7.-8. Fejezet

Hetedik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

Zihálva, a levegő utáni kapkodással való ébredés már nem volt újdonság számomra. Csakhogy ezúttal nem egy rémálom miatt, hanem mert valaki hozzáért a testemen egy fájó pontra.

– M-mi? – kérdeztem zavartan. A csapkodó kezem egy puhább kézbe ütközött. – Mi folyik itt?

– Semmi baj, Clary – mondta mellettem Julian az ágyon. Vajon végig velem aludt?

– Mrs. Alexander most vizsgálja meg a sebeidet. Ő nővér...

– Régen az voltam, és hívj Nancynek – mondta egy gyengéd, idősebb női hang. – Nos, gyermekem, van egy törött bordád, és néhány vágás meg zúzódás az arcodon. Idővel begyógyulnak, de érzékenyek lesznek. Ki kell tisztítani őket.

Megnyaltam kiszárad ajkamat, és megkérdeztem: – Nem zuhanyozhatnék le helyette?

– Dehogynem – mondta Nancy. Éreztem, hogy megmozdult...talán állt.

– Akarod, hogy segítsek, vagy hívjam a lányomat?

– A lányodat? –Miért lenne itt a lánya?

Julian megköszörülte a torkát. – Ő Zara, Talon asszonya. Nancy Zara és Mattie anyukája – magyarázta.

– Én, ööö, nem bánom, hogy ki segít. Csak le szeretnék zuhanyozni, kérlek – nyögtem. Julian láthatta, hogy nehezen ülök fel, mert egyik kezét a hátam mögé, másikat pedig a karom alá tette, és segített lassan felülni. Beszívtam a levegőt, ami a mellkasomba szúrt. Amikor sikerült felülnöm, az összeszorított fogaimon keresztül engedtem ki a levegőt. Megint azon kaptam magam, hogy bárcsak rendesen látnék, hogy láthassam a férfit, aki az oldalamhoz simult, és azt a nőt, akinek szelíd hangja megnyugtatott. A fejemet a falnak döntve felsóhajtottam. – Talán csak el kéne innen mennem, csak el kéne tűnnöm – gondolkodtam hangosan.

– Nem, édesem – mondta Nancy. Biztosan leült az ágy melletti székre, mert hallottam, ahogy a fa recseg a súlya alatt. – Itt vagy a legnagyobb biztonságban. Vedd be ezeket a fájdalomcsillapítókat, amíg ülsz. – Éreztem a takarón, hogy a kezét az enyémre teszi.

A tenyerembe tett néhány tablettát, majd Julian az ajkamhoz tartotta a poharat, miközben lenyeltem őket.

Miután visszadöntöttem a fejemet a falnak, Nancy felé fordultam, és kinyitottam azt a szememet, ami nem volt bedagadva. – De akkor Talon küszöbére hozom a bajt. Julian és Mattie ablakát már betörték. Isten tudja, mivel próbálkoznak még.

– Nem számít, hogy mit, vagy hogyan próbálnak meg. A vejem majd vigyáz rád. Sok embere van, akik szintén vigyázni fognak rád.

Éppen ekkor hangos dörömbölés hallatszott a folyosóról, majd káromkodás.

– Mocskosszáj, most nem alkalmas az idő. Épp megvizsgálják a sérüléseit – mondta egy furcsa, könnyed férfihang.

– Leszarom, mi folyik itt, Pick. Bemegyek oda, most pedig tűnj az utamból.

Ha nem lettek volna fájdalmaim, talán még el is mosolyodom. Mocskosszáj. Ez határozottan illett Deannára. Esküdni mernék, hogy ez a nő senkitől és semmitől sem félt, különösen nem a telepen lévő férfiaktól, akikről valaki azt mondta, hogy motorosok.

Ez azt jelentette, hogy az én Blue-m egy motoros klub tagja?

Kopogtak az ajtón, majd kinyílt, a fejem már amúgy is abba az irányba volt, mert Nancyvel beszéltem. Egy nagyobb árnyékot láttam, feltehetőleg Pickét.

– Nem baj, ha Mocskosszáj bejön? – kérdezte.

Julian felhorkant. – Nem mintha lenne más választásunk.

– Ezt hallottam ám, és nem, nincs más választásod – kiáltotta Deanna a folyosóról.

