13.-14. Fejezet

 

Tizenharmadik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

Eltűnt a félénk, visszahúzódó nő, és egy tigris lépett a helyébe, aki pontosan tudta, mit akar. Nem tudtam, hogy ez azért van, mert az előttem álló férfi érintésekkel és édes szavakkal incselkedett, csak annyit tudtam, hogy magamban akarom érezni.

Erősnek éreztem magam, mert tudtam, hogy mit akarok.

Normálisnak éreztem... mintha a természetes önmagam lennék.

Ilyen voltam én is. Megláttam valamit – úgymond –, ami tetszett, és elvettem.

Miért most?

Miért Blue miatt bújtam elő a burokból?

Talán azért, mert bebizonyította, hogy értékes és fontos vagyok.

Lihegve szakítottam meg a csókot, és elvettem a kezem Blue fincsi fenekéről. Megfogtam a pólóját, és áthúztam a fején.

Szerencsére nem ellenkezett. Ezután végigsimítottam a kezeimmel a mellkasának és a hasának domborulatait és mélyedéseit, kiélvezve minden barázdát és dudort, megszámolva még a kockákat is a hasán.

– Azt hiszem, még valakinek le kell vennie a felsőjét – morogta Blue, forró lehelete végigsöpört az arcomon. Mosolyogva emeltem a levegőbe a karjaimat. Ő kuncogott, a fejem felett áthúzta a pólómat, és eldobta. A kezei azonnal visszatértek az érzékeny bőrömre.

Szorgos kezeivel végigsimított a csípőmön, a hasamon, a hátamon, majd végül mindkét mellemre simult. Halk sóhaj hagyta el az ajkamat. A keze melegítette a melleimet a melltartón keresztül, de érezni akartam a bőrét az enyémen. A hátam mögé nyúlva kikapcsolta a melltartómat, és lehúztam a vállamról. A keze csak egy másodpercre hagyta el a bőrömet, és mégis azonnal hiányzott az érintése. Borzongás futott végig a testemen, amikor a keze visszatért a csupasz melleimhez.

A fejem hátraesett, és halkan felnyögtem. Blue nem hagyott ki semmit sem, ajkával, nyelvével és fogaival a nyakamat támadta, miközben én elismerően végigsimítottam a kezeimmel a hátán, bátorítva a folytatásra.

– Hé, Blue – kiáltotta valaki az ajtó túloldaláról.

Blue mélyen a nyakamba morgott, és felemelte a fejét és elkiáltotta magát: – Bárki is legyen az, jobb, ha eltűnik, mielőtt előveszem a pisztolyomat.

Mindketten hallottuk, ahogy gyors léptek elsietnek az ajtóból.

– Van fegyvered? – kérdeztem. Úgy értem, tudtam, hogy motoros, és a motorosok rosszfiúk, de azt nem tudtam, hogy fegyvere van. Igazából nem is gondoltam rá. Vajon mindegyiküknél volt fegyver, miközben én szabadon sétálgattam a telepen? Olyan szörnyű dolgok történtek mindig, ami miatt minden motorosnak fegyvert kell viselnie?

– Édesem – ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha hülye lennék, amiért egyáltalán megkérdeztem.

– Mindig van nálad fegyver? – kérdeztem.

– Bébi, tényleg nem akarok erről beszélni, miközben félmeztelenül vagy a karjaimban.

– Blue, édesem, akár félmeztelenül vagy akár teljesen meztelenül, de akkor is beszélünk erről.

Mormogott valamit az orra alatt, majd mélyet sóhajtott.

– Clary, én motoros vagyok. Néha szükségünk van védelemre és, hogy mindig biztonságban legyünk, mert sosem tudhatod, mikor adódik egy helyzet. A legjobb, ha felkészült vagy, és fegyvert viselsz.

Egy pillanatra elgondolkodtam ezen, aztán megkérdeztem: – Milyen helyzet? –Hülye voltam, persze ezt tudtam, csak nem tudtam rájönni, hogy miért. Akartam a férfit – ezt biztosan tudtam –, de tényleg készen álltam arra, hogy olyasvalakivel legyek együtt, aki mindenhová egy átkozott fegyvert hord, arra az esetre, ha ,,rossz helyzet” adódna? Zara, Deanna és Ivy mondatai futottak át a fejemen. Ők ismerték ezeket a helyzeteket, mert némelyik miattuk volt.

