorosok körében még mindig lányként emlegettek.

– Rendben, mindent elmondok.

– Ez szaftos lesz – kacagott Deanna, és összecsapta a kezét.

– Nem igazán. Inkább frusztrálóbb, mint bármi más. Amióta Blue visszajött, nem sokat láttam, de – mielőtt Ivy elmondta az üzenetét – már biztos voltam benne, hogy minden este bejön a szobámba, amikor alszom. Próbáltam ébren maradni, hogy elkapjam. Aztán próbáltam korán felkelni. De soha nem tudtam rajtakapni. Legalábbis Ivy üzenetéig nem.

– Ez elég frusztráló lehetett– mondta Zara.

Az alsó ajkamba haraptam, és azon tanakodtam, hogy elmondjam-e nekik a többit is. Francba, ők segíthetnének. Ők jobban ismerték, és talán rosszul olvastam Blue-ban, hogy érdeklődik irántam, így lehet, hogy tévedtem.

– Ez még nem minden. – Éreztem, hogy az arcom kipirult. – Frusztrált vagyok, mert nem akar rám mozdulni. Tudom, hogy most nem kéne ezzel törődnöm, főleg a nővéremmel történtek után, nem mintha tudnánk, mi van vele. De hol forró, hol hideg a viselkedése velem, és amikor forró – amikor megérint, a fülembe suttog –, akkor többet akarok. Aztán viszont idegesít, amikor a motoros testvérei közelében kimutatja irántam a birtoklási mániáját. Olyan, mintha előttük igényt tartana rám, de aztán amikor kettesben vagyunk, teljesen kihűlne.

– Túl sokat volt Ivy közelében – nevetett fel Julian.

– Átkozottul igaz – tette hozzá Deanna.

– Srácok – nyafogtam.

– Most már értjük – folytatta Deanna. – Szexuálisan frusztráltak vagytok. Úgy értem, ezt meg tudom érteni. Blue dögös. Nem annyira dögös, mint az én pasim, de azért ott van a csúcson. Csak azt nem értem, hogy miért vár a pasi. A francba, mindannyian láttuk, ahogyan téged néz. Griz még azt is mondta, hogy össze kell szednie magát.

– Talán...– kezdte Zara–, talán nem akar elijeszteni téged. Talán azért akarja lassan csinálni a dolgokat, mert különleges lehetsz számára. Talon és én éppen erről beszélgettünk tegnap este. Azt állította, hogy az övé vagy, drágám, de...

– Ez meg mit jelent? – kérdeztem.

– Egyetlen más férfi sem érhet hozzád anélkül, hogy ne kerülne Blue-val szembe – mondta Deanna.

– Az alfahímek olyan átkozottul dögösek – csatlakozott a beszélgetésbe Julian.

– Akkor, ha ő egy alfahím, és igényt tart rám, akkor miért nem...miért nem mondja... miért nem csinálja... miért nem tud...

– Megbaszni? – tette hozzá Deanna.

Megvonogattam a vállamat. – Hm, azt hiszem. Igen, azt is, de miért nem mutatja meg, hogy tényleg törődik velem? Hogy többet akar tőlem?

– Ó, igenis akar, cukorszilva. Mindig feláll neki, amikor a közeledben van. Hidd el...észrevettem.

Hűha. Tényleg?

– Lehet, hogy akkor fog lépni, amikor már minden szarságodnak vége – megugrottam az új férfihangtól. Julian felsikoltott, Deanna pedig káromkodott.

– Pick, mi a fasz van? Nem lopakodhatsz be hozzánk – csattant fel Deanna.

– A főnök azt akarja, hogy hívd fel, Vadmacska. Nem veszed fel a telefonodat. Elkaptam Ivyt kint a ház előtt. Már elindult vissza a telepre.

– Pofa be! – sóhajtott Zara.

Deanna kötekedett vele valamiért, de engem nem érdekelt a beszélgetés. Az járt a fejemben, hogy Picknek igaza lehet. Lehet, hogy Blue azt hiszi, hogy helyesen cselekszik, ha megvárja, amíg a problémám megoldódik, de én már nem akartam tovább várni.