A férfi árnyéka elmozdult, és belépett Deanna kisebb körvonala. Az ágy szélénél megállt, és felszisszent: – A kurva életbe. – Hallottam, hogy megmoccant, biztos visszanézett az ajtó felé, mert megkérdezte Picket: – Mondd, hogy elkaptátok ezeket a rohadékokat?

– Nem – morogta halkan, a hangja megkeményedett. Láttam, ahogy alakja a nyitott ajtó mellé lép, az ablakon beszűrődő fényen keresztül láttam, hogy három másik alak besétál a szobába.

Julian érezte, ahogy megfeszülök. Gyorsan megfogta a kezem, és megszorította.

– Semmi baj. Csak Talon, Griz és Zara jött. – bólintottam, és csendben maradtam.

– Helló, gyönyörű embereim – kezdte Nancy mellettünk. – Épp most készülünk segíteni a lánykánknak zuhanyozni. Nem várhatna ez az egész legalább holnapig?

– Már holnap van, Nance. Bocsánat, Clary, fel kell tennünk néhány kérdést, hogy tudjuk, mivel van dolgunk – mondta Talon.

– O-oké – suttogtam. Egy szipogás az ágy végében felkeltette a figyelmemet. Arrafelé néztem, de persze egy női test sziluettjén kívül nem láttam semmit.

– Szia, Zara vagyok. – A nő elmozdította a karját, gyanítom integetett. – Ha ezek a srácok túl soknak bizonyulnak neked, csak szólj Deannának vagy nekem. Majd mi elintézzük őket. – Mosoly volt a hangjában.

Hozzászoktam, hogy olvassak az emberekben. A hangjukból és a mozdulataikból tudtam, hogy valójában mit próbálnak kifejezni vagy leplezni mások elől. Mint például most Zara. A merev tartásából tudtam, hogy aggódik, és amikor a válla előreesett, azt jelezte, hogy szomorú. Ugyanakkor a hangjában rejlő mosolyból kiderült, hogy kedves, gondoskodó és aggódó. Ez teljesen összezavart. Miért aggódna valakiért, akit nem is ismer?

Miután viszonoztam egy apró mosolyt, azt válaszoltam: – Köszönöm, úgy lesz.

– Clarinda, el tudod mondani, hogy mire készül a nővéred? Miért hívtad fel Juliant az éjszaka közepén? – kérdezte Talon.

– Hallottam, hogy a nővérem telefonon beszélt valakivel, és azt mondta, hogy megint rám akar ijeszteni, hogy vele maradjak. Csak azért akart maga mellett tartani, mert kellett neki a pénz, amit a gondozásomért kapott. Én... én pánikba estem.

Lenéztem az ágy felé.

– Volt néhány kisebb balesetem mostanában, és azt hittem, hogy csak én vagyok ügyetlen, de... már nem vagyok benne olyan biztos. Valahányszor szóba hoztam, hogy elköltözöm, és megtanulok egyedül boldogulni a csökkent látásommal, mindig dühös lett. – Az alsó ajkamba haraptam, hogy megállítsam az érzelmek áradatát. – M-most már értem, miért.

– Van esetleg még valami? Miért akartad elhagyni a nővéred házát? – kérdezte Talon.

– Én... ööö, én...

– Félt, te hülye. Mindenki félt volna – förmedt rá Deanna.

– Hercegnő – jött a figyelmeztetés Griz felől. Deanna tehát a nagyobb, vadabb férfival volt együtt. Éreztem, hogy jól összeillenek.

– Clary, sajnálom, de minél többet tudunk, annál könnyebb lesz megoldanunk – mondta Talon.

– Nem, semmi baj. – Megnyaltam az ajkaimat. – Deannának igaza van. Féltem. Tudjátok, a nővérem furcsán viselkedett már délután. Mérges volt, és ezt rajtam vezette le, amikor nem voltam időben a könyvtár előtt. Be kellett jönnie értem...

Deanna gúnyolódott. – Igen, hát szerintem, hogy néhányszor tarkón csapott nem fedi a ,,mérges” kifejezést. Az egy ribanc volt. – Megmozdult és átment az ágy másik oldalára és Zara alakja mögé áll. – Már akkor velünk kellett volna jönnöd. Nem történik meg ez az egész, és nem bántottak volna – motyogta magában.

