15.-16. Fejezet

 

Tizenötödik fejezet

Blue

Egy órával korábban

Fordította: Sweety

Amikor a telepre visszasétáltam a szerelőműhelyből, megint dühös voltam. Az elmúlt héten folyton elhívtak Clarindától olyan hülye faszságok miatt, amit bármelyik másik főnök meg tudott volna javítani. Tudtam, hogy a nőmnek elege van már abból, hogy állandóan be van zárva, ezért mellette akartam maradni, hogy szórakoztassam valahogy. Elvigyorodtam; némelyik szórakozás élvezetesebb volt, mint a többi. Épp ma reggel úgy ébresztettem fel a nőmet, hogy a farkamat belé temettem. Amikor felébredtem, ő még mélyen aludt mellettem. Különösen kimerült az ébresztésemtől, de a rémálmaitól kibaszott fáradt volt. Bármit megtennék, hogy megszabadítsam ettől.

Úgy voltam vele, hogy hagyom még aludni, és csak azért keltem volna fel, hogy megnézzek néhány dolgot, de aztán doromboló hang kíséretében nyújtózkodott. Ennek a pokolban sem tudtam volna ellenállni.

Ahogy aludt, felemeltem a takarót, óvatosan széttártam a lábait, és bemásztam közéjük. Meztelenül aludt el az éjszakai hancúrozásunk után, és ennek átkozottul örültem.

Felébredt. Mosolyogva nyitotta ki a szemét, majd felnyögött, ahogy a farkam és a szám egyszerre keményen és gyorsan vette birtokba, és a vágy végigfutott a testén. Bár nem láthatott engem, tudta, hogy a motorosa teszi a kötelességét, hogy a nője kedvében járjon. Nem tartott sokáig, mire elérte a csúcspontját, és akkor olyan keményen elélvezett, hogy a nedve kifröccsent a lepedőre.

Kibaszottul csodálatos.

Már attól is felállt a farkam, hogy erre gondoltam és alig vártam, hogy visszamehessek hozzá.

Látni akartam, hogy mennyire tudom rávenni, hogy újra spricceljen. Soha nem volt még olyan nőm, aki képes lett volna erre, úgyhogy készen álltam játszadozni.

Az épületben csend volt, és rögtön tudtam, hogy valami készülődik. Berohantam a szobánkba, de üresen találtam. Így hát a konyhába mentem, de ott sem volt senki. Elmentem az ebédlőbe, de az is üres volt. Végigmentem a másik folyosón a legtávolabbi szobába, hogy megnézzem, Talon az irodájában van-e, és tudja-e, hol van a nőm. Kibaszottul aggódtam, hogy a többi nő megint elvitte egy újabb örömtúrára.

Amikor kinyitottam az ajtót, a tekintetem az íróasztal mögött ülő Grizen akadt meg. Morcosnak és egyben komolynak nézett ki és ettől hirtelen a szívem a golyóimba zuhant, amitől esküszöm, hogy mindkettő nyüszített.

– Hol. Van. Ő? – kérdeztem az összeszorított fogaimon keresztül. Megszorítottam a kilincset; vagy ezt választom, vagy a szart is kiverem belőle.

– Pár napja eljött Talonhoz egy tervvel. Most kint vannak, és azt csinálják, amit ő akart, hogy az élete újra olyan legyen, amilyennek ő szeretné, mindkettőtöknek.

– Bassza meg! – Üvöltve léptem be a szobába és az öklömet a falba vágtam. – Talon ezt hagyta? Elvitte a nőmet a biztonságból, és megengedte ezt a kibaszott szart?

– Mondjuk úgy, hogy a nőd beszélte rá.

– Hol vannak?

– Csak hagyd, hogy ez a szarság megtörténjen, testvér. Talon végig szemmel tartja őt.

– Hol a faszban vannak, testvér?

– A könyvtárban.

– Rendben – búcsúztam, aztán kiszaladtam a Harley-mhez, Griz pedig követett, miközben a telefonján beszélt. Nem kétséges, hogy figyelmeztette Talont, hogy jövök.

Hát legyen, baszd meg.

Talon hamarosan egy új segglyukat fog kapni.

Amikor odaértünk a könyvtárhoz, Talon épp beszállt egy fekete terepjáróba. Odalopakodtam a kocsi oldalához, megragadtam a pólójánál fogva, és kirángattam.

