25.-Epilógus

 

Huszonötödik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

Volt egy tervünk, és ez jónak tűnt. Legalábbis reméltem, hogy az. Útközben még mindig próbáltuk csiszolni a részleteket. Vi elmondta Talonnak, hogy Blue Harley-je megállt egy Caroline Springs-i háznál, de aztán pillanatok múlva továbbment. Most Melton külső részén parkolt. A Google Maps alkalmazásból kiderült, hogy egy félreeső, bozótosokkal körülvett területen tartózkodik. A Hawks legénysége lerakta a Harley-ket, és furgonokban utaztak tovább. Összesen négy furgon volt, mindegyikben körülbelül öt-tíz motorossal. Én az egyik hátuljában ültem Deannával, Zarával, Ivy-val, Talonnal, Grizzel és Killerrel. Dodge, Pick és Stoke mentek elöl.

– Nem mehetünk csak úgy be oda. Nem tudjuk, hogy Blue és Jason, milyen körülmények között van, és azt se, hogy hány embere van ennek a Motley-nak. Ha berohanunk oda, azzal azt kockáztatjuk, hogy Blue-nak még baja eshet. Ezt nem hagyom – mondtam.

– Óóhh, figyelj! Annyira örülök, hogy azonnal beleugrottál a rosszarcú motoros ribanc stílusodba. – Deanna elmosolyodott. – Kár, hogy valami ilyen elbaszott dolog kellett hozzá.

Talon, Deannát figyelmen kívül hagyva, azt mondta: – Előtte leparkolunk, és gyalog megyünk tovább. Elvégezzük az összes kurva felderítést, mielőtt bármit csinálnánk. Kizárt dolog, hogy kockáztatnám a testvéremet.

– Jó, ez jó lesz így – bólintottam.

– Ööö, van egy tervem – kezdte Ivy.

– Muffin – morogta halkan Killer.

Muffin?

Szemét forgatta a férfira, és folytatta. – Kell valaki, aki bemegy, és megnézi, mi folyik odabent, igaz? Nos, én sztriptíztáncosokra gondoltam.

– Nem hiszem, hogy a férfi sztriptíztáncosok most hasznunkra lennének, Locsifecsi – horkantott fel Deanna.

– Nem, nem a férfi sztriptíztáncosokra gondolok. Úgy gondoltam, hogy mi – mutatott Ivy ránk, nőkre –, odasétálhatnánk az ajtóhoz, és úgy tehetnénk, mintha egy közeli helyet keresnénk, de eltévedtünk, és azon aggódhatnánk, hogy nem kapunk pénzt a késés miatt. Lehet, hogy beengednek minket a házba a saját szórakoztatásukra, de az is lehet, hogy nem, de ha mégis, akkor egyikünk kiosonhat a mosdóba, és körülnézhet a házban. Aztán tájékoztatjuk a srácokat, hogy hol és mikor ronthatnak be, hogy megmentsék a helyzetet.

A csend betöltötte a furgont, ahogy őt bámultuk mindannyian.

– Mi van? – kérdezte. – Nem éppen most találtam ki. Mindig is arról fantáziáltam, hogy sztriptíztáncosnőnek adom ki magam, és bekopogok Fox ajtaján, aztán ő is kiélheti velem a perverzióját. De előtte még szégyenlős lennék, és öltáncot adnék neki...

– Ivy – csattant fel Killer.

– Túl sok? – kérdezte a lány elpirulva.

Lehajtotta a fejét, és bólintott, de mindenki láthatta az arcán a vigyort. Visszanézett, és így szólt: – Drágám, ez egy kibaszott jó terv, de én nem hagyom, hogy megvalósuljon. Senki sem láthatja a testedet rajtam kívül, és ha csak megfordulna a fejükben, hogy hozzád nyúljanak, kurvára meg kell ölnöm őket.

Szent szar. Tudtam, hogy komolyan gondolja.