– Nehéz megbízni másokban és nem tehetsz akármit, ha ilyen vagy – mondtam, és a szememre mutattam. – És tényleg, bárki az gondolná, hogy megbízhat a saját testvérében. Nyilvánvalóan nem. – Az öklömmel az ágyra csaptam.

– A francba, bassza meg, mit ártottam neki? Semmit. Hát, biztos csak teher voltam, amikor ilyen lettem, miután végignéztem, ahogy a szüleink meghalnak abban a kibaszott tűzben. Állandóan vigyáztam. Mégis mindig rosszkor voltam rossz helyzetben. És most nézz rám. – A mellkasomat döngettem. A fenébe, ez fájt. – Egy vadidegen ágyban vagyok, olyan emberekkel, akiket alig ismerek, az elbaszott nővérem és a kialakult helyzetem miatt. Miért én? Miért érdemlem ezt? Mit akar még tőlem az a ribanc? – Hirtelen megálltam. A mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt, ahogy próbáltam összeszedni magam.

– Citromtorta, itt volt az ideje, hogy megtörj – mondta Julian komolyan.

Nem csoda, hogy az emberek szerették őt, mindenkinek szüksége lenne egy Julianre a feszült pillanatokban.

Egy tébolyult nevetésben felhorkantam. – Nyilvánvalóan csak egy kis időre volt szükségem.

– Talon, drágám? – szólalt meg halkan Zara.

– Igen – morogta Talon. – Clary, te itt maradsz. Kiderítjük, amit lehet, de bármit is teszel, ne lépj kapcsolatba a nővéreddel, és ne menj a közelébe.

– Az biztos, hogy más oka is van ennek a szarnak. Nem csak a gondozói pénz miatt csinálja – tette hozzá Griz.

Bólintottam, ez már nekem is megfordult a fejemben. Habár azt is tudni akartam, hogy mit akarhat még tőlem.

– Griz, vágjunk bele. Clary, pihenj egy kicsit, édesem – mondta Talon. Zara felé mozdult, és az alakjuk összeolvadt. Griz megmozdult az ágy másik oldalán, ami felkeltette a figyelmemet. Gyengéden megérintette a vállamat, és azt mondta: – Pihenj nyugodtan, drágám. Majd kitalálunk valamit.

A szemem megtelt könnyel.

– Griz – csattant fel Deanna –, ne legyél ilyen kedves. Át fog szakadni, mint egy gát, és akkor mindenhonnan ömlik majd a könnye. Nem bírom ezt a szarságot, bébi, ezt te is tudod. Úgyhogy húzz a picsába.

Elfojtottam a nevetést. Deanna egyértelműen őszinte volt.

– Átkozott nagy szerencséd, hogy szeretlek, asszony – morogta Griz. Egy csattanást hallottam, azután Deanna káromkodott. Elvigyorodtam, biztos épp most csaptak a seggére.

– Később találkozunk, Főnök és Boo-Boo – szólt Julian.

– Julian, ezt kurvára nem hiszem el. Ha még egyszer így szólítasz, problémáink lesznek – förmedt rá Griz az ajtóból, mielőtt becsapta volna.

– A fenébe, nekem tetszett – mondta Julian. Hallottam a duzzogást a hangjában.

Deanna, Zara és Nancy felnevetett. – Ezt meg honnan szedted? – kérdezte Nancy.

– Tudod, a Yogi Mackó és Boo-Boo.

– Először Yogi Macival kellett volna próbálkoznod – javasoltam.

– Igen, erre nem gondoltam. De Boo-Boo-t jobban szerettem benne. – sóhajtott egyet.

– Én is megsértődnék, ha engem hívnál így – mondta Deanna.

– Oké, emberek – kezdte Nancy, és a szék nyikorgása jelezte, hogy felállt. – Szedjük rendbe Claryt, hogy kipihenhesse magát.

– Nos, sajnálom, Clary, de ebben én nem segíthetek – mondta Deanna. – Csinos vagy, meg minden, de még nem állok készen arra, hogy meztelenül lássalak.

Nancy kinevette. – Na, gyerünk gyermek. Én segítek neked a fürdőszobában, és beviszlek a zuhany alá. Zara, van valami laza, kényelmes ruhád, amit felvehetne?

– Biztos találok valamit Talon szobájában. Mindjárt visszajövök. – Elindult az ajtó felé.

– Kitartás, mindjárt jövök. Valakinek tüzet kell gyújtania a srácok segge alá, hogy ezt megoldják – mondta Deanna.