Dodge a vezetőülésben meglepődve bámult.

A kocsinak löktem, és az arcába másztam. – Hol van? Jobb, ha biztonságban van, különben kurvára kinyírlak.

– A nővére most rabolta el Stoke kocsijában. Szálljatok be, mielőtt szem elől tévesztjük őket.

– Bassza meg, bassza meg, bassza meg! – skandáltam, miközben elengedtem, és bemásztam az anyósülésre. Talon beszállt hátra, Griz pedig követett a Harley-n. Az enyémet a könyvtár előtti járdaszegélyen hagytam, és most az átkozott életemben először leszarom, hogy ellopják-e. Most csak a nőmet kell visszakapnom, méghozzá biztonságban.

Dodge elindult, végigszáguldva az úton. Nem tartott sokáig, mire utolértük az autót, és amikor egy piros lámpánál erősen fékeztek, kiugrottam és odarohantam a négy autóval előttünk álló kocsihoz. Egy pillantással felmérve megláttam Claryt az anyósülésen, aki kibaszottul ki volt akadva. Nem volt más gondolatom, minthogy kiszabadítsam, ezért betörtem a vezetőoldali ablakot, kinyitottam az ajtót, és kirángattam az üvöltő ribanc nővérét.

– Takarodj a picsába– morogtam, majd megkérdeztem: – Clary, jól vagy?

– I-igen – dadogta.

– A kurva életbe! – sikoltott a nőm nővére.

Talon Clary oldalán volt, hogy kisegítse a kocsiból. – Gyere, kicsim. Menjünk innen, mielőtt még többen felfigyelnek ránk – mondta neki.

– Ne szórakozz velem, Talon – vicsorítottam.

– Nem kellett volna betörnöd az ablakot, testvér. Az istenverte ajtók nyitva voltak.

– Nem, nem voltak – suttogta Clary.

– Gyerünk, srácok – szólt Dodge. Butch a semmiből előbukkant, beült a vezetőülésbe, és elhajtott, mielőtt a zsaruk megjelentek volna. Reméltük, hogy senkinek sem volt elég ideje feljegyezni a rendszámokat.

A küzdő szukával odasétáltam Talonhoz, aki a nőmön tartotta a kezét, és ádáz pillantással sziszegtem: – Cseréljünk.

Amint Clary nálam volt, a karomba vettem a kis, reszkető testét, és a kocsihoz vittem, amelyben Dodge még a vezető ülésben ült, és járatta a motort.

Még mindig nagyon dühös voltam, de kurvára boldog is, hogy a karjaimban tarthatom. Bemásztam a hátsó ülésre az ölemben tartva, mert semmiképpen nem akartam elengedni.

Nem tudtam, hogy Dodge még mire vár, de már el akartam húzni onnan a picsába, visszavinni a nőmet a szobánkba, és jól elfenekelni.

Kinyílt a Dodge melletti utasajtó, és beugrott Talon.

– Hol van az a kibaszott kurva? – kérdeztem.

– A kocsiban, Vi és Warden társaságában.

– T-te – Clary megköszörülte a torkát–, végül elkaptad az egyik férfit?

Talon megfordult az ülésben, és ránézett. A lány biztosan érezte a tekintetét, mert elfordította a fejét a mellkasomról, és a férfi felé nézett. – Nem, kicsim. Majdnem elkaptuk, amikor hívtak, hogy mi történt veled és Stoke-kal.

– Stoke jól van?

– Jól vagyok, édesem, és köszönöm, hogy aggódsz értem. – Clary megugrott, amikor Stoke a kocsi hátuljából kiabált. Mi a faszt keresett a csomagtartóban?

– Csak be kell vinnünk a kórházba, hogy megnézzék – mondta Talon.

– Ez nekem nem hangzik túl jól – mondta Clary szomorúan.

– Édesem, volt már rosszabb is. Fájnak a bordáim, ez minden, ezért fekszem itt hátul.

– A csomagtartóban vagy? – kiáltott fel Clary. Az ölemben forgolódott, amitől a farkam nem épp a legjobbkor megkeményedett.

Jézusom, pokolian dühös voltam, de mégis fel tudta izgatni a testemet ez a nő.

– Állj, állj meg! – kiáltotta. – Idefeküdhet az ülésre. Blue és én majd bemászunk a csomagtartóba.