– Megteszem – mondta Deanna.

– Hercegnő – nyögte Griz.

– És én is – tette hozzá Zara.

– Cica, kurvára kizárt dolog.

– Persze, hogy megcsinálom – mondtam.

– Kibaszottul nem – morogta Talon –, mindannyiótoknak. Különben is, tudják, hogy nézel ki, Clary.

– Szerintem ez egy istenverte zseniális ötlet – mondta Stoke elölről. – A pokolba is, biztos, hogy ha ezek a nők kopogtatnának az ajtómon, berángatnám őket, hogy megnézzem, milyen a mozgásuk.

Pick odanyúlt, és tarkón ütötte. – Krisztusom; gondolkozz, ember, gondolkozz!

– Stoke-nak most az egyszer igaza van – mondta Dodge. – Ez egy jó terv, és ha nem válik be, akkor annyi, és elmennek. De ha mégis, akkor szemmel tudjuk tartani a bentieket. Ez a legjobb módja annak, hogy Blue-t kihozzuk anélkül, hogy az egészet elbasznánk. Claryn kívül hármójuknak kéne csinálnia. Jobb, ha többen vannak.

Megállt, hogy belenézzen a visszapillantó tükörbe. – Tudom, hogy ők mind a ti nőitek, de ez kurvára működni fog, és ezt te is tudod, főnök. Hadd csinálják ők!

– Bassza meg – sziszegte Killer.

– Krisztusom – nyögött Griz.

– Kurvára nem kellett volna elhoznom őket – panaszkodott Talon.

Stoke megköszörülte a torkát. – De hölgyeim, így nem mehettek be. – A nők egymásra néztek, és rájöttek, hogy igaza van; a farmer és a póló egyszerűen nem kelti fel egy férfi figyelmét.

– Van valakinél kés? – kérdeztem.

Megálltunk egy piknikezőhelyen, amely közel volt a házhoz, és egy kicsit átalakítottam a ruháikat: a farmereket Daisy-Duke stílusú nagyon rövid sortra, a pólókat pedig a mellek alatt vágtam el.

Amikor mindannyian kimásztunk a hátsó ülésről, Talon rögtön ráförmedt az embereire: – Tartsátok a kibaszott szemeteket magatokon.

Aztán Killer hozzátette: – Vagy kettétörlek.

Végül Griz kijelentette: – És ha ő nem, akkor én fogom, baszd meg. Jézusom, Stoke, ez rád is vonatkozik. Vedd le az istenverte szemed a nőm seggéről!

– Oké, srácok – kiáltottam. – Talon majd beavat titeket. – Miközben ők összebújva megbeszélték a tervet, én a furgon elején találkoztam a hölgyekkel. – Köszönöm, hogy megteszitek.

– A pokolba is, imádom ezt a szart– nevetett Deanna.

– Szeretem látni Foxot alfahímként – mosolyodott el Ivy.

– Édesem – mondta Zara, és én rápillantottam. – Te is megtetted volna értünk, ha a mi embereinkről van szó, de nem csak emiatt. Blue és Jason a családtagjai a mi őrült csapatunknak.

Könnyek öntötték el a szemem. – Tudom; csak...

– Sem vele, sem velünk nem fog semmi történni, szóval ne kezdd el a hülyeségeidet mondani– förmedt rá, Deanna.

Horkantva forgattam rá a szemem. – Megvannak a telefonjaitok?

Megtapogatták a melltartójukat, és bólintottak. Mindegyikük melltartójában ott volt a telefon, a vonal végén a párjával, így a férfiak mindent hallhattak, ami történik. Odaléptem Zarához, és kihúztam a gumit, amely hosszú, sűrű, sötét haját tartotta.