Itt volt az ideje, hogy a saját kezembe vegyem a dolgokat, még ha ettől nagyon ideges is voltam.

Mégis, rengeteg frusztráció halmozódott fel bennem, és kész voltam minden szexuális tapasztalatlanságomat kidobni az ablakon, mert a férfimat akartam.

– Szia, édesem – mondta Zara kedves hangon.

Biztos kihangosította, mert amikor meghallottam Talon hangját, dühösnek tűnt. – Mi a fasz van, cica? Mi a büdös francot csináltok? Mi. A. Faszt?

– Mindent kézben tartottunk – válaszolta.

– Add ide a telefont – hallottuk a háttérben, és ezt a hangot bárhol felismerném. Blue. Talon mégis azt mondta a telefonba: – Nem. – Bizonyára Blue-val beszélt. – Zara, jobb, ha most rögtön visszajössz ide. Mi a fenét képzeltél, asszony? Te és az átkozott három muffkétás bandád nagy szarban vagytok. Remélhetőleg Blue lehiggad, mire visszaérsz a nőjével. Mondtam, hogy ne csináld ezt a szart. Mondtam, hogy ha Clarynek el kell mennie, akkor őrizni kell, hogy Blue el ne veszítse. Az övé. A picsába.

Dühösen vett egy nagy levegőt. – Tudod mit, cica? Elvesztette a fejét, amikor bejött a kibaszott irodámba, hogy megtudja, hol van a nője, és nekem azt kellett mondanom, hogy nem tudom. Hála az égnek, hogy Billy látta, ahogy a bandád elment vele. Aztán kiderült, hogy egy másik testvér látott téged, Cica, az én átkozott nőmet, egy kocsiban kint várakozni, hogy elvidd Blue nőjét egy kibaszott örömtúrára, és senkinek nem mondtad el, hova mész.

– Talon, drágám – sóhajtott Zara, mintha már megszokta volna, hogy a férfi ennyire dühös. Nem értettem, hogy lehet ilyen nyugodt, mikor én is majdnem bepisiltem.

– Szükségünk volt egy csajos napra. Ezt nem tudtuk úgy megtenni, ha bármelyik testvér is velünk van.

– Szükségetek volt egy csajos napra – morogta, és biztos voltam benne, hogy összeszorított fogain keresztül.

– Igen – jelentette ki Zara –, nem mintha nem lettünk volna bebiztosítva. Nálunk vannak a fegyvereink és a sokkolóink.

Fegyver? Sokkoló?

– Hát, bocsáss meg a kurva életbe. Te mindent megtettél, hogy ha valaki elkapna titeket, mert nálad volt a gázspray és a sokkoló.

Oké, ez határozottan szarkazmus volt.

– Ne beszélj velem ilyen hangnemben, Talon Marcus. Úgyis tartoztál nekem, amiért felkoppintottál. A testem a poklot járta meg érted.

Megőrült?

– Cicus – sóhajtott fel a férfi.

Mi a fene? A hangja teljesen megváltozott. Zara meg tudta nyugtatni a vadállatot?

– Vonszold vissza a segged ide. És mivel megjártad értem a poklot, megpróbálom megakadályozni, hogy Blue megöljön titeket, a három jómadarat.

– Az jó lenne, drágám. Hamarosan találkozunk.

Hallottam egy kattanást; a hívás véget ért. Megfordultam a székemben, hogy szembe nézzek vele, és azt mondtam: – Csodálatos vagy.

Kuncogott. – Ne aggódj. Majd megtanulod, hogyan kell őket kezelni.

Pick gúnyosan felszisszent mögöttünk, odavakkantotta: – Mozgás!

Elmosolyodtam magamban. Itt volt az ideje, hogy feljebb lépjek, és azt tegyem, amit Zara tett: átvegyem az irányítást. Csak annyit kellett tennem, hogy nem tojok be, mielőtt visszaérünk.

Felnevettem. Végre úgy éreztem, hogy kezdem visszanyerni a régi önmagam.