– Clary – kezdte Talon. A lány felé fordult. – Átkozottul kedves tőled, hogy aggódsz a testvérünkért, de úgyis mindjárt ott vagyunk. Nyugodj meg. Megvizsgáltatjuk Stoke-ot, aztán foglalkozunk a nővéreddel.

Bólintott, és visszabújt hozzám. – Blue – suttogta.

– Hmm – válaszoltam.

– Ne légy túl mérges a barátaidra. Én vettem rá őket ere az egészre.

– Majd később megbeszéljük – mondtam.

Megmerevedett. – Blue…

– Azt mondtam, hogy majd később megbeszéljük – morogtam rá.

Bosszúsan felsóhajtott, és hozzátette: – Rendben. Megbeszéljük, és akkor majd azt is elmondhatod, miért titkoltál el előlem dolgokat.

Összeszorított fogaimon keresztül sziszegtem: – Feltételezem, Talon volt az, aki tájékoztatott az említett szarságról?

– Én... ööö, nos...

A karjaim megfeszültek körülötte. –Kurvára nem kell válaszolnod, Clary. Tudom, hogy ő volt és meg fogja kapni ezért, ami jár neki. Ugye, testvér? – morogtam, tudva, hogy hallgatózik.

– Alig várom – volt erre Talon válasza.

Kitettük Stoke-ot és Dodge-ot a kórháznál, és Talon egyenesen Vi magánnyomozói irodájába vitt minket, ahol Amyt egy cellában őrizték. Én szálltam ki először a terepjáróból a forgalmas utcán, aztán megragadtam Clary csípőjét, hogy lesegítsem. Griz nemsokára megállt mögöttünk a Harley-jén, és amint leszállt, azt mondtam: – Griz, vidd be Claryt. Beszélni akarok Talonnal.

– Bassza meg – mondta. – Persze, Blue. – Egyik kezével Clary karját megfogva az iroda felé húzta.

Egészen addig, amíg Clary meg nem állt. – Nem – közölte. – Blue Skies, nincs szükséged arra, hogy ,,beszélgess”– használta a kezét idézőjelekként, amitől a pokolba is, nagyon aranyos volt – Talonnal. Én döntöttem így, hogy ezt megteszem. Tudtam, hogy nem fogsz segíteni. Tudtam, hogy utálni fogod az ötletet, mert szeretsz nyavalyás vattába csomagolni, hogy semmi se érjen hozzám. De elegem van ebből, Blue. Annyira elegem van belőle. Szeretem, ahol lakunk, és szeretem az ottani embereket, de ez nem otthon. Nem normális dolog állandóan a négy fal között lenni.

– Igaza van, testvér. Nem hallgattál volna rá – mondta Talon, és ekkor elöntötte a szar az agyamat. Odamentem hozzá, és az arcába kiabáltam: – Te pedig azt hitted, hogy kurvára jogod van hallgatni rá? Hogy azt tedd, amit mondott, amikor emiatt kibaszott veszélybe került?

– Jézusom, soha nem volt igazán veszélyben, Blue. Ezt te is tudnád, ha kurvára lenyugodnál – vágott vissza, mire én meglöktem.

– Blue, ne csinálj semmit Talonnal.

– Mi a franc közöd van hozzá? Ő az én nőm, Talon. Az enyém.

Talon megforgatta a szemét. – A francba, testvér, tudom, hogy a tiéd, hisz mindig körbe hugyozod, amikor egy másik hím a közelében jön. A pokolba is, én is azt akartam, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba. Azt akartam, hogy biztonságban és szabad legyen, hogy mindketten fellélegezhessetek.

– A picsába, Talon! Baszd meg! –A kurva életbe. Tudtam, hogy igaza volt. Tudtam, hogy megvédte a nőmet, de ez sosem fog változtatni azon a tényen, hogy a hátam mögött csinálta, és veszélybe sodorta.

Talon kuncogott. – Nevezzük bosszúnak azért, amit Zarával tettél.

– Mi a fasz? – ordítottam, és arcon ütöttem a testvérem, aki a legjobb barátom. Hátratántorodott, de állva maradt.

A csattanás hallatán Clary felkiáltott: – Blue, állj le!

De nem tudtam. Dühös voltam. – Bosszú? Hogy a faszba lehet ez a bosszú? Én csak szemet vetettem Zarára, és megmondtam neki, hogy érdekel, ha ti ketten nem jutnátok messzire. Hogy a faszba lehet istenverte bosszú, hogy a nőmet veszélybe sodrod? – kiabáltam.