Ezek a motorosok azért tettek meg bizonyos dolgokat, hogy megvédjék az embereiket. Képes lennék eltekinteni mindezekről, és az életemet erre a meggyőződére áldozni ezért az emberért?

Úgy gondoltam, hogy igen.

– Ilyen helyzetben, mint ez; bárkit megölnék, aki most megzavarna minket.

Megforgattam a szemem. – Gyakran kerülsz ilyen helyzetbe más nőkkel, hogy fenyegetned kell a motoros testvéreid életét?

– Na, ez nem...nem, nos, ööö... talán abba kéne hagynom a magyarázkodást.

– Igen – ránéztem. – Talán csak be kéne fognod a szádat.

– Talán neked kéne befognod – javasolta mosollyal a hangjában.

– Örömmel. – Végigsimítottam a karját, átkaroltam a nyakát, és a száját az enyémhez húztam. Mohón csókolóztunk, és én imádtam. A farmerjához nyúltam, kigomboltam a gombját, és elkezdtem lassan lehúzni a cipzárt, amikor Blue keze az enyémre siklott.

Elhúzódott, és zihálva kérdezte– Basszus, Clary, biztos vagy benne?

Nem válaszoltam. Nem tudtam megszólalni, túlságosan koncentráltam a kezére, ami a lábaim közé vándorolt és durván megdörzsölt a farmeromon keresztül. – Mert, ahogy mondtam, ha egyszer itt leszek, akkor ez már az enyém. Az enyém vagy. Megértetted?

Bólintva becsuktam a szemem, és azt suttogtam: – Igen.

– Krisztusom, oké – sziszegte. Nem volt alkalmam a farmerjába nyúlni a jutalmamért, mert felkapott, és óvatosan az ágyra fektetett. A melegsége elszállt, ahogy az árnyékos alakja megállt közvetlenül fölöttem. Közelebb húzódott, amikor megéreztem a kezét a farmeromon. Kigombolta a gombot és lehúzta a cipzárt, majd gyors mozdulatokkal lerántotta rólam a nadrágomat a bugyival együtt. Ismét felszisszent, majd felnyögött:

– Basszus, de gyönyörű vagy.

Lassan végigsiklott a keze a lábamon, és közben szétnyitotta a combjaimat. Hallottam, ahogy letérdelt a padlóra, a válla szélesebbre tárta a lábaimat. – Megkóstolom az édes puncidat, drágám. Már arra a gondolatra is kivertem, hogy megízlellek – vallotta be, és haver, nagyon tetszett a tudat, hogy rám gondolva magához nyúl. Kissé megugrottam, amikor éreztem, hogy az ujjai szétnyitják a szeméremajkaimat, és a nyelvének első érintésére a csiklómon felnyögtem. Ekkor éreztem, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás. Vad mozdulatokkal szopogatta, nyalogatta a csiklómat és a bejáratomat, végig az őrületbe kergetve, és egy hirtelen orgazmust váltott ki belőlem, amikor belém nyomta az ujját. A puncim összeszorult körülötte, és tovább lüktetett, míg le nem csendesült.

– Én-um... wow. – Megnyaltam az ajkamat, az arcom kipirult. – Uh, bocsánat... régen volt már – mondtam.

– Kurvára soha nem fogom megunni, hogy nézzem, ahogy elveszíted az önuralmad és keményen elélvezel. Átkozottul gyönyörű látvány. – Nyalt még egy utolsót, majd felállt. Hallottam, ahogy a nadrágja a padlóra hullott. Gyorsan kiléphetett belőle, mert a következő pillanatban azt parancsolta nekem: – Húzódj egy kicsit feljebb, bébi.