 

Tizenkettedik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

Julian a vállamat átkarolva segített vissza a telepre. Miután elhagytuk a kozmetikust, a levegő lehűlt. Hálás voltam, amikor beléptünk az épületbe, mert a fűtőtestek felmelegítették a helyet.

Mivel már elég régóta voltam ott, így tudtam, hogy Julian végigvezetett a közös helyiségen keresztül és a hálószobákkal szemben lévő folyosón. Talon irodája felé tartottunk.

Zara és Deanna előttünk vidáman csevegtek, mintha nem is egy dühös férfiakkal teli szobába készültek volna besétálni.

Biztos kinyitották az iroda ajtaját, mert a következő, amit hallottam, az volt: – Soha többé, hallod, Vadmacska? – Blue halkan morgott. –Kurvára soha többé nem viszed el őt nélkülem vagy, hogy más testvérek veled lennének.

– Na, várjunk csak – kezdte Deanna.

– Nem drágám – jött Griz zord hangja.

– Nem tudhatjátok, mi történhet. Amíg ezt a szart nem rendezzük, addig ő kurvára nem mehet el védelem nélkül! – kiabált Blue.

– Nekünk...– kezdte Zara.

– Cicám, nem – morogta Talon.

Zara felsóhajtott. Nem tetszett, hogy bajba kerülnek, amiért valami kedves dolgot tettek értem. Főleg, amikor én olyan jól éreztem magam.

Leráztam Julian karját, és előreléptem. Csípőre tett kézzel azt mondtam: – Hagyd abba, Blue. Jól vagyok, mindannyian jól vagyunk, úgyhogy abbahagyhatod a mellveregetést, mint valami átkozott ősember. Azért kedveskedtek ezzel, mert látták, hogy padlón vagyok. Szóval nem tűröm, hogy ordibálj velük.

– Édesem...

– Nem – csattantam. – És ha most rendesen látnék, azonnal kirohannék ebből a szobából, hogy tudd, mennyire felbosszantottál, de nem tudok, úgyhogy...– Julian felé fordultam. – Kérlek, segíts vissza a szobámba.

– Persze, boglárka.

– Ne merészeld! Majd én elviszem őt – sziszegte Blue.

Az alsó ajkamba harapva próbáltam elrejteni az előtörni készülő mosolyt. Épp a terveim szerint játszott. Éreztem Julian melegét magam mellett, és azt suttogta: – Kapd el, tigris. – Ó, Istenem, ennyire kiismerhető voltam?

Nem számít. Akkor is végigcsinálom, amit elterveztem. Azt hiszem, Blue-nak is erre volt szüksége. Szóval, ahogy Blue mellém lépett, és átkarolta a derekamat, bólintottam Julian felé.

Némán kísért a szobámba. Feszült volt és még mindig dühös, mert a keze szorosan fogta a derekamat. A testtartása is merev volt.

Kinyitotta az ajtót, és beljebb húzott. Kibújtam a szorításából, és az ágy felé sétálva szembefordultam vele.

– Clary...– kezdte szűkszavúan.

– Vonzónak találsz engem? – kérdeztem a szavába vágva.

A szoba elnémult, lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát.

– Igen – mondta egyszerűen.

– Jó. – bólintottam, inkább magamnak, mint neki. Akkor ez működhet. – Megcsókolnál?

Felnyögött. – Cukorfalat, nem teheted... nem... a szentségit, ezzel megnehezíted a dolgot.

Elmosolyodtam. – Máris? Ez gyorsan ment.

Elfojtott egy ijedt nevetést. – Nem így értettem. Basszus, te nő, gyönyörű vagy, de most nem ez a megfelelő alkalom.

Csalódottan a padlót bámultam. Kénytelen voltam mocskosan játszani. – Szóval nem akarsz engem? – Büszke voltam, hogy ez milyen lehangoltnak hangzott.

Másodpercek alatt előttem termett, keze az állam alatt, miközben óvatosan felemelte a fejemet. – Ezt soha nem mondtam. Jézusom, mindenféleképpen akarlak, de...