– Zarát akartad? – Hallottam egy halk hangot a hátam mögött.

Krisztusom.

A nőmhöz fordultam. – Ez már évekkel ezelőtt volt, édesem, és már akkor tudtam, hogy nincs esélyem. Csak ezt a köcsögöt vette észre. – A hátam mögé Talon felé böktem, nem mintha látta volna.

– Még mindig rá vagy kattanva? Még mindig érzel iránta valamit? – tette fel a kérdést.

Odasétáltam hozzá, mire Griz elengedett, és hátrált egy lépést. A kezembe fogtam az arcát, és felemeltem, hogy tanulmányozhassam. – Nem – jelentettem ki. – Annak már kurva régen vége. Nem érzek iránta semmit.

Ahogy figyeltem, láttam, hogy elgondolkodik, aztán a ravasz kis perszóna azt mondta:

– Hiszek neked, és abbahagyom ezt az egész kijózanító, szemfelnyitó beszélgetést, ha abbahagyjuk ezt a férfias-verjük-szarrá-egymást-de-te-még-szereted-őt szarságot.

Ledöbbentem, tök hülyén éreztem magam. Megdermedtem, a szám tátva maradt, a szemem tágra nyílt. Talon felnevetett mögöttem, Griz pedig felhorkant mögötte.

– A francba, ember. Minden szerencsédre szükséged lesz vele – mondta Talon, még mindig kuncogva, miközben megveregette a vállamat.

Clary felegyenesedett, és megkérdezte: – Megegyeztünk? Ja, és azt is megbocsátom, hogy elfelejtettél elmondani néhány fontos dolgot, például azt, hogy valójában miért is vadászott rám a nővérem.

Clary válla fölött láttam, hogy Griz hátat fordított nekem, és majdnem összehugyozta magát a nevetéstől.

Megráztam a fejem, és azt mondtam: – Maga, Miss Clarinda James, egy igazi kincs. Ugye tudod, hogy ezzel megvesztegeted az emberedet?

Szélesen elmosolyodott. – Igen. Most pedig hajlandó vagy bemenni, hogy beszélhessünk a nővéremmel?

– Basszus – mondtam. Közelebb húztam magamhoz, és az ajkaimat az övéhez érintettem, és azt mondtam a száján: – Talon rohadtul szerencsés, hogy nem esett bajod, és azért is rohadtul szerencsés, hogy ilyen kibaszottul édes vagy. Igen, egyetértek. – Aztán megcsókoltam. Átkarolta a vállamat, én pedig átöleltem a derekát, és közelebb húztam magamhoz, hogy a csípőnk összeérjen.

Mivel annyira belefeledkeztem a nőmbe, hogy már biztonságban van, egyáltalán nem hallottuk, hogy megállt egy autó Viék előtt, és azt sem, hogy Vadmacska, Mocskosszáj, Julian, Ivy és Killer kiszállnak belőle. Így azt sem érzékeltem, hogy Talon felemelte a kezét, hogy csendben tartsa őket, amikor közeledtek.

Ő húzódott el először, én pedig halkan mordultam, hogy jelezzem, nem örülök neki.

Rám vigyorgott, és egyik kezével felnyúlt, hogy megsimogassa az arcom.

– Ezt előbb el kell rendeznünk. – Érezte a bólintásomat, és elvette a kezét, hogy a mellkasomnak támaszthassa a fejét, ahol olyan szomorú hangon mondta, hogy még a fülemnek is fájt: – A nővérem bevallotta nekem, hogy az úgynevezett barátai voltak azok, akik megölték a szüleinket. Neki is része volt benne, Blue. Hogyan tehet ilyet egy ember? Mindennek vége volt... mindezt pénzért?

– Jézusom, édesem. Nem is tudom. Ezt senki sem értheti meg.

– Azt mondta, hogy el akart adni engem. Ő nem akarta, hogy meghaljak, csak a barátai. A saját húgát akarta eladni, Blue. – Éreztem, ahogy belekapaszkodik a pólómba. Dühös voltam, hogy egy testvérnek egyáltalán eszébe juthat ilyesmi. Fel voltam háborodva, hogy az én nőm volt az, aki átélte ezt az érzelmi cunamit, ami most hirtelen rátört, amikor a körülmények lecsillapodtak.