– Várj – szólaltam meg. – Köszönöm. Mindannyiótoknak.

– Ó, kolibri, örülünk, ha segíthetünk. Most pedig ti menjetek zuhanyozni, én pedig kicserélem az ágyneműt.

Szólni akartam, hogy ne tegye, mert érezni akartam Blue édes illatát a lepedőn. A szívem dübörgött a bordáim mögött.

Blue.

A szobájában voltam.

Mégis csendben maradtam, mert nem akartam bolondnak tűnni. Különben is, lehet, hogy ez még sem az ő szobája. Talán csak olyan az illata, mint az álmaimban szereplő férfinak.

Három nappal később kiderült, hogy valóban Blue szobájában vagyok, és ezt Ivy Morrison hurrikánszerű megjelenése árulta el.

Teljesen elkényeztettek abban a három napban. Ha nem Julian kedveskedett körülöttem, etetett, beszélgetett vagy szórakoztatott, akkor Zara, Deanna vagy Nancy jött el. Egészen addig a napig, amikor egyikük sem ért rá, és Ivy besétált a szobába, miközben a híreket hallgattam a tévében.

Az ajtó kinyílt, majd besétált. – Szia, te biztos Clarinda vagy. Egyébként gyönyörű név. Én Ivy Morrison vagyok. Van egy kávézóm nem messze innen. Egyszer be kéne jönnöd. Egyébként azért kerültem ide, mert én vagyok Killer asszonya...legalábbis ezt mondják. Bár én nem hívom őt Killernek. Nekem ő Fox. Furcsa lenne az emberemet Killernek hívni. – kuncogott, miközben leült az ágy melletti székre. – Gondoltam, bejövök és bemutatkozom. Még én is csak most ismerkedek itt mindenkivel, úgyhogy tudom, nehéz lehet, különösen azután, hogy ilyen szörnyűségen mentél keresztül. Én is átmentem a saját poklomon. Tudod, egy társkereső oldalon kezdődött. Ott találkoztam Foxszal, aki elvesztett egy fogadást, és regisztrálták az oldalra. – Boldog, és elégedett sóhaj hagyta el a száját az emlékre.

– Azonban nem csak Fox akart velem randizni. Hosszú történet, de röviden annyit, hogy a végén egy zaklatót kaptam. Utánam jött, és elszabadult a pokol. Azzal végződött, hogy börtönbe került, és most már van egy sebhely is a nyakamon, ahol megpróbálta elvágni a torkomat. – Ziháltam. – Ó, ne aggódj. Fox gondoskodott róla, hogy bosszút álljon. Most már minden rendben van. Fox a legjobb. – Vett egy nagy levegőt.

– Hé, tudod, hogy ez Blue szobája? Vajon miért pont ide raktak téged? Most éppen nincs itthon, az anyukájával találkozik. Előbb akart menni, de maradt, hogy segítsen rajtam. Nagyon rendes srác. – A lány nevetett. – Nagyon jóképű. Sok motoros jóképű, és néha még én is megzavarodom, és össze-vissza beszélek, bele se gondolok, hogy mit mondok... ó, Istenem, valahogy úgy, mint most. Bocsánat, ezt szoktam csinálni, ha ideges vagyok.

Rámosolyogtam, és megkérdeztem: – Miért vagy ideges?

– Mindig ideges vagyok, ha új emberekkel találkozom. De azt mondták, hogy bejöhetek ide, és találkozhatok veled, amíg Fox a motoros testvéreivel van egy megbeszélésen. Remélem, nem bánod.

– Egyáltalán nem. – Végül is megadta arra a választ, amit féltem megkérdezni. Elvégre az én Blue-m szobájában szálltam meg. Csak egy Blue lehet, nem igaz? Ez a név nem egy szokványos név, mint a Joe vagy a Harry. Biztos az én Blue-m.

Hirtelen várakozással telt szédülés fogott el. Alig vártam, hogy lássam Blue-t, amikor visszajön.

Reménykedtem, hogy örülni fog nekem.

– Akarsz játszani valamit? – kérdezte Ivy.

– Hm...nem tudom, hogy említett-e már valaki, hogy nem látok rendesen.