A válla köré omlott. Ivy haja már a válla körül hullámzott, és szexinek tűnt. Ezután Deannához mentem, és megkértem, hogy forduljon meg; rám nézett, de megtette. Kihúztam a haját a kontyból, csak hogy újra összefogjam, de most copfba. Ettől sokkal aranyosabbnak és megközelíthetőbbnek tűnt...már ha megszabadul a mogorvaságától.

– Ez most komoly? – csattant fel.

– Igen – vigyorogtam. – Griz –szólítottam. Megfordult, a szeme egyenesen Deannán landolt, aztán elkerekedett, és azt mondta: –Bassza meg!

Deanna nevetett, és azt mondta: – Hát, akkor rendben.

A férfiak még egy utolsó beszélgetést folytattak a nőikkel, és egy forró csók után útjukra bocsátották őket.

Talon odafordult mindannyiunkhoz, és azt mondta: – Induljunk. Mindenki maradjon kurvára csendben. – Aztán elindultunk a bozóton keresztül.

Már közeledtünk a végső célponthoz, amikor Killer, Griz és Talon telefonja rezgett a zsebükben. A nőknek tovább tartott az út, mert nekik a furgonnal kellett a hosszú kerülőutat megtenniük, miközben mi éppen átvágtunk.

Talon átadta nekem a telefonját, és azt mondta: – Figyelj te. Szükségem van a fejemre a játékban. Tájékoztass a fejleményekről.

Bólintottam, és a fülemhez emeltem a telefonját, miközben mindannyian csendben sétáltunk a bozótosban.

A telefonban hallottam, hogy Zara kinyitja a kocsi ajtaját. – Nahát, szia, szépfiú – nyávogott valakinek. – Kicsit eltévedtünk. Tudnál segíteni nekünk? Barbi, drágám, mi is volt az a cím?

– Óh, jesszus, Honey, nem vagyok benne biztos. Candy, te tudod? – hallottam Deanna kérdését. Griz morgott valamit balra tőlem, de nem törődtem vele, és szorosabban szorítottam a fülemhez a telefont.

Candy alias Ivy említett egy címet, és ekkor egy férfi azt mondta: – Hölgyeim, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az a ház az út másik végén van.

– A francba, már így is késésben vagyunk. Most akkor nem leszünk kifizetve – duzzogott Zara.

Mindannyian nagyszerű színésznők voltak.

– Ne bosszankodjon, szép hölgy – szólalt meg egy új férfihang.

– De szükségünk van a pénzre. Candy meg akarta csináltatni a melleit, és most már nem lesz hozzá elég pénze. – Deanna felsóhajtott, és teljesen lehangoltnak tűnt.

– Nem úgy nézel ki, mint akinek szüksége van mellplasztikára, édesem.

– Ó, köszönöm. Ez nagyon kedves tőled, de a párom egyszerűen nem fordít rám elég figyelmet, és azt mondta, addig nem is fog, amíg nem csináltatom meg a melleimet.

– Hülye kibaszott ötlet – sziszegte Killer.

– S-szerinted...nem, ez bunkóság lenne tőlem – mondta Zara.

– Mit akarsz kérdezni, szépségem? Gyerünk, ne légy szégyenlős.

– Hát... én... ööö, valahogy azt reméltem, hogy érdekelne titeket egy privát show, és talán... ó, istenem, talán fizethetnétek nekünk, hogy Candy megkaphassa az új melleit?

– Édes istenem Honey, ez egy nagyszerű ötlet! Akkor nem kell csalódást okoznom a páromnak. Ó, ó, megtennétek ezt, srácok? Segítetek nekünk?

A férfiak kuncogtak, és az egyik azt mondta: – Biztos vagyok benne, hogy ki tudunk találni valamit.

– Igen, nem szeretnénk, ha kiborulnál. Gyertek be.

Léptek hangzottak a kavicsos úton, aztán hirtelen hangosabb lett. A verandán lehettek. Egy ajtó kinyílt, és a férfiak befelé intettek. A hölgyek hamis vidámsággal vihogtak, és megjegyzést tettek a házra, miközben az egyik férfi szólított valakit.