– Ez soha nem fog megtörténni – suttogtam a hajába, a tekintetemet a járdára szegezve.

– Nem fog. A férfi már nem akar megvenni, most, hogy ti is benne vagytok, de... de... – elakadt a lélegzete–, e-ezek még mindig holtan akarnak látni... a pénz miatt, amit akkor kapok, amikor betöltöm a huszonötödik életévemet. Azért akarnak megölni, hogy a nővéremé legyen minden.

Egy ajtó becsapódott. Mindketten felkaptuk a fejünket abba az irányba, amerre Vi irodájának ajtaja becsapódott, és megpillantottuk Deanna hátát, amikor belépett az épületbe. Clary feje fölött átnéztem, és két könnyező nőt láttam, Vadmacskát és Ivyt.

– Édesem, valamit el kell intéznem. –Mielőtt Mocskosszáj megöli a húgodat. – Maradj itt Ivyval és Zarával. Mindjárt visszajövök, jó?

Szipogva bólintott. – Zara és Ivy itt vannak?

Ivy és Zara Clary mellé állt két oldalról, de Ivy volt az, aki azt mondta: – Itt vagyunk, édesem. Gyere; az út végén van egy pékség. Hagyjuk, hogy a srácok elintézzenek valamit, aztán jöhetnek értünk.

Killer a nők mellé lépett, és azt mondta: – Megyek velük.

Az állam megemeltem felé, majd halántékon csókoltam a nőmet, és azt mondtam:

– Hamarosan találkozunk.

– Oké, Blue. – Megpróbált mosolyogni rám, de erőltetettre sikerült. A gondolatai máshol jártak, és ezért nem hibáztathattam.

Amint hallótávolságon kívül voltak, azt mondtam Talonnak és Griznek: – Menjünk be, mielőtt a nőd megöli a ribancot. Válaszokra van szükségünk. Tudni akarom, kit kell elintéznem, hogy ez az egész szarság véget érjen.

– Akkor gyerünk.

 

Tizenhatodik fejezet

Blue

Fordította: Sweety

Amint kinyitottam az ajtót, már hallottuk, hogy Mocskosszáj teli torokból ordít. Egy íróasztal előtt szúrtam ki, ahol Vi ült. Nem számítottam rá, hogy Juliant is ott látom, de mellette állt csípőre tett kézzel, és villámokat szóró tekintettel.

– Kurvára engedj be oda, Vi – csattant fel Mocskosszáj. A kezét az asztalra támasztva hajolt közelebb a nyugodtnak tűnő Violethez.

– Elismétlem Barbie, nem engedlek be – mondta olyan érdektelen hangon, amiből kiderült, hogy nem érdekli, hogy Deanna teljesen kiakadt.

– Drágám – szólította Griz.

A nő megpördült a férfi felé, és rávillantotta a tekintetét. – El se kezdd! Nem hallottad, Grady? Az a ribanc ott bent – mutatott a folyosóra, ahol a kihallgatószoba volt –, el akarta adni a saját húgát. Eladni őt! – ordította. – Kibaszottul meg kell leckéztetni, és én leszek az, aki a szart is kiveri belőle.

Griz ajkán apró mosoly látszott. Mindenki látta, hogy milyen büszke rá, hogy az ő nője. Ha verekedésre került a sor, készen állt, hogy beszálljon.

– Nyugodj meg egy kicsit, Mocskosszáj – kezdtem. – Előbb válaszokat akarunk, aztán jöhet a verés.

A vigyora színtiszta öröm volt. – Figyelek – szólt közbe Julian olyan hangon, amit még sosem hallottam tőle.

Dühös volt. – Senki sem ússza meg, hogy bántja az én boglárkámat.

– Csak küldd ki ide Butchot, amikor bemész – parancsolta Violet.

Talon és Vi a múltban néhány szarságon mentek keresztül, ezért kurva jó volt látni, hogy ilyen helyzetekben a bátyja mellett állt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a klubunk már nem foglalkozott illegális dolgokkal, így a viszonyuk is megváltozott. És Vadmacska.

Tulajdonképpen vicces, ahogy ez az egész alakult, mert Vinek dolgozott, mielőtt Talon magának követelte volna. Zara volt, aki újra összehozta őket, ami miatt Talon még jobban szerette őt.

Bár Zara iránti szerelme mindennél erősebb volt. Senki sem akart belekeverni, különben pokoli nagy bajba kerülne.