– Tényleg? Ó, nem, nem említették, különben nem mondtam volna semmit. Most idiótának érzem magam, aki játszadozni akar. Bár biztos ki tudnék találni olyan játékot, amit a szemünk használata nélkül is játszhatnánk. Mi történt egyébként? Ó, Istenem, bocsánat, nem kellett volna megkérdeznem. Látod? Én is tudok néha nagyon tapintatlan lenni.

Miközben nevettem, már tudtam, hogy remekül ki fogunk jönni egymással. Tudtam, mert azon kaptam magam, hogy mindent elmesélek neki a szörnyű múltamról.

 

Nyolcadik fejezet

Blue

Fordította: Sweety

A néhány napos távollétből másfél hét lett. Azonban sokkal hosszabbnak tűnt. Pedig rohadtul élveztem, hogy újra megismerhettem anyámat, Adele házi kosztját, és még Jason is halálra idegesítő kérdezősködését is.

Bár nem csak a családom miatt maradtam, hanem mert a Caroline Springs Hawks charterét irányítás alá kellett vonni. A hely nem csak kívülről nézett ki egy kibaszott nagy káosznak, de belülről is kaotikus volt.

A könyvelés egy rakás szar volt. Szétkürtöltük a városban, hogy már nem Motley a főnök, és amíg Talon nem talál másik elnököt, Memphis veszi át a helyét.

Á, Memphis. Kurvára kellemesen csalódtam benne. Sajnáltam, hogy nem töltöttem vele több időt. Főleg, amikor kettesben voltunk, különösen mikor a telep dolgait szervezve megmutatta, hogy több van benne, mint amit eddig mutatott. Nemcsak hogy kiváló testvére volt a klubnak, de azt is megtudtam, hogy megvan benne a vezetői képesség, és javasolni akartam Talonnak amikor hazaértünk, hogy Memphis legyen a Caroline Springs-i Hawks charterének állandó elnöke.

Kegyetlen volt, amikor kellett, gonosz, vicces és együttérző. A vicces és könyörületes részét inkább akkor láttam, amikor együtt vacsoráztunk otthon, vagy amikor csak a nappaliban lógott és Jasonnel töltötte az idejét.

Az egyetlen, ami a frászt hozta rám, amikor ő és az anyám... jól érezték magukat egymással. Apró pillantások ide, apró érintések oda, amikor segített neki felállni egy székről, vagy amikor a főzésnél felajánlotta, hogy segít. Észrevettem, hogy anyám közeledik hozzá, megérinti a karját, hogy felhívja magára a figyelmét.

Így aztán, mielőtt elmentem volna, Memphis odajött hozzám, és az áldásomat kérte, hogy randizhasson anyámmal, meg sem lepett. Pokolian kínos volt, de nem sokkolt.

Persze megfenyegettem a seggét, hogy vigyázzon rá. Nem lennék rendes fiú, ha nem tenném. Természetesen az életére esküdözött, hogy így lesz.

Tudtam, hogy vigyáz rá, és Memphist Caroline Springsben hagyni a családommal – mert anya felajánlotta neki, hogy a telep helyett nála lakhat –, csökkentette a távozás miatti feszültségem.

Jason haragudott, amiért el kellett jönnöm, de nem maradhattam egy olyan helyen, amit már nem éreztem otthonomnak. Az otthonom a testvéreimnél volt. Azt javasoltam, hogy ha betölti a huszonegyet, és úgy dönt, hogy csatlakozik a Hawkshoz, akkor ehhez majd Ballaratba kell költöznie. Kurvára örült, hogy ezt felajánlottam.

A bennem felgyülemlett feszültség valamennyire enyhült, hogy Memphis ott maradt és vállalta a családom gondozását, mert odáig volt anyámért –borzongtam.

Mégis, a bűntudat, amiért el kellett mennem, bennem volt, pedig tudtam, ezután majd többször fogom meglátogatni őket, még akkor is, ha anyám kifejezetten kérte az egyik este, hogy soha ne hibáztassam magam. Azt mondta, hogy így is többet vállaltam, mint amit bárki más tett volna, és itt az ideje, hogy szabadon, stressz nélkül éljek. Mindezért érdemes volt. Ezt teszi a család: gondoskodnak egymásról.

Hazamotoroztam a kicsikémmel, és anyám szavai kavarogtak a fejemben, melyek enyhítettek a bűntudatomon. Szerintem minden istenverte férfinak kellene egy motor, hogy érezze a lábai között az erő izgalmát, és a tudat, hogy egy ekkora vadállatot irányít.