Arrébb csúsztam az ágyon, hogy nagyjából középen legyek. A szobában lévő kevés fényben pislogva láttam és éreztem, hogy megmozdult mellettem. Egy fiókot nyitott ki, amikor hallottam a műanyag szakadást. Tudtam, hogy óvszert csúsztatott fel magára. A következő pillanatban a farkának hegye a bejáratomnál volt. Egészen addig, amíg felemelt kézzel a mellkasára nem ütöttem, és azt mondtam: – Várj.

– Mi a baj? – kérdezte. – Túl gyorsan haladok?

Elmosolyodtam, amiért ilyen aranyos volt, hogy aggódott, és azt mondtam neki: – Nem, én... ha akarod... én szeretnék.... – Francba, pofa be! Miért volt olyan nehéz elmondanom neki, hogy mit szeretnék? Igen, határozottan nagyon régen voltam már férfi közelében, és őszintén szólva, még soha nem voltam olyan férfi mellett, mint Blue. Megint úgy éreztem magam, mint egy ideges, szégyenlős tinédzser. Ő egy férfi, egy olyan férfi, akinek a kedvében akartam járni, és aggódtam, hogy nem tudok. Mégis összeszedtem magam, és még egyszer elkezdtem: – Tényleg le akarom szopni a farkadat.

Felnyögött: – A fenébe, drágám, ezek a szavak az édes szádból kurva szexik, de nem biztos, hogy kibírnám, ha a farkam a gyönyörű szádban lenne.

– Szeretném megpróbálni – mondtam duzzogva. Ő felnyögött, én pedig visszafojtottam a kuncogást, mert tudtam, hogy el fogom érni, amit akarok. Az ágy megsüllyedt, ahogy felém mozdult. Egy csattanást hallottam a fejem mellett; levette az óvszert, majd az alakja fölém magasodott. Óvatosan megfogta az arcom, miközben a farkát az ajkaimhoz igazította.

– Nem fogod mindig megkapni, amit akarsz, asszony. Csak most az egyszer – mondta, majd közelebb mozdult, míg a farkának a hegye megérintette az ajkaimat, és én megnyaltam. Nagyra nyitott szájjal megragadtam a combját, közelebb húztam magamhoz, miközben nagy farkát egyre mélyebbre csúsztatta a számba.

Halkan felnyögött, hátrahúzódott, hogy aztán visszatolhassa magát. Hamarosan gyors mozdulatokkal dugta a számat, és ez rohadtul csodálatos volt. Az érzés, ahogy a farka ki-be csúszott a nedves, mohó számban, igazán beindított. Megszorítottam a combját, arra bátorítva őt, hogy folytassa a számra irányuló támadást.

– Bassza meg, bassza meg... meg kell állnom – nyögte, és kicsusszant a számból. Panaszosan nyögtem, mire a következőt mondta: – Ha majd a világ összes ideje a miénk, és nem ez lesz az első alkalom, akkor csinálhatod ezt egész kibaszott éjszaka, édesem. De én a puncidban akarok lenni, ami azonnal meg is történik.– Megmozdult az ágyon, és már ismét a lábaim között volt. Durván széttolta őket egymástól. – Ezt akarod, igen? – kérdezte feszült hangon.

– Milliószor, igen...kérlek– sóhajtottam.

– Basszus, de szűk vagy – sziszegte, miközben belém nyomta az egyik ujját, hogy aztán kihúzva azt végigfuttassa a csúszós puncimon. – És olyan nedves vagy nekem, édesem. Ezt kurvára imádom.

– Blue, ha nem igyekszel, félbeszakítanak minket, és akkor meg kell ölnöm valakit.

Felnevetett. Éreztem, ahogy az ágy megmozdul, majd jobbra dőlt, amikor az egyik fiók kinyílt, és ismét hallottam egy csomagolás feltépését. Hamarosan beigazította magát, és lassan benyomult a szűk bejáratomba. Ekkor már nem nevetett, hanem felnyögött, miközben én a tiszta gyönyörtől sóhajtoztam. Teljesen kitöltött engem. Olyan nagy volt, hogy esküszöm, éreztem, ahogy az első lökéssel a méhnyakamhoz ért.