Pont úgy, ahogy én éreztem Clarindával kapcsolatban.

Elindultam a folyosón, Talon, Griz, Deanna és Julian követett. A folyosó hátsó részén lévő acélajtón gyorsan bekopogtam, és vártam a választ.

– Gyere. – kinyitottam az ajtót, és megláttam a nagydarab Butchot, aki egy megfordított széken ült és Amyt bámulta. A lány egy székhez volt kötözve, önelégült mosollyal az arcán. Nem volt semmi más a szobában. – Magatokra hagylak – mondta Butch, és távozott, becsukva maga mögött az ajtót.

Odamentem a székhez, amelyet az imént hagyott el, visszafordítottam, és leültem.

Talon az egyik oldalamon állt, Griz az ajtónak támaszkodott, Mocskosszáj pedig közvetlenül mögöttem állt Juliannel.

Amy megforgatta a szemét, majd egyik arcról a másikra nézett; a tekintete ismét rajtam landolt, majd megkérdezte: – Azért jöttél, hogy üdvözölj a családban? Úgy tűnik, megkedvelted a húgomat. – Aztán hátravetett fejjel felnevetett.

– Ribanc – sziszegte Talon, mire a tekintete a férfira szegeződött. – Fogd be a pofádat, vagy Mocskosszáj kényszerít rá.

– Mocskosszáj? – kérdezte.

– Igen – válaszolt Deanna, rávillantva a tekintetét.

Amy felé fordult, majd ismét felnevetett. – Ó, most nagyon megijedtem.

Felhorkanva tette hozzá: – Nem, mintha a drága kis Clarinda hagyná, hogy bármi történjen a testvérével.

– Azért, mert ő nem egy dühöngő pszichopata, mint te – mondta Julian.

– Egyébként mit keres itt ez a köcsög?

– Fogd be a pofád – morogtam. A tekintete gyorsan rám vándorolt. – Válaszolnod kell minden kérdésünkre, különben kurvára pokollá teszem az életedet. Megértettél?

Gúnyolódva mondta: –Már régóta pokol az életem. Ennél rosszabbá nem teheted.

Vicsorogva a fogaim között sziszegtem. – De igen, és kurvára rosszabbá is teszem. Nem fogod tudni, hogy mikor vagy, hogy hogyan, de ott leszek és figyelek, várom a megfelelő pillanatot, és akkor fogok lecsapni, amikor a legkevésbé számítasz rá. Talán majd csak akkor, amikor végre megtaláltad a kibaszott boldogságodat, és akkor mindent elveszek tőled. Úgy, hogy nem akarsz majd tovább élni.

A szobában néma csend lett.

Amy a szemembe nézett és én tartottam vele a szemkontaktust. Reméltem, hogy megértette, hogy ezt halálosan komolyan gondoltam, mert tényleg így volt.

– Mit akarsz tudni? –  kérdezte.

– Ez az egész egyedül a te terved volt? Te voltál az agytrösztje ennek az egész szarságnak?

Megforgatta a szemét. – Bizonyos értelemben igen, de Henry végig ott volt mellettem. Ő szervezte meg a szüleink meggyilkolását.

– Te beteg ribanc – mondta Mocskosszáj a fejét rázva.

– Baszd meg! Fogalmad sincs, miket kellett megtennem.

– Mit? Rászokni a crackre? Rossz társaságba keveredni? Nem voltál elég okos ahhoz, hogy kimássz ebből a családodért? Nyilvánvalóan mindig a könnyebb utat választottad. A pokolba is, Henrynek biztos nagy farka van, hogy így tudja mozgatni a szálakat, és rá tud venni téged, hogy azt csináld, amit akar.

– Fogd be a pofád! – ordította a fejét ide-oda rázva.

A kurva életbe, francba! Ez megőrült.

– Mondd meg, hol találjuk Henryt, Amy. Mondd el, hogyan tudjuk ezt az egészet leállítani – parancsoltam.

Lehajtott fejjel, a szemét a padlóra szegezve nevetett. – Nem tehettek semmit sem.

– Talán köthetnénk egy alkut, cserébe te kilépsz ebből.