Elakadt a lélegzetem, és Grizre néztem. Valaki Motley-ért kiáltott? Griz bólintott néma kérdésemre.

– Mi folyik itt? – kérdezte Motley.

– Néhány sztriptíztáncosnőnek az út menti házban kellett volna lennie, de rossz irányba fordultak, és most késnek, és nem kapnak pénzt. Szükségük van egy kis pénzre, főnök.

Motley kuncogott. – És mit hajlandóak megtenni ezért a pénzért?

– Bármit. Nagyon jó vagyok az öltáncban, és ha lenne egy rúd, Candy imádna ringatózni egy ilyen körül. Honey pedig már a csípőjének mozdulatával is fel tud izgatni egy férfit – mondta Deanna.

– Mutassátok meg.

– V-van valami zenéd? – kérdezte Ivy. Kezdett idegesnek tűnni.

Killerre pillantva tudtam az összehúzott szemöldökéből és az összeszorított állkapcsából, hogy ő is ugyanerre gondolt, és aggódott.

– Biztos tudunk szerezni. Barry, keress egy kibaszott rádiót vagy valami szart. Itt az ideje, hogy szórakozzunk egy kicsit, amíg a köcsög fel nem ébred.

– Ó, valaki alszik? Talán nem kéne megzavarnunk. Nem szeretném, ha bárkit is kiborítanánk – mondta Zara.

– Édesem, senkit sem tudnál kiborítani az angyali arcoddal. A másik fickó nem lesz olyan állapotban, hogy egyáltalán érdekelje. Mi lenne, ha idejönnél apucihoz? Majd én vigyázok rád.

– De előbb meg akartam mutatni a mozdulataimat. Kérlek, nagyon jó vagyok.

– Barry, igyekezz már, baszd meg! – kiabált Motley.

– Itt vagyok, szereztem egyet. Kezdődjön a buli!

– Egy pillanat. Honey, nem azt mondtad a kocsiban, hogy ki kell menned a mosdóba? – kérdezte Ivy ismét magabiztos hangon.

– Nézzenek oda; elpirult a lány. Édesem, menned kell?

– Igen – motyogta Zara.

– A folyosó végén, az utolsó ajtó jobbra.

– Köszönöm, szépfiú, aztán visszajövök, és megmutatom, hogy mit tudok.

– Alig várom. – Egy csattanást hallottam, és Zara felsikoltott. Biztosan a fenekére csapott.

Hála Istennek, Talon nem figyelt; helyette a fák mögé bújva fürkészte a házat.

– Oké, az előszobában vagyok, édesem – mondta Zara a telefonba.

– Clary vagyok.

– Szia, drágám. Megpróbálom az első ajtót a házban jobbra. Épp most voltunk a bal oldali szobában a ház elején.

– Oké. – Elkaptam Talon tekintetét, és a kezemmel intettem. Odakúszott, és amint a közelembe ért, elmondtam neki, amit Zara mondott.

A telefonban nyikorgott egy ajtó, és Zara megszólalt: – A fenébe, jó lenne, ha az ajtókat beolajoznák. – Kicsit elfordítottam a telefont, hogy Talon is hallhassa. – A szobában vagyok. Sötét van, és a redőnyök le vannak húzva. Felkapcsoljam a villanyt?

– Igen, cica, de gyorsan. Nézz körül alaposan, és ha nincs ott, akkor tűnj el.

– Oké.

Hallottunk egy kattanást, majd hirtelen Zara felsóhajtott: – Blue, ó, Istenem, Blue. Jason, ó ne, ne, ne, ne! – Könnyeim kezdtek kicsordulni; a kezem a számra tapadt, hogy megfékezzem a sírást.

– Zara? Cica, mondd el nekünk. Mit látsz?