– Ah, a pokolba is, olyan jó érzés, édesem; olyan kibaszott jó. Krisztusom, annyira nagyon kibaszottul szűk vagy. – Mélyebbre hatolt, amitől egy zihálás hagyta el az ajkamat.

– Blue, ó, Istenem, nagyon jó érzés, hogy bennem vagy. – Magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Ő ugyanolyan mohón csókolt vissza.

Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy egymásnak vagyunk teremtve.

– Ó, ó, mindjárt elélvezek – nyögtem, miközben egy újabb csúcsponttól remegett a testem, a puncim összeszorult körülötte.

Ő felnyögött: – A pokolba is, bassza meg, igen. Bébi, igen. Fejd meg a farkam! El fogok élvezni.

Újra és újra belém merült. Egy nyögés hagyta el az ajkát, aztán felnyögött, és éreztem, ahogy a farka lüktetve bennem kitöltötte az óvszert.

A súlya rám nehezedett, én pedig teljesen elégedetten átöleltem. Soha nem akartam, hogy elmenjen. Soha nem akartam, hogy a pillanat véget érjen, és a valóság átszakítsa ezt a burkot... de ez sajnos nem így működik.

Könnyel telt meg a szemem. Azt akartam, hogy vége legyen a szarságaimnak, és végre normális életet élhessek. Azt akartam, hogy Blue megismerjen, de nem azért mert meg kell védenie, vagy amivel meg kell küzdenem, hanem kizárólag engem, ahogy együtt voltam vele a telepen. Azt akartam, hogy mindez kint legyen a való világban. De előbb rá kéne jönnöm, hogy valójában mit is akar a nővérem.

Összeszedte magát, és biztos észrevette a szememből kicsorduló könnyeket, mert azt mondta: – A francba, édesem. Bántottalak?

– Nem, dehogyis. Soha nem bántottál. Csak... nagyon sok érzelem ért. – Félénken mosolyogtam fel rá.

– Igen, az volt – mondta mosollyal a hangjában. Feltámaszkodott, és éreztem, ahogy a testemet elhagyva a farka kicsúszott belőlem, és én csak vissza akartam húzni.

Túl sok volt az érzelem.

– Édesem, kérlek, mondd, hogy szeded a tablettát?

– Igen – mondtam. Muszáj volt, a havi menstruációs fájdalmaim enyhítése miatt.

– Tiszta vagyok, bébi, és legközelebb csupaszon akarok beléd csúszni, hogy érezzem, ahogy körülveszel. Ez megfelel így neked?

– Ööö... igen, nagyon is. – Megnyaltam az ajkamat. – Blue, én, ah, szeretném, ha tudnád, hogy én is tiszta vagyok. Csak egy férfival voltam előtted.

– Jézusom, édesem. Bizonyos szempontból be akarom fogni a fülem és közben la-la-lázni, mintha nem hallottam volna, hogy az én nőmnek volt más is. Másrészt viszont kurvára hálás vagyok, hogy tudom, nem sok férfival voltál. De én leszek az utolsó – jelentette ki, és lemászott az ágyról.

– Te...nem mész el, ugye? – kérdeztem, enyhén remegő hangon. Szánalmasnak éreztem magam.

– Szó sem lehet róla, kicsim. Csak megszabadulok ettől a szartól, aztán visszajövök ide... mindig. – Gyengéden megcsókolt, majd hallottam a lépteit a szomszédos fürdőszoba felé.

Egy pillanatra magamra maradtam a gondolataimmal, és ez elég idő volt ahhoz, hogy tudjam, tennem kellett valamit, méghozzá nagyon gyorsan, főleg, ha látni akartam, hogy hová tart a kapcsolatom Blue-val. Meg kellett szabadulnom a problémáimtól.

Itt volt az ideje, hogy készítsek egy tervet.

 

Tizennegyedik fejezet

Clarinda

Egy héttel később

Fordította: Sweety

Eltartott egy darabig, mire rájöttem, mit fogok csinálni. Tudtam, hogy egyedül nem leszek képes rá, ezért segítséget kértem, és reméltem, hogy hajlandóak lesznek segíteni. Biztos, hogy legalább annyira elegük van a bébiszitterkedésből, mint nekem abból, hogy a hét minden napján huszonnégy órán át a telepen kellett maradnom, még akkor is, ha Blue alaposan elszórakoztatott.