Jaj, ne! Nem fogja befejezni a gondolatait. Ehelyett kitapogattam az arcát, és a kezeim közé fogtam, majd az ajkaimat az övére tapasztottam.

Csak másodpercekbe telt, mire a döbbenete elmúlt, és visszacsókolt. A feje oldalra dőlt, megharapta az alsó ajkamat és lehúzta, majd a nyelve behatolt a számba, így elmélyítve a csókot. Nyögés hagyta el az ajkaimat. Átkaroltam a nyakát, és lábujjhegyre álltam, hogy minél közelebb legyek hozzá.

Többet akartam, és a testem tudta ezt. A bugyim már attól a gondolattól is átázott, hogy Blue bennem van.

Elhúzódva az arcomat az övéhez szorítottam, hogy a fülébe suttoghassam: – Nagyon szeretném leszopni a farkadat, Blue.

– Bassza meg – sziszegte. A kezével megszorította a csípőmet.

A fejemet a nyakába fúrva próbáltam elrejteni az arcomra szökő pírt és, ha visszautasítana, mert nem akartam, hogy lássa fájdalmas vonásaimat.

Nem mozdult és akadozott a légzése, majd hosszan kifújta, mintha szenvedne.

– Clary...

Kérlek, ne!

Harcolni akartam. Muszáj harcolnom érte. Értünk.

A kezeim lecsúsztak a karján, és mielőtt felfoghatná, mit csinálok, a farmerja derekánál megragadtam. Sikerült gyorsan kigombolnom a legfelső gombot, és lehúzni a sliccét, mielőtt reagálhatott volna. Megfogta a kezem, hogy megállítson, de nem húzta el.

– Nekünk nem kellene...

– Kérlek – könyörögtem.

Ki volt ez a nő? De ha azt az eredményt kaptam, amit akartam, akkor nem bántam, hogy ott és akkor azzá a nővé váltam.

– Istenem, édesem. Annyira megnehezíted, hogy jó legyek. Jobbat érdemelsz, bébi. Megérdemled az időt, az udvarlást. Bassza meg – csattant fel, és a homlokát az enyémnek támasztotta. – Utálom ezt most kimondani, de így talán megérted. Egy rakás nővel voltam már, édesem, és ezt úgy értem, nagyon sok nővel. –Na, a francba, ez hideg zuhanyként ért. – De mindegyik csak egy lyuk volt, ahová becsúsztattam a farkam, amikor el akartam élvezni. Édesem senki, azaz kurvára egyikük sem késztetett arra, hogy meg akarjam ismerni őket. Nem akartam velük tölteni az időm. Nem akartam megvédeni őket.

Ó, ez sokkal jobb volt, mint egy meleg zuhany. A kezem már a farmerjában volt, és kihúztam a nagy péniszét a nadrág szorításából. Már kemény volt, és tetszett, hogy ezt én tettem vele. Sikerült megsimogatnom, mielőtt a keze az enyémre tévedt volna.

– Jézusom, asszony, te csak nem adod fel. Azt akarom, hogy minden jó legyen neked. Azt akarom, hogy bízz bennem, mielőtt hagyod, hogy a magamévá tegyelek. Mert ha egyszer bent vagyok, akkor ennyi. Te. Az. Enyém. Vagy.

– Blue – sóhajtottam.

– Igen, édesem?

– Tetszik minden, amit most mondtál – kivéve a múltbéli tapasztalataidat –, de őszintén szólva, az elmúlt két hétben az őrületbe kergettél. Tudom, hogy minden este bejössz a szobámba, hogy megvédj az álmaimtól, de aztán reggelre eltűnsz. Te, Blue, az életem egyik legsötétebb időszakában hoztál fényt. Kedves voltál, és nem vártad el, hogy el legyek bűvölve tőled. De igen, Blue. elbűvöltél. Azonban frusztrált vagyok, mert azt akarom, hogy megcsókolj. Túl sokáig tart a te módszered. Ki kell próbálnunk az én módszeremet.