– Ó, drágám, ez szörnyű. Azonnal gyere be ide. Sürgősen segítségre van szüksége. Hívd a mentőket, és gyere be azonnal.

Talon elhúzta és megfogta a telefont szorongató kezemet. – Figyeljetek! Bemegyünk. Körülbelül öt ember van – nézett rám megerősítésért, és én bólintottam –, és a bal oldali szobában vannak. Szétválunk. Ti intézzétek el őket; leszarom, hogyan. Mi a jobb oldali szobába megyünk. Itt az ideje, hogy visszaszerezzük a testvérünket. Dodge, hívj egy mentőt, szükségünk lesz rá. Rendben, gyerünk.

Talon kivette a kezemből a telefont, és a füléhez szorította. Lehunyta a szemét, majd azt sziszegte: –Bassza meg – és becsukta a telefont. – Motley bent van Zarával. A picsába! Induljatok azonnal!

Ekkor minden olyan gyorsan történt. A férfiakkal együtt rohantam a ház elé. Valaki berúgta a bejárati ajtót. Hawks emberei balra futottak, Pick pedig, aki megragadta a kezem, jobbra húzott. Talonnal és Stoke-kal berontottunk az ajtón, de gyorsan megtorpantunk.

Egy nyöszörgés hagyta el a számat.

Blue Jason fölé dőlt a sarokban a földön lévő matracon. Nyögdécselve fordult meg, véres arcán nyilvánvaló volt a fájdalom, ahogy felpislogott ránk.

Jason eszméletlenül feküdt a matracon, Zara pedig Blue mellett térdelt, ahol Motley állt és fegyvert tartott a fejéhez.

– Jó látni titeket – suttogta Blue, és megmarkolta a jobb karját. – De mondd csak, testvér. Mi a faszt keresnek itt a nők?

Ó, Istenem, fájdalmai voltak, de így is leszidott minket.

– Blue – motyogtam.

– Édesem – sóhajtott, és lehunyta a szemét.

– Talon – kezdte Motley. – El kell menned az embereiddel együtt.

– Akkor viszem Blue-t és Jasont is.

Motley megrázta a fejét, és elmosolyodott. – Nem, ők maradnak. Úgyis majdnem halottak, majd ha már elmentél, én befejezem ezt a dolgot.

– Nem! – sikítottam.

– Ó, de igen, szép Clary. Tulajdonképpen te is maradhatsz. Szeretem, ha a dolgok a terveim szerint haladnak.

Elkaptam Zara tekintetét; bólintott nekem.

Gyorsan nekiesett, és megharapta Motley lábát, ekkor futásnak eredtem, és ráugrottam, magammal rántva a földre. Láttam, ahogy Pick fedezi az emberemet és a testvérét. Talon mellettem volt, lerántott Motley-ról, majd hasba lőtte. Fájdalmában felüvöltött.

A koszos szőnyegen kúszva mentem Blue-hoz. Megfogtam a kezét, és a nevét kiáltottam.

Semmi.

Nem! Megdörzsöltem a szemem, hogy kitisztuljon, a másik kezemmel pedig megtapogattam a pulzusát. Gyenge volt, de ott volt.

– Griz – kiáltott Talon. Griz berohant a szobába Deannával, Killerrel és Ivyval.

– A mentők már közel vannak. – Ez volt az eső dolog, amit mondott.

– Ki kell vinnünk őket. Szólj a testvéreknek, hogy tegyenek kárt a furgonban, mintha balesetet szenvedtek volna. Senki sem találhatja meg ezeket a faszokat itt bent. – Gonosz pillantása egyik emberről a másikra siklott. – Mi visszük ki őket.

– Rajta vagyok – morogta Griz, és elindult kifelé.

Újabb hangzavar kezdődött. Mindvégig Blue és Jason mellett maradtam, még akkor is, amikor kivitték őket, hogy a földre fektessék az összetört furgon mellé.

Valójában máshol jártam.