Néhányszor azonban biztos voltam benne, hogy ez csak ürügy volt arra, hogy távol tartson Zarától, Deannától, Juliantól és Ivytól, amikor látogatóba jöttek. Talán érezte, hogy tervet szövögetek a problémám megoldására.

Akárhogy is, véget kellett vetni ennek, hogy fellélegezhessek; nemcsak én, hanem mindenki, aki körülöttem volt.

Bekopogtam Talon irodájának ajtaján. Blue kint volt a szerelőműhelyben, én pedig kihasználtam az időt, hogy egyedül vágjak bele.

– Gyere – csattant fel Talon az ajtó mögött. Kitapogattam a kilincset, és lassan kinyitottam az ajtót, és beléptem. A szoba világos volt, így könnyen megláttam Talon homályos alakját, aki a szoba jobb oldalán egy íróasztal mögött ült. – Clarinda, mi a helyzet? – A hangján hallatszott a döbbenet.

Továbbsétálva az íróasztala felé tapogatóztam, remélve, hogy lesz egy szék, ahová leülhetek. Amikor találtam egyet, körbe tapintottam, és biztonságosan beleültem. Magabiztos pózban, egyenesen ültem, még ha belül zakatolt is a szívem. Talon és Griz is megijesztett egy kicsit, és bár eleget hallottam Zarától és Deannától, hogy mindketten puhányok voltak belül, de még így is mindig megfélemlítenek.

– É-én szeretnék beszélni veled valamiről, ha van időd.

A széke nyikorgott, ahogy hátradőlt benne. – Van időm. Miről akartál beszélni?

Megnyaltam kiszáradt ajkamat, és azt mondtam: – Van egy tervem, és segítségre van szükségem, hogy... végig tudjam csinálni.

– Miért hozzám jöttél és nem a párodhoz?

Az alsó ajkamba haraptam, mert tényleg szörnyen éreztem magam, amiért nem beszéltem meg Blue-val.

Azonban tudtam, hogy nemet mondana, nekem pedig ezt meg kellett tennem. Felemeltem a fejem, és elmondtam neki az igazat. – Tudom, hogy nem tetszene neki a tervem, mert kockáztatom az életem.

– Akkor miből gondolod, hogy nekem kurvára tetszeni fog?

– Mert biztos vagyok benne, hogy te is ugyanúgy belefáradtál, mint én a dolgok alakulásába. Tennünk kell valamit, hogy válaszokat kapjunk. Elegem van abból, hogy állandóan a telepen kell maradnom. Vissza akarok térni a kinti életembe. Biztonságban akarom érezni magam, ha Blue-val és a lányokkal elmegyünk valahova. Nincs semmi, ahova mehetnénk...

– Ez nem igaz.

– Hogy érted ezt? – kérdeztem.

– Mit mondott neked Blue?

Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. – Semmit.

– Talán úgy gondolja, hogy így a legjobb.

– Hogy mi? Hiszen engem is érint. Mindent tudnom kellene – csattantam fel.

– Igaz.

– Elmondanád nekem? – kérdeztem óvatosan.

Kuncogott. – Blue korábban már felidegesített, úgyhogy nem értem, miért ne mondhatnám el. Megtudtuk, hogy a nővéred a pénz miatt akart magánál tartani, amit akkor kapsz meg, ha betöltöd a huszonötödik életévedet.

Lehunytam a szemem, és lehajtottam a fejem. Pénz. Minden a pénzről szólt.

Nemcsak a gondozásomért kapott pénzt, hanem az örökségemet is akarta. Már csak az a kérdés, hogy hogyan szerezte volna meg?

– Gondolod, hogy... – kérdeztem a padlót nézve. – Gondolod, hogy megölte volna a saját húgát azért a pénzért?

– Nem. – Ledöbbentett a gyors válasza.

– Miért?