Felnézett és elvigyorodott. – Nem fog belemenni. Tudja, hogy nem fogsz megölni. Megkéri az embereit, hogy várjanak, és akkor kapjanak el, amikor eljön az ideje. Sajnálni fogom, hogy a húgom meghal, de meg fogja ölni. Most már nem tudom megállítani őket. – Megvonta a vállát, és meghúzta a bilincseit. – És miért is tenném? Akkor már gazdag leszek, úgyhogy nem fog érdekelni.

Lassan felálltam, és a szemei kikerekedtek.

Kopogtak az ajtón.

Mindannyian odafordultunk, és meglepődve láttam, hogy Vadmacska áll az ajtóban. Mosolygott, de aztán megpillantotta Amyt, amikor belépett.

– Á... Zara, ő nem a te eseted – mondta Deanna.

– Ó, tudom. De Clary mondott valamit, miközben kávézgattunk. – Amyre nézett, és megkérdezte: – Clary azt mondta, hogy hamarosan lesz egy találkozója a szemésszel, de nem tudja a címet. Azért jöttem, hogy elkérjem neki.

Mindannyian a válaszra vártunk.

Ekkor Amy elkezdett megint kibaszottul röhögni.

– A fenébe, ő a leghülyébb, leghiszékenyebb ember a világon.

– Miről beszélsz? – kérdezte Zara.

Ezt én is tudni akartam, és örültem, hogy megkérdezte, mert már ott tartottam, hogy lecsapom Amy hülye fejét a kibaszott nyakáról.

– Amikor a kórházban ájultan feküdt a tűz után, hallottam, ahogy az orvosok beszélgetnek. – mosolygott magában.

– És? – horkant fel Julian.

– Azt mondták, hogy egy műtéttel és egy kis idővel visszanyerheti a látását.

Zara zihált, a kezét a szájára csapta. Deanna káromkodott, és egy mély morgás hagyta el a torkomat.

– S-szerinted Clary visszanyerheti teljesen a látását, ha megműtik? – pontosított Julian.

Amy kuncogott. – Igen, de ezt nem tehettem meg. Arra volt szükségem, hogy rám támaszkodjon, hogy tőlem függjön.

– És mi van a többi időpontjával? – ugatott Talon.

Újabb kuncogás, miközben Amy megrázta a fejét. – Kamu. Elvittem egy házba, ahol Henry embere orvosnak adta ki magát.

Lehunytam a szemem, hogy uralkodni tudjak magamon.

A nőm öt évig élt úgy, hogy nem látott, pedig nem kellett volna. Bassza meg!

Egy pofon csattanása visszhangzott a szobában. Kinyitottam a szemem, remélve, hogy Deanna őrült meg, de ehelyett Vadmacska állt Amy fölött.

– Hogy tehetted? – kiabálta, és újra megpofozta. – Ő a saját húgod. – Újabb pofon.

– Nincs szíved. – Újabb pofon.

– Csatlakozhatok, vagy állítsam meg? – kérdezte Mocskosszáj.

Megvontam a vállam. Még mindig kibaszottul sokkolt, hogy Vadmacska... nos, megvadult.

– Cica – szólt Talon nyugodt hangon, mosollyal az arcán.

– Még egy perc – sziszegte vissza a férfinak, majd ismét megpofozta Amyt. – Ennek most vége lesz. Megérdemled a halált azért, amit a húgoddal tettél. – Megpördült, és Talonra mutatott. – Lődd le!

A férfi kuncogott. – Cica.

– Nem, lődd le, vagy én teszem meg.

– A fenébe is, te nő. – vigyorgott Deanna.

Éreztem egy rántást a nadrágomon, majd a következő másodpercben egy pisztolylövés hangja töltötte be a szobát. Talon Vadmacskán volt, Griz a földre lökte Deannát, én pedig a fegyvert tartó személyre bámultam, amikor Amy felsikoltott.

– Julian – mondtam halkan, és kinyújtottam a kezem a fegyveremért. Amyre pillantottam, mert még mindig őt bámulta. Összegörnyedt a fájdalomtól, de ahogy láttam, csak a sípcsontjából folyt a vér. – Julian – próbálkoztam újra.

– Ebben a szobában mindenki kibaszottul megőrült? – kiabált Mocskosszáj a padlóról. Griz lemászott róla, és segített neki felállni.

– Drágám? – szólt Zara Talonhoz, miközben az arcát kutatta. Amikor a férfi bólintott, a nő szájon puszilta, és Julianhez sétált. – Hé, haver! Elvetted a szórakozásomat. Én akartam lelőni. – Julian még mindig nem szólt semmit. Szerintem agyban nem itt volt.