Zsibbadt voltam.

Mégis Blue mellett maradtam, a testvérek közé térdelve, egy-egy kézzel a két testvér kezét szorongatva. Halkan beszélve mondogattam, hogy minden rendben lesz.

Jason megmozdult. Kinyitotta a szemét.

– Jason?

– Clary? Csak azt ne mondd, hogy angyal vagy.

Szipogtam és felhorkantam. – Nem, édesem, nem.

– Túlságosan fáj, hogy halott legyek...– A szemei kitágultak, és megpróbált felülni.

– Blue, hol van Blue?

Rátettem a kezem a karjára, hogy a földön fekve maradjon, és azt mondtam: – Itt van. Nézd, itt van melletted.

– Blue – mondta. Könnyek öntötték el a szemét. – Azért jött, hogy megmentsen. Olyan bátor volt.

Nem lehetett megállítani a könnyeket. – Tudom, Jason, és te is az voltál.

– Blue – szólította meg, és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a bátyja karját.

– Megmentett engem, Clary.

– Igen, édesem. Megmentett.

A szirénák egyre hangosabban szóltak, és mielőtt a mentősök odaértek volna Jasonhez és Blue-hoz, Killer letérdelt Jason mellé, és valamit a fülébe súgott.

– Oké, úgy lesz.

Két mentőautó állt meg csikorogva, és a mentősök odarohantak; kettő ment Blue-hoz, kettő pedig Jasonhöz. Blue-t azonnal egy hordágyra tették, és mielőtt elvitték volna, hallottam, ahogy az egyik mentős megkérdezi Jasontől: – Mi történt itt, haver?

– Autóbalesetünk volt. Vezettem, és nekimentem annak a fának.

Útban a kórház felé Blue szervezete összeomlott és leállt a szíve. Mindössze egy percre hagyott magamra, és úgy éreztem, mintha a saját életemet vesztettem volna el. Esküszöm, a saját szívem is megállt. Csak át akartam ölelni, könyörögni neki, hogy maradjon velem.

Nem tudtam, hol vannak a többiek.

Minden gondolatom Blue körül forgott.

Azt akartam, hogy életben maradjon.

Megálltunk egy meltoni kórház sürgősségi osztályán, a hátsó ajtók kinyíltak, és Blue-t kitolták. Rohantak vele ajtókon és folyosókon keresztül, és én végig mellette maradtam.

– Kisasszony, itt kell maradnia.

Ó, Istenem!

Nem tehettem! Nem akartam elhagyni.

Odahajoltam, hogy odasúgjam neki: – Harcolj, Blue, harcolnod kell értem, kicsim. Nem tudok nélküled élni. Te vagy az egyetlen, aki megmutatta nekem, hogyan kell nevetni, élni és szeretni. Szükségem van arra, hogy tovább élj, hogy tovább taníts engem, hogy cserébe én is megmutathassam neked, mit kaptam. Veled vagyok teljes, Blue. Kérlek, kérlek... szükségem van rád.

– Kisasszony, kérem, itt kell maradnia.

Valaki megragadta a karomat, de megpróbáltam ellenállni. Az emberemmel kellett maradnom.

– Drágám, nyugodj meg, most viszik a műtőbe. Nem mehetsz be oda.

– Griz – kiáltottam.

– A francba, te nő, tudom.

Ő tudta. Mindannyian tudták, ahogy én is.

Blue rosszul nézett ki.

Egyszer már elhagyott engem.

Nem tudtam, hogy megint el fog-e hagyni.

Soha életemben nem láttam még ennyi vért, és ez nagyon megrémített. Annyira megrémített, hogy a szívem meghasadt, és azzal fenyegetett, hogy teljesen szétszakad.

– Griz – zokogtam. A kezemmel takartam az arcomat, aztán megpördültem, és Griz mellkasára hajtottam a fejemet. Szorosan belekapaszkodtam, teljesen összetörtem.