A fenébe, ezzel az egész érzelmi szarsággal. Amíg a seggemet gyantáztatom, talán meg kellene nézetnem, hogy meg van-e még a tököm.

Mosolyogva álltam be a telep parkolójába. Kurva jó volt újra itt lenni. Késő délután volt, és pár testvér a szerelő műhely előtt dolgozott néhány autón. Megemeltem feléjük az állam, majd beléptem az ajtón. Ahogy mentem a folyosón, hangokat hallottam a nagy közös helyiségből. Az ajtóból kiszúrtam a bárpult mellett Talont Grizzel, Stoke-kal, Killerrel és Pickkel beszélgetve.

– Hé, testvérek. Mi folyik itt? – kérdeztem, miközben odamentem hozzájuk. Mindannyian megfordultak a hangomra, és a komoly tekintetükből rögtön tudtam, hogy valami baj van. – Mi a helyzet, Blue? – kérdezte Talon.

– Mondd a lényeget. Mi folyik itt, és miért nem szóltatok nekem? – követeltem, ahogy megálltam Talon és Killer mellett.

– Úgy is rájön, amint belép az ajtón – kuncogott Stoke.

– Ezt hogy érted? – Valaki járt a szobámban? Ki a fasz lehetett az? Szent szar, felcsináltam valakit? Krisztusom, remélem nem, mivel az összes ribanc, akivel lefeküdtem, csak egy ribanc volt. Amíg a buzik, álltak csak nézték egymást, hogy hogyan kezdjenek bele, addig leléptem, és a szobám felé vettem az irányt.

– Blue, várj már, baszd meg – szólt Talon, utánam sietve.

– Testvér – figyelmeztette Killer morogva. Mi a fasz? – Óvatosan menj be. Különben megijeszted.

Már megint mi a faszom ez?

A szobákhoz vezető folyosón megláttam Billyt az én szobám előtt ülni a földön. Láthatta, hogy milyen rohadtul kiakadtam és ingerült vagyok, mert gyorsan felállt, a kezét feltartva. – Blue, épp alszik. Ha bemész oda, biztos megijeszted, a büdös életbe. Nem ismer téged.

– Ebben nem vagyok biztos – morogta az orra alatt Griz.

Figyelmen kívül hagytam, mert kurvára össze voltam zavarodva, és egyre jobban felhúztam magam, azt kiabáltam: – Akkor – akárki is legyen ő– mit keres a szobámban?

Hirtelen kinyílt a szobám ajtaja, és Ivy jelent meg, aki ránk szegezte a tekintetét.

– Legyetek már csöndben, srácok! Nagyon jól gyógyul, de még csak pár napja lábadozik, úgyhogy még mindig szüksége van a pihenésre. – Bosszúsan vette szemügyre a testvéreimet, de aztán a tekintete megállt rajtam.

– Ó, szia, Blue. A fenébe, vissza akarod kapni a szobádat? Nem szeretném felébreszteni. Túlzásba vitte a mai sétát és fájtak a bordái. De biztos, hogy kiköltözne, ha tudná, hogy a szoba tulajdonosa visszajött.

– Billy, kölyök, menj vissza dolgozni. Segíts bezárni, mi itt maradunk – parancsolta Talon.

– Persze, főnök – mondta, és elrohant a folyosón.

– Valaki mondja meg nekem, hogy mi a fene folyik itt? – sziszegtem az összeszorított fogaimon keresztül.

Ivy kilépett a szobámból, és becsukta maga mögött az ajtót. A kezével intett a körülötte álló férfiaknak. – Gyerünk, avassátok be szegényt.

– Drága – vigyorgott Killer a nőjére, miközben megrázta a fejét, majd felém fordult, és teljesen ledöbbentett. – Julian új barátjának volt egy kis problémája. A nővére kihasználta őt a gondozásáért kapott pénz miatt. A lány csak akkor jött rá, amikor kihallgatott egy beszélgetést a nővére és valami fickó között, amiben megbeszélték, hogy rá kell ijeszteni, hogy maradjon, mert akkor továbbra is kapják a pénzt. A lány segítséget kért Juliantől. Talon és Griz elmentek vele, és kihozták a lányt. Elvitték Vadmacska régi házába. Ekkor robbant a szar. Szó szerint felgyújtottak egy kocsit, és amíg Talon és Griz megnézték mit történt, addig bementek a házba, megverték és el akarták vinni a lányt, mielőtt Talon odaért volna. Összeverték és megrémült. Mégis egy kemény csaj. Senki sem hallotta panaszkodni, még azok után sem, amin keresztülment.