– És az mi lenne? – Hallottam a hangjában a szórakozást.

– Az, hogy hagyod, hogy azt tegyem veled, amit akarok.

– És én még azt hittem, hogy megvannak a megfelelő módszereim. De a kacér, pajkos nő kijátszott engem. Támadj le, édesem. De vigyázz, csak egy perced van, mielőtt átveszem az irányítást és...megszerezlek... téged.

A bizsergés egyenesen az ágyékomig hatolt. Kuncogott, és tudtam, hogy azért, mert látta, hogy szélesen mosolygok.

Egészen addig, amíg nem kopogtak az ajtón.

Bosszúsan felnyögtem, és hátradőltem a mögöttem lévő ágyra.

– Mi van? – vakkantotta Blue.

Felültem. Előttem pont Blue árnyéka volt.

– Ember, csak kérdeznem kell valamit egy autóval kapcsolatban, amit a műhelyben hoztunk – jött egy számomra ismeretlen hang.

– Kurva komolyan, Lumber. Ne most. – Blue hangnemet váltva halk, szexi hangon mondta nekem: – Na, hol is tartottunk? – Egyik kezével végigsimított az arcomon, majd lehajolt, és gyengéden szájon csókolt. Miután felállt, a kezem a csípőjére tévedt, és valami újat éreztem az ajkaimnál. A farkának a hegye volt az. A nyelvem kinyújtva megnyaltam a hegyét; sós íze volt. – Nyisd nagyobbra, bébi – parancsolta, és ahogy megtettem, a kezem alatt éreztem, hogy hátrahúzza a csípőjét.

Ismét kopogtak az ajtón, és egy hang megszólalt: – Blue, ember? – amitől megijedt. Megugrott, és az előre irányuló lökés félrement.

Ahelyett, hogy a farka a számba landolt volna, szemen döfött.

– A francba, ó, a pokolba! Ne, ne, ne, ne! Ó... au! – kiáltottam. Mindkét kezemmel eltakartam a szememet, mert szúrt és könnybe lábadt.

Éreztem, ahogy Blue megpróbálja elrántani a kezemet, hogy megnézhesse a sérülést.

– Ne, csak egy pillanat – könyörögtem.

*****

Blue

– Bassza meg, édesem. Jól vagy? Jézusom, bébi – kérdeztem. Persze, hogy nem volt jól, mert – a pokolba is, a fenébe– épp most szúrtam szemen a nőmet a farkammal. Később talán tudok röhögni rajta vele, de most éppen fájdalmai voltak, és én okoztam...a kibaszott farkammal. Annyira felizgultam, annyira kemény lettem a szavaitól, ahogyan beszélt, ahogyan átvette az irányítást a helyzet fölött, hogy az egészet elbasztam.

Hirtelen kinyílt mögöttem az ajtó. Ott állt Griz és Talon, közvetlenül mögöttük pedig Lumber.

– Mi a fasz? – kérdeztem, és gyorsan visszagyűrtem a farkamat a farmeromba. Mindketten figyelték a mozdulatot, majd óvatos arckifejezéssel Claryre néztek.

– Mondd meg te, hogy mi a fasz van. Rohantunk, mert Lumber azt mondta, hogy hallotta Clary sikoltozását a szobából.

– Azt hittétek, hogy bántottam őt? – kérdeztem felháborodva. Soha nem emelnék kezet egy nőre, és ezt ők is rohadtul tudták.

– Akkor miért fogja a szemét? – kérdezte Talon.

A padlóra pillantva sziszegtem az összeszorított fogaim között: – Anyabaszó.

– Blue – mondta Talon figyelmeztető hangon. Tudni akarta. A pokolba is, Griz is tudni akarta. Mindannyian különös gyűlöletet érzünk a bántalmazással szemben.

– Lumber, tünj el – mondtam.

– De mi van a...

– Most, ember! – csattantam, és ő gyorsan elinalt.

– Srácok, tényleg jól vagyok. Semmi sem történt – mondta Clary, és próbálta megnyugtatni a kibaszott helyzetet.