– Ő egy harcos, drágám. Harcolni fog azért, hogy visszatérjen hozzád.

Ó, Istenem!

Az én emberem. Az én Blue-m, Blue Skies.

 

Epilógus

Clarinda

Nyolc hónappal később

Fordította: Sweety

Ez a nap egyszerűen csodálatos volt. Deanna egy testhezálló, selymes, fehér ruhában állt Grizzel szemben. Annyira gyönyörű volt, amilyennek még sosem láttam, ami gondolom nem volt nehéz; általában csak farmert és pólót viselt, kivéve a munkahelyén. Néha-néha fekete nadrágra és fehér blúzra cserélte. Még a nagydarab medve, Griz is csodásan nézett ki fekete öltönyben és sötétkék ingben. Nyakkendő nélkül, természetesen; a motorosok nem szoktak ilyet hordani.

Az én emberem azonban jóképűbb volt, mint bárki más a templomban.

A felépülése nehéz volt. A belső sérülések és a lőtt seb időbe telt, amíg begyógyult, és aztán a törött karja és lába miatt rehabilitációra kellett járnia. Voltak idők, amikor fel akarta adni. De soha nem tette, és én büszke voltam rá.

Blue aggódott, hogy az édesanyja hogyan birkózik meg azzal, hogy majdnem elvesztette mindkét fiát. Sokszor beszéltem vele, és megnyugtatott, hogy jól van, mert tudta, hogy a fiait a Hawks testvériség támogatja.

Még Blue-t is gyakran meglátogatta. Tudta, hogy a saját szemével kell látnia, hogy nem esik vissza a régi állapotába, és miután látta, hogy mégsem, nagyon boldog volt.

Jason is nagyszerűen viselkedett. Eltartott egy darabig, amíg túltette magát a történteken, de mindannyiunk segítségével végül túljutott rajta. Végül egy késői tizennyolcadik születésnapi bulit tartott a motorosok telepén Caroline Springsben. A haverjai azt hitték, hogy ez az egész szar volt, és a lány, akit le akart nyűgözni, végül betoppant a buliba. Jason fel volt dobva. A lány édes és félénk volt, minden, amit csak remélni lehetett tőle, és az, hogy mellette volt, még különlegesebbé tette az estéjét.

Motley-t és embereit soha többé nem találták meg. Mi a nőkkel tudtuk, hogy ez lesz a helyzet, különösen amikor Stoke, Killer, Dodge és Pick ott maradtak, hogy eltűntessék a nyomokat a farmházban, amíg mi Jasont és Blue-t a kórházba vittük.

Nem tudtam, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban, a tudattal, hogy mindannyijukat megölték.

Ha valamit, akkor megkönnyebbülést éreztem, és ha ettől rossz ember lettem, hát legyen, mert megnyugodtam, hogy többé nem jelentenek veszélyt az emberemre vagy a családunkra.

Deanna volt, aki egy csajos estén azt mondta: – Meg kell tanulnod úgy élni az életed, ahogy ők élnek. Ha nem teszed, akkor a végén kockára teszed azt, ami a pasiddal köztetek van. Hajlandó vagy ezt kockáztatni?

Én nem, és soha nem is fogom.

Készen álltam, hogy megbirkózzak ezzel, és megtanuljak olyanná válni, amilyennek lennem kell, hogy együtt maradhassak a párommal.

– Most – kiáltotta Maya, Zara gyönyörű lánya, és ezzel kizökkentett a gondolataimból, és visszahozott a templomba. – Griz, most megcsókolhatod, és boldogan élsz, amíg meg nem halsz.

Mindenki nevetett.

És amikor Griz a karjába vette Deannát, és szenvedélyesen megcsókolta, a templomban kiáltások és a huhogások harsantak fel. Néhányan még a lábukkal is dobogtak.

A nap csodálatos volt, mert az új családommal tölthettem.