Griz megköszörülte a torkát. – A nők a szárnyaik alá vették. Most már hozzájuk tartozik, így hozzánk is, ezért marad itt a táborban, amíg nem kapunk néhány kibaszott választ.

– Miért pont az én szobámban?

– Ez a vicces. Végigvittem a folyosón, és a szobádnál rám kiáltott, hogy álljak meg. Ott akart maradni. – Az ajtóm felé mutatott. – Nem fogadta el a nemleges választ, és amikor bevittem, mintha az egész teste ellazult volna. Ez szarul fog hangzani, de szerintem ismerte az illatodat. Vett egy nagy levegőt, és a teste elernyedt a karjaimban.

– Hogy hívják? Egyszer sem mondta ki senki a nevét.

– Clarinda – mondta Talon.

A szemeim tágra nyíltak. A szívem megállt. Az lehetetlen, de mégis hány Clarinda szaladgált odakint? Nem, bassza meg, nem! Valaki megverte, úgy értek hozzá, ahogy nem akarta. Ökölbe szorult a kezem. Az állkapcsom összeszorult, ahogy próbáltam visszatartani a dühömet.

A kurva életbe!

– Megverte, méghozzá keményen – csattant fel Stoke.

Kezek ragadták meg a karomat.

– Le kell higgadnod, testvér – morogta Killer.

Mély levegőt vettem az orromon keresztül, aztán azt mondtam: – Jól vagyok. Jól vagyok. Engedjetek el. – Griz és Killer arrébb lépett tőlem. – Mikor történt ez?

– Szóval ismered őt? – kérdezte Talon.

A tekintetem rászegeztem. Tudtam, hogy a szemeim vadságról árulkodtak, mert kurva biztos, hogy nem tetszett a gondolat, hogy bárki is bántja az én Clarymet. – Igen, de ezt majd később elmesélem. Mikor történt ez? – kérdeztem.

– Múlt pénteken – válaszolta Talon.

– Miért nem szólt nekem senki? Miért nem hívtatok, hogy történt valami?

– A saját dolgaiddal kellett foglalkoznod. Megoldottuk. Ha tudtuk volna, hogy ismered, azonnal szóltunk volna neked.

Sóhajtottam. – Csak párszor találkoztam vele, de bassza meg, komoly hatással volt rám. Félreértés történt köztünk, keveredések és hasonló szarságok. Amikor utoljára találkoztunk, kurvára elcsesztem. Henry, az egyik helyi drogos megtámadta. Én állítottam le.

A fejemet rázva hozzátettem: – Hagytam, hogy elmenjen a ribanc nővérével. Nem kellett volna elengednem. Tudtam, hogy valami baj van, láttam rajta. Kurvára nem kellett volna hagynom, hogy elmenjen.

– Ne okold magad, Blue – suttogta Ivy. – Megismertem Claryt az elmúlt napokban, és tudom, hogy nem hallgatott volna rád. Akkoriban még azt hitte, hogy a nővére majd vigyáz rá... nem pedig átveri.

Bólintottam. Jó volt ezt Ivytől hallani, de ez még mindig nem segített a bűntudatomon, ami átjárta a lelkemet.

Felálltam, és azt mondtam: – Bemegyek, és összeszedek pár cuccot. Majd átmegyek egy másik szobába. Ha Clary ott akar maradni, akkor maradhat.

– Miután összepakoltál, gyere be az irodába beszélgetni. Elmondjuk, hogy mit találtunk, rendben? – kérdezte Talon.

Megemeltem az állam, és a testvéreim elindultak. Killer megvárta Ivyt, aki hozzám lépett, a karomra tette a kezét, és azt mondta: – Rendbe fog jönni, Blue. Tudom, hogy eddig nem hallgattál rám, de ez az egész nem a te hibád. Nevetséges lenne, ha továbbra is magadat hibáztatnád.

– Drága – morogta Killer.