– Ne vedd sértésnek, drágám, de tudnunk kell a testvérünktől, hogy minden rendben van. Ő volt az, aki dühösen hagyta el az irodát, aztán bejövünk ide, és olyan látvány fogadott, amit kurvára nem akartam soha látni. A pokolba is, Blue, persze szeretlek, mint a testvéremet, de a farkad látványa nem mozgat meg – magyarázta Griz.

– Nem, tényleg, kérlek. Hagyjuk ezt a témát. – Elvette a kezét a szeméről. – Látod, jól vagyok.

Jézusom. Teljesen vörös és könnyes volt.

– Clary, tudnunk kell...

– Nem, nem kell – csattant fel. Megpróbált megvédeni a megaláztatástól.

– Kicsim – sóhajtott fel Talon.

– Szemen szúrtam a farkammal – köptem ki. A mindenható Krisztus. Egy kibaszott motoros voltam, és mégis rohadtul elvörösödtem.

Griz felhorkantva nevetett. Talon rosszul vette a levegőt, és köhögni kezdett.

– Ja, röhögjetek csak, faszfejek. De esküszöm, ha bárki megtudja, mindkettőtöket kinyírom – morogtam. Mindketten még mindig a hasukat fogva röhögtek. Ekkor egy apró kuncogást hallottam a hátam mögül. Clary felé fordultam, és láttam, hogy a száját a kezével eltakarva próbálja elrejteni a nevetését.

– Most már vicces, mi – cukkoltam. Legalább a hangulat enyhült, de nem akartam, hogy ez az én káromra menjen, főleg azok után, amit az imént tettem. Kurvára elcsesztem a szenvedélyes hangulatot, és most ezen szórakoznak.

A francba!

Visszafordultam Grizhez és Talonhoz, és felcsattantam: – Most már mindketten elhúzhattok a picsába, és csukjátok be magatok után azt a rohadt ajtót. – Szó nélkül, mert még mindig kurvára röhögtek, elindultak, és becsapták maguk után az ajtót.

Még mindig az ajtót néztem, amikor egy kis kezet éreztem a combomon, majd felsiklott a derekamra, amikor Clary felállt, és felém lépett. Most először kívántam, bárcsak láthatná, hogy mit tett velem. A világot akartam neki adni. Hogyan érezhetek ilyen mélyen valaki iránt, akit csak ilyen rövid ideje ismerek?

– Blue – mondta.

– Igen, édesem?

Megnyalta az ajkát. A szemem követte a nyelvét, ahogy az kikukucskált és végigfutott édes száján, majd elmosolyodott és azt mondta: – Kérlek, csókolj meg.

Minden humor eltűnt a szobából. Ujjaimat a hajába csúsztattam, és a tarkójánál fogva magamhoz húzva morogtam – Örömmel. – Az ajkaink először gyengéden érintkeztek. Nem tudtam, mit művel, de teszteltem, hátha visszakozni akar. De amikor a szemei lecsukódtak, újra rányomtam az ajkamat, de most már erősebben. Aranyos nyelve megint előbújt, és ezúttal már az én nyelvem is ott volt, hogy összekapcsolódjanak. A kezem még mindig a hajában volt, erősebben szorítottam, és oldalra döntöttem a fejét, hogy elmélyítsem a csókot. Éreztem, ahogy a kezei a pólómat szorongatják, miközben a számba nyögött.

A farkam kurvára kemény volt; a nedves pontjába akart kerülni, és ha nem jut oda mielőbb, akkor magától is felrobbanna már attól, hogy Clary...mindentől, ami körülvett. A másik kezemet a derekáról a fenekére csúsztatva rácsaptam, és megmarkoltam. Felsikoltott, és megtorlásul mindkét kezével belecsípett a fenekembe. Ettől persze a csípőm önkéntelenül előrelendült, ami boldoggá tette a farkamat, amikor fel-le mozgattam a csípőjén.

Ha nem lassítunk, akkor kurvára szárazon fogom megdöngetni, és elélvezek, újra lejáratva magam.