– Egy kibaszott szar testvér, de soha nem akart volna holtan látni téged. Belekeveredett a drogokba és rossz emberekkel üzletelt. Hogy honnan szerezte volna meg a pénzedet, azt nem tudjuk.

– Ezt meg honnan tudtad meg?

– Van egy testvérünk, aki lóg azokkal a rossz emberekkel. Beszélgetnek.

– Van még valami más is?

– Figyelnek, és arra várnak, hogy elkaphassanak, ezért van az, hogy Blue annyira vigyáz rád.

– Persze – horkantam fel. – Szóval tényleg kizárt, hogy legyen életem, ha ez nem...fejeződik be.

– Mire akarsz kilyukadni, te nő?

– Küldj ki oda, egyedül. Hagyd, hogy elvigyenek, te pedig kövess, derítsd ki, mi a tervük, és aztán állítsd meg őket.

Csend töltötte be a szobát.

Megugrottam, amikor egy hang megszólalt mögöttem: – Ez nekem nem tetszik, testvér. Megpördültem a székemben, és egy test körvonalait láttam a sarokban, ami egy kanapén ülhetett. A mély morgást el sem téveszthettem volna. Bárcsak átnéztem volna a szobát, mielőtt egyenesen befelé indultam. Akkor legalább láttam volna Grizt... bizonyos értelemben.

– Talán ez az egyetlen lehetőségünk – mondta Talon.

– Blue nem fog belemenni.

– Nem kell tudnia – ajánlottam fel.

– Kedvesem – kezdte Griz.

– Nem. Megakarom ezt csinálni, és igen, tudom, hogy Blue nem fogja hagyni, de ugyan már. Meddig kell még így élnem? Amíg nem kapsz mindenre választ, hogy mi történik? Én…

– Igen, ez kurvára jobb ötletnek hangzik, mintha a saját istenverte fejedet ajánlanád fel – förmedt rám Griz.

– Nem akarok tovább várni. Az őrületbe kerget, és ez az én saját átkozott fejem, amit felajánlok! – kiabáltam. – Különben is – tettem hozzá halkan –, mindannyian ott lesztek, hogy segítsetek.

– Talon – szólt Griz kérlelve.

– Végig védelmet biztosítunk. Nemcsak mi, de Vi és a csapata is be fog szállni – mondta Talon dacosan.

– Bassza meg – sziszegte Griz. – Meg fog ölni ezért.

– Azt hiszem, ezt nevezhetem bosszúnak azért a sok szarért, amit Zarával művelt. Talon felnevetett. – Ott van még az is, hogy Clary megállítaná őt. Nem igaz, bébi?

– Természetesen. Adósod leszek, ha segítesz, és cserébe nem hagyom, hogy Blue megöljön. Elég szarban lesz amiatt, amiért nem mondta el a rendelkezésére álló információkat, hogy bármi mással is legyen ideje törődni.

Griz gúnyosan szólt: – Ezt kétlem, hölgyem. – felsóhajtott. – Tudod, hogy melletted állok, testvér. Te vagy a főnök, mint mindig, de én kurvára nem értek egyet vele. Ezt jegyezd meg. Ha fordítva lenne...ha Vadmacskáról lenne szó, kurvára kinyírnál mindenkit, aki segít neki.

Talon kuncogott. – Megpróbálnám, igen. Legalább Clary eljött hozzánk, ahelyett, hogy a mi vad nőcsapatunkkal a hátunk mögött csinálta volna ezt. Így nagyobb biztonságban lesz, és ezt ő is tudni fogja, és belátja... egy idő után.

– Ja, kurvára meglátjuk majd.

Talon mosollyal a hangjában megkérdezte: – Szóval mi a terved, babám?

A tervem egyszerű volt. Amíg Blue figyelmét elterelték, addig ki kellett szöknöm, egyenesen kisétálni a táborból, és beszállni egy várakozó taxiba, amely elvisz a könyvtárba. Természetesen egy olyan napon, amikor Deanna nem dolgozott. Nem tudtam és soha nem akartam kockáztatni a hölgyek életét, még akkor sem, ha mindannyian készen állnának rá.