Néztem, ahogy forgatja a szemét a férfira, majd rám néz. – Szerintem ő is tudta, hogy ez a te szobád. Biztonságban érzi ott magát, és tudom, hogy te is így gondolod. – Ezzel megszorította a karomat, és odament az emberéhez, aki átkarolta a vállát, és egymásnak suttogva elsétáltak. Fogadok, hogy Killer figyelmeztette őt, hogy a motorosok nem szerették, ha azt mondták nekik, hogy nevetségesek, mert az kurva biztos, hogy mi nem szerettük. Ivy szerencséjére így megúszta a dolgot.

Amikor kinyitottam az ajtót, az egyetlen fény a szobában, a szoba jobb oldalán a falhoz erősített tévéből jött. Becsuktam magam mögött az ajtót, és a szoba szinte sötétségbe borult. A tekintetem Clary gyönyörű, alvó alakján landolt az ágyamon. Nem bírtam magammal és közelebb léptem, hogy teljesen befogadjam a látványát. Szorosan betakarva feküdt a hátán, még így is láttam, hogy zúzódás van a szemén, az ajkán vágás, és apró karcolások voltak az arcán.

Bassza meg! Ismét ökölbe szorult a kezem. Mélyet lélegeztem az orromon keresztül.

Miért történt ez vele?

Jézusom. Az élet olyan kibaszottul igazságtalan azokkal, akik nem érdemelték meg.

Megráztam a fejem, hátat fordítottam neki, és a tévém melletti gardróbszekrényemhez mentem. Átkutattam a cuccaimat, találtam egy zsákot, és belepakoltam a ruháimat. Keresni akartam egy szobát, ami elég közel van hozzá. Senki sem fog még egyszer hozzáérni.

Visszatérve az ágy túlsó oldalán lévő fiókomhoz mentem, távol az ajtótól. Ahogy az egyiket kihúztam, az ágy megmozdult. Rögtön odanéztem. Felém fordult. Gyorsan felkaptam néhány bokszert, és betuszkoltam a zsákba. Amikor becsuktam a fiókot, visszanéztem Claryre, és láttam, hogy a szeme nyitva, és engem figyel.

A szemöldökét ráncolta, zavarodottnak tűnt, de aztán mély levegőt vett, zihált, és kimondta: – Blue?

Honnan a faszból tudta, hogy ott vagyok, amikor nem lát?

– Szia, édesem – mondtam, és letérdeltem az ágy mellé. A tekintete követett engem. Fogalmam sincs, hogyan képes követni a mozgásom. – Úgy hallottam, hogy rosszban sántikálsz.

Az alsó ajka megremegett, és enyhén fintorgott. – Így is mondhatnánk. – Ekkor sírásban tört ki.

A francba! Az anyaszomorítók miatt sírt...vagy miattam?

Csak azt éreztem, hogy az egész lényemmel vigasztalni akartam őt. Felmásztam az ágyra, és gyengéden magamhoz húztam, hogy a háta a mellkasomon legyen, a karommal pedig átöleltem a derekát. – Pszt, kicsim. Minden rendben lesz. Minden rendben lesz. – Tényleg nem tudtam, mit mondjak. Megmozdult, a keze megszorította a karom, miközben a fejét a nyakamba fúrta. – Jó helyre jöttél segítségért, édesem. Mindenki figyel rád, és mindenki segíteni fog.

Szipogott, és azt mondta: – Sajnálom. – Megpróbált elhúzódni, de én magamhoz szorítottam.

– Nincs miért bocsánatot kérned, Clary. Semmiért. Amennyire én tudom, ez veled történt. Te nem csináltál semmit.

Hogy engedheti ez a gyönyörű nő, hogy megvigasztaljam?

Kopogtak az ajtón, és Clary összerándult a karjaimban, innen tudtam, hogy nem akar látni senkit.

– Akárki vagy, menj a picsába– kiáltottam.

Nem akartam, hogy bármi is megtörje ezt a pillanatot. Clary megengedte, hogy egy átkozottul mogorva motoros, akit alig ismert, átölelje a megpróbáltatásai után. Bárcsak ott lettem volna mellette, amikor ez megtörtént vele. Bárcsak jobban küzdöttem volna, hogy kapcsolatba lépjek vele, de akkor úgy gondoltam, hogy nem igazán akarja. Azt is kurvára sajnáltam, hogy nem én vittem el őt aznap, pedig tudtam, hogy problémái vannak.

Bárcsak én lennék a megfelelő férfi neki.

De tudtam, hogy nem én vagyok. Többet érdemelt nálam.

Csak a pillanatot adhattam neki.