Azonban az az éjszaka több volt, mint csodálatos.

Blue hazahozott, és amint beléptünk a bejárati ajtón, a koszorúslányruhámat a fejemen áthúzva a földre dobta. Levettem a kabátját, az ingét és a nadrágját.

Abban a felfokozott hangulatban nem beszéltünk. Addig nem, amíg az ágyra nem fektetett, lehúzta a bugyimat, én pedig az ölébe ültem, és a farkával a csúszós puncimban meglovagoltam. Őt figyelve egész nap és éjjel, teljesen átáztam.

– Blue...

– Igen, édes?

– Hozzám fogsz jönni férjül. Úgy gondoltam, el kell mondjam neked – nyögtem és meghajoltam, ahogy mélyen belém nyomult.

Teli szájjal felnevetett, és azt mondta: – Bébi, még soha nem ismertem olyan nőt, aki megkérte volna a kezem, és ha a testvéreim megkérdezik, mondd meg nekik, hogy az egész az én hibám. De, basszus, igen, feleségül veszlek, még akkor is, ha ez nem volt valami nagy lánykérés. Bár, gondolom, az, hogy meglovagolod a farkamat, ehhez még bónusz. – Rám mosolygott, de aztán elillant a mosoly, és közelebb húzott magához.

Kezét a hajamba túrva keményen megmarkolta, miközben előre-hátra ringatott minket, hogy a farka ki-be csússzon a nedves puncimból.

Aztán folytatta, hogy eldobjam az agyamat: – Meg akartalak kérni, tudod... megvan a gyűrű, meg minden. Holnap akartam megkérni a kezed, de te megelőztél. Feleségül akartalak kérni, mert nem tudom elképzelni az életemet nélküled. – Ekkor megcsókolt, a nyelvünk együtt táncolt, mint aznap este az esküvőn, de ez most sokkal többről szólt.

– Akarod nézni, ahogy elélvezek, vagy csinálhatom benned? – kérdezte.

Felnyögtem, és a puncimat mélyen a farkára szorítottam, amitől halkan morogni kezdett. – Belül... én, ó, Istenem, én is el fogok élvezni.

– Jó – sziszegte, szorosan magához ölelt, mélyen és keményen belém döfött. A puncim összeszorult körülötte, és az ajkába kiáltottam, ahogy az orgazmusom elöntött. –Bassza meg, bébi! Bassza meg – motyogta az ajkaimra. A teste megfeszült, majd megnyugodott, ahogy belém pumpálta a magját.

Ahogy egymás mellett ellazultunk, Blue ismét folytatta az agyam felrobbantását.

– Clarinda – mondta a csendes szobába, szaggatott lélegzetvételünk mellett.

– Igen, bébi?

– Örülök, hogy én lehetek az egyetlen.

Zavartan kérdeztem: – Az egyetlen?

Az oldalára fordult, és a mellkasához szorította a hátamat. Megcsókolta a halántékomat, majd elhelyezkedett mögöttem. – Aki elűzi a rossz álmaidat, bébi. Kurva régóta nem ébredtél fel az éjszaka közepén.

A szemeim tágra nyíltak. Igaza volt, és el sem hiszem, hogy eddig nem vettem észre. Hónapok óta nem ébresztettek fel a sikoltozó rémálmaim.

Hónapok óta.

Elmosolyodtam, odafordultam hozzá, és megcsókoltam a mellkasát. – Szeretlek, Blue.

– Én is szeretlek, édesem. Örökké.

– Igen, örökké – mondtam.

Az én csodálatos, gyönyörű motoros pasimnak igaza volt. Elűzte a meggyötört múltamat, és eltüntette a rémálmaimat.

Mert ő volt az új életem, ő volt a megmentőm minden tekintetben, és alig vártam, hogy lássam, mit tartogat a jövőnk.

Vége

Hamarosan jön Stoke története