Habár két nappal később azonban, amikor egyedül utaztam abban a taxiban, halálra voltam rémülve.

Utánam jött Talon nővére Vi, valamint Warden és Butch, akikkel előző nap találkoztam. Egy másik járműben Talon, Pick, Dodge és Billy is követte őket. Stoke már a könyvtárnál ült, készen arra, hogy figyeljen, amikor megérkezem. Griz úgy döntött, hogy a telepen marad, és ott lesz, amikor Blue mindenre rájön, és begőzöl. Kételkedtem benne, hogy így lesz, de aztán Griz felnevetett, és azt mondta, hogy soha ne kételkedjek egy férfiban és az érzelmeiben, ha a nőjéről van szó.

A taxi megállt, én pedig átadtam a kezemben lévő pénzt. Nem tudtam, hogy mennyit fizettem, és valójában el is feledkeztem a fizetésről, amíg Talon pénzt nem nyomott a kezembe indulás előtt.

Kikászálódtam a kocsiból, és eltakartam a szemem a hirtelen támadt erős fénytől. A nap nagyon melegen sütött, amitől még inkább kezdett izzadni a hátam és a tenyerem. Hozzászoktam, hogy besétálok a könyvtárba, így tudtam az utat anélkül, hogy bajba kerültem volna. Miután beértem a hűvös, légkondicionált terembe, a szokásos pultomhoz igyekeztem. Már ott várakozott rám Stoke, ahogy terveztük, és az asztalra ki volt készítve egy hangoskönyv is, hogy megőrizzem a látszatot, hogy egyedül vagyok ott olvasni, nem pedig hátsó szándékkal.

A kezem átcsúszott az asztalon, és a hangoskönyvön landolt. A fülhallgatót a fülemre téve halkan kellett hallgatnom, hogy még halljam, mi történik körülöttem. Bekapcsolva a készüléket, a hölgy hangja megszólalt, és közölte, hogy A szürke ötven árnyalatát fogom hallgatni. Felkaptam a fejem a velem szemben álló sötétebb alakra, Stoke-ra. Ekkor mély, férfias kuncogást hallottam.

Sok történetet hallottam a könyvről, olyan volt, mintha Viagra lenne a nőknek. Azonban soha nem állt szándékomban elolvasni. Átkozott Stoke. Hamar megtanultam, hogy ő volt a tréfamester a motoros testvérek között.

Egy órával később, amikor Annát már megmentette Christian Grey, csörgött Stoke telefonja. Megigazítottam a fejhallgatómat, hogy ne zavarjon, mert most már nagyon rákattantam a történetre, és tudni akartam, mi lesz a vége.

– Beszélj – válaszolta. – A francba, igen, igen. Oké, végeztünk. – Gyorsan felállt; hallottam, ahogy a székét betolja a szőnyegen.

– Édesem, mennünk kell. – Megkerülte az asztalt, megragadta a könyökömet, és felsegített a székből.

Miután elindultunk, megkérdeztem: – Mi folyik itt?

– Követtek téged, de nem mozdulnak. A főnök megpróbálja elkapni egyiküket, hogy kivallassa. Kibaszott válaszokra van szükségünk.

– Oké, rendben – bólintottam.

Stoke keze a derekamra vándorolt, és azt mondta: – Szállj be, drágám, és indulunk. Besegített a kocsiba. Hallgattam és vártam, hogy bemásszon a másik oldalról. Ekkor hangot hallottam a kocsin kívülről, és hirtelen kinyílt a vezető oldali ajtó.

– Te hülye idióta – üvöltött a nővérem hangja. – Minden tökéletesen működött volna, ha egyszerűen csak elfogadod a helyzetet, és kurvára nem vonod bele a motorosokat.

– Amy? Amy, hol van Stoke?

– Épp a szart verik ki belőle. – Beindította a kocsit, én pedig megragadtam a karját.

– Ne, ne, nem viszel el! – kiabáltam.

– Ezt te nem érted, hugi – gúnyolódott. – Ha nem viszlek el, megölnek. Soha nem akartalak megölni, soha. Ahogy a szüleinket sem. Nem tudtam megakadályozni, hogy megöljék őket, de azt igen, hogy téged megöljenek.