– Julian – próbálkozott Zara újra. A férfi elé lépett, miközben Amy fájdalomkiáltásai nyöszörgéssé váltak. Jól van. Szenvedj, ribanc! Ennél többet érdemelt volna.

Az ajtó kinyílt, és belépett Vi, Butch-csal a háta mögött. – Kérlek, az ég szerelmére, mondd, hogy nincs egy holttestünk, amit el kell takarítanunk? – Griz és Deanna mellé lépett, hogy lássa, Amy lélegzik és még él a székben. A lány lábára pillantott, lehunyta a szemét, és felsóhajtott. –Bassza meg!

Vi elhallgatott, amikor meglátta Zara aggódó tekintetét. Zara felnyúlt és Julian arcára tette a kezét. – Julian, kicsim, hol vagy most? Gyere vissza hozzánk – könyörgött.

Hirtelen erősen pislogott, és Zara arcára összpontosított. – A családnak egy biztonságos menedéknek kell lennie – suttogta.

– Igen, igen, annak kellene lennie – biztatta Zara.

– De nem tette biztonságossá Clary számára. – Az alsó ajka megremegett. Szent szar. Nyilvánvaló, hogy valami Julian múltjából előjött.

– Nem, nem tette.

– Ez így nincs rendjén. Annyi rossz dolog történhet a családokban. Annyi rossz dolog történhet. Annyi bántó dolog. Az én boglárkámnak erre nincs szüksége.

Zara szeme könnybe lábadt. Kíváncsi voltam, vajon tudja-e, mi zajlik éppen akkor Julian fejében.

– Nem, nincs szüksége, Julian. Ezért van most velünk. Új családja van, mint neked. Idővel meg fog gyógyulni, ahogy te is, és mi mindannyian vigyázni fogunk egymásra.

A gondolatai elvitték egy utolsó helyre, és amikor újra erősen pislogott, egy kis mosolyt küldött felé.

– Megvédjük, ugye? – kérdezte.

– Igen – rámosolygott, majd magához ölelte.

A nap újabb kibaszott sokkoló pontja volt, amikor Deanna könnyes szemmel odasétált hozzájuk, és csatlakozott a gyülekezethez.

– Lehet, hogy addigra már túl késő lesz, hogy gondoskodni tudjatok róla – krákogta Amy. Mindannyian felé fordultunk. – Még mindig figyeli őt. Soha nem veszítené szem elől a célpontját, különösen, ha ilyen sokat ér.

A szemem kikerekedett, és Talonhoz fordultam. – Ki van vele?

– Killer, Ivy, és hívtam Billyt, Tame-t és Whipet, hogy jöjjenek. Ott kell lenniük.

Nekem is meg kellett erről győződnöm. Muszáj volt a szememet a nőmön tartanom, most azonnal. Mindenki félreállt az utamból, és én kirohantam a szobából, végig a folyosón, majd a bejárathoz, mint akinek ég a lába alatt a talaj, miközben a szívem pánikszerű, vad dobogásba kezdett.

Úgy rohantam a járdán a pékség felé, mint egy őrült. A következő másodpercben már az ajtóhoz értem, épp amikor a kibaszott Henry elővett egy pisztolyt, és azt parancsolta Clarynek, hogy álljon fel, és menjen oda hozzá, különben szétlövi a helyiséget. A hülye pöcs nem vette észre, hogy én is a boltban vagyok, de gyorsan rájött, amikor a hátán landoltam. Egy kupacban estünk a földre; hála a fasznak, a pisztolya kiesett a kezéből, ahogy tompítani próbálta az esést. Sikolyok töltötték meg a helyiséget, és az emberek próbáltak menekülni a biztonságot jelentő ajtó felé. Henry karját a háta mögé csavartam, és azt morogtam: – Maradj!

– Testvér? – Hátranéztem, és láttam, hogy Tame és Whip állnak mögöttem. Feltérdeltem és felálltam Henryről, majd megparancsoltam nekik, hogy vigyék Vihez.

Amint kimentek az ajtón, a tekintetem a nőmet kereste. Egy távoli sarokban állt, Ivy a karjaiban ringatta, miközben mindkettőjük előtt Killer állt. Hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a tüdőmet.

Elkaptuk.

Bassza meg!

Vége volt.