– Amy – ziháltam. – T-te, ők... ó, Istenem! Ne, Amy!

– Fogd be és engedd el a karom.

– Nem. Ez az egész a kibaszott pénzről szólt? Odaadnám neked, ha a barátaid békén hagynak.

Erősen oldalra lökött, a fejem az ablaknak csapódott, miközben a kocsi elindult az úton. – Bassza meg az egészet! – üvöltötte, és vett egy nagy levegőt. – Soha nem akartam, hogy így legyen. Csak rád akartam ijeszteni. El akartalak adni, te hülye ribanc, valami gazdag fickónak, és te élhetted volna az életet. De most már nem akar megvenni, mert belerángattad a kibaszott motorosokat és ebbe már nem akar belekeveredni. Mindent tönkretettél.

Felültem, és kifiguráztam. – Annyira sajnálom, hogy tönkretettem az istenverte tervedet, hogy eladj engem, a saját kibaszott húgodat! – kiabáltam. – És most mi lesz, Amy? Most mit fogsz csinálni? – kérdeztem, miközben a biztonsági övemet tapogattam, mert úgy vezetett, mint egy őrült, és én biztonságban akartam lenni. Felhorkantam magamban – nem mintha most biztonságban lennék.

– El kell tűnnünk innen. Nem hagyom, hogy megöljenek, de ha betöltöd a huszonötöt, nekem adod a pénzed, és akkorkurvára békén hagylak.

– Miért csinálsz egyáltalán bármit is, Amy? Te okoztad a szüleink halálát. Hogy tudsz ezzel együtt élni?

– Nem volt más választásom. Nehéz helyzetben kerültem, és pénzre volt szükségem. Te úgysem adtál volna. Kurvára túl tökéletes vagy. Bassza meg! – kiabálta, és rátaposott a fékre. A kezem vakon nyúlt előre, és a műszerfalnak csapódott. – Fogd be a pofád! – ordított rám. – Majdnem átmentem a piroson. – Mániákusan felnevetett.

– Akkor legalább mindketten halottak lennénk.

– Amy, kérlek, ne tedd ezt. Kérlek, vigyél vissza. Segíthetnek neked, és akkor odaadom a pénzt. Ígérem.

Felhorkant. – Igen, figyeltem, Rinda. Csak vissza akarsz menni ahhoz a dögös motorosodhoz. Hát nem így lesz, húgom. Az én módszeremmel csináljuk.

Az üveg összetört. Sikoltottam és eltakartam a fejem. Amy káromkodott és kiabált, de egy ismerős hang minden mást felülírt.

– Takarodj a picsába – morogta Blue. – Clary, jól vagy?

– I-igen – dadogtam a sokkot leküzdve. Hogy talált rám?

– A kurva életbe! – sikoltott Amy. A körülöttem zajló mozgások hangjából arra következtettem, hogy Amy kiszállt a kocsiból, vagy éppen kirángatták.

Kinyílt az ajtóm. A kezem ijedtemben a mellkasomhoz kapott. – Gyere, kicsim. Menjünk innen, mielőtt még többen felfigyelnek ránk – jött egy másik hang.

– Ne szórakozz velem, Talon – vicsorgott Blue.

– Nem kellett volna betörnöd az ablakot, tesó. Az istenverte ajtók nyitva voltak.

– Nem, nem voltak – mondtam halkan. Emlékeztem, hogy a könyököm az ablakon lévő ajtózárnak ütközött, amikor fékeztünk.

– Gyerünk, srácok – kiáltotta Stoke valahonnan. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, örültem, hogy jól van. Alighogy Talon kisegített, valaki beszállt, és a kocsi elindult.

Két alak, az egyik vergődve, jött Talon és felém. – Cseréljünk – sziszegte Blue. Talon elengedte a karomat, és két erős kar felemelt. Blue illata behatolt az érzékeimbe, és megnyugtatott. Bár tudtam, hogy dühös, örültem, hogy itt van, és a karjaiban vagyok.