9.-10. Fejezet

 

Kilencedik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

Bárki is állt az ajtóban, már biztosan elment. A szobában csend lett, miközben Blue a gondolataiba merült. Nem akartam összeomlani, de amikor felébredtem, és intenzíven éreztem az illatát, tudtam, hogy a szobában van. Először csak azt hittem, hogy álmodtam, de megláttam valakinek a körvonalait előttem állni. Aztán amikor kimondtam a nevét, az édes, mámorító hangja visszaszólt.

Az érzelmek elhatalmasodtak rajtam. Itt van. Az én Blue-m, az én megmentőm, itt van előttem.

Amikor a karjaiba vett, még soha nem éreztem magam ennyire dédelgetve. Nyilván valaki elmondta neki, mi történt, és olyan kedves volt, hogy kimutatta, törődik velem.

Örökké a karjaiban akartam maradni, bár tudtam, hogy ez nem lehetséges. Igen, vigaszt nyújtott nekem, de a teste merev volt. Nem biztos, hogy tényleg itt akart lenni. Valószínűleg kiakasztottam azzal, ahogyan reagáltam. Lehet, hogy nem sok nő sírt előtte, és nem tudta, mit tegyen, de amit tett, az elég volt. Tökéletes volt.

Volt azonban más is. Abból, amit éreztem, aggódó, de távolságtartó volt, ami arra engedett következtetni, hogy nem igazán akart itt lenni velem ebben a szobában.

Az ő szobájában.

Istenem, egyáltalán itt lenne, ha ez nem az ő szobája lenne?

Valószínűleg nem.

Elfordultam tőle. Először ellenállt, és szorosabban ölelt, míg végül elengedett. Megfordultam, hogy lássa az arcom, és így én is láthattam az ő elmosódott körvonalait. – Sajnálom, hogy betolakodtam a személyes teredbe, Blue. Összeszedem a holmimat és elmegyek. – Tenyeremet az ágyra tettem, és előremozdultam, de megálltam, amikor a karomra tette a kezét.

– Jobban érezném magam, ha itt maradnál. Rengeteg hely van itt. Átmegyek én egy másik szobába.

Miért adná fel a szobáját értem?

Nem tudtam, mit kezdjek ezzel a kedves gesztussal. Hülyén éreztem magam, mégis megkönnyebbültem. Hülyén, mert hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam, és egy olyan emberhez kötődjenek, akit alig ismertem, és megkönnyebbültem, hogy nem akart kiköltöztetni abból a szobából, amit az otthonomnak éreztem.

Dühös is voltam, mert most először éreztem valamit egy férfi iránt, amit még soha nem éreztem... vágyat, még akkor is, ha nem ismertem őt.

Habár tudtam, hogy meg akarom ismerni. Akartam őt.

Akarhat egy olyan férfi, mint Blue, bármit is tőlem?

– Nem engedhetem, hogy ezt tedd. Ez a te szobád.

– Kérlek... a kedvemért, maradj itt. – Gyengéden a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset. Ó, Istenem, hogy nézhettem ki? Biztos szörnyen. Az ujja végigsiklott az arcomon.

– Clary... megkérdezhetem, hogy mi történt? Nem látsz semmit, igaz?

Beleharaptam az alsó ajkamba, és minden gondolkodás nélkül a mellkasának támasztottam a hátam, és elmeséltem neki a szüleim történetét, a tüzet, meg mindent. Egész idő alatt csak hallgatott. Amikor a szüleim haláláról szóló részhez értem, a karjai megrándultak körülöttem, és csontig hatolóan átmelegítettek, innen tudtam, hogy valóban figyel, és az egészet utálta miattam. Gyűlölte, amin keresztülmentem, aminek tanúja voltam.

– Szóval így kerültél a nővéredhez? – kérdezte.

Bólintottam, hirtelen elfáradtam a meséléstől. – Aznap éjjel ott volt a kórházban, és amikor másnap felébredtem, a gondjaiba vett és hazavitt magával.

– Hol volt a tűz éjszakáján?

Előrehajoltam, és szembefordultam vele. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy a múltamról beszéljek, mert hirtelen egy gondolat futott át az agyamon, amit be akartam bizonyítani. – Kint valami buliban – mondtam zavartan. Összeszedtem elég bátorságot, hogy megkérdezzem: – Meg... meg... megérinthetlek? – Hirtelen beszívta a levegőt. Amikor csendben maradt, ezt igennek vettem, és remegő kézzel felnyúltam. A körvonalainak árnyékából, már láttam, merre kell haladnom. Megijedtem, amikor az ujjaim megérintették az állán lévő durva borostát, amitől Blue is összerezzent. A kezem gyorsan visszahúztam. – Bocsánat, nem kellett volna...

– Nem – kezdte, és megfogva a kezem lassan újra magához húzta. Ezúttal, amikor a borostájához értem, már nem rezzentem össze. – Látod, minden rendben. Igazából borotválkoznom kéne, de nem voltam itthon, és nem értem rá.

Elengedte a kezem és a hangokból ítélve visszatette az ágyra. Végigsimítottam az ujjaimmal az állán, a nyakán, majd vissza az arcára, a halántékára és a homlokára. A másik kezemet felemelve az arca másik oldalára helyeztem. Ujjaimmal végigsimítottam minden dudort és barázdát. Lehunytam a szemem, próbáltam elképzelni és megjegyezni, a kinézetét és az érintésének érzését.

Néhanapján örültem, hogy szinte vak vagyok, mert ez azt jelentette, hogy a többi érzékszervem erősebb. – Többször kellett volna megpróbálnom kapcsolatba lépni veled – mondta Blue halkan. Megráztam a fejem. – Nem lett volna szabad elhinnem a nővéremnek, amikor azt mondta, hogy nem hívtál.

Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy összekeveredett a lélegzetünk.

Csak azt tudtam, hogy tetszett minden, amit éreztem. Felült az ágyon, amikor megkérdeztem: – Milyen színű a szemed?

– Kék – válaszolta, a hangja mély és rekedtes volt.

– És a hajad? – Kérdeztem, miközben ujjaimmal végigsimítottam hosszabb, sima fürtjein.

– Szőke.

Elmosolyodtam. Nagyjából el tudtam képzelni őt, de volt még valami, amit az ujjaimnak fel kellett fedezniük.

Az ajkai.

Mintha érezte volna a tétovázásom, megint megfogta a kezem, és kihúzta a hajából. Egy másodpercre elengedte, hogy csak két ujjam fogja a kezébe, aztán kínkeservesen lassan a remegő ujjaimat az ajkaihoz vezette. Mikor érezte, hogy nem fogom elvenni a kezem, gyengéd csókot nyomott az ujjbegyeimre, és elengedte a csuklómat.

Az ujjaim ott maradtak, és gyengéden végigsimítottak puha, dús ajkán, először az alsó, majd a felső ajkakon.

Ahogy megnyaltam száraz ajkaimat, ő felnyögött, és az ujjaim mögül kérdezte: – Most én jövök?

Zavarodottan kérdeztem: – Tessék?

Elvette a kezemet az ajkától, és az ágyra tette, ahol a másik kezem volt. Aztán óvatosan végigsimította a kezem, aztán tovább fel a karomon, a vállamon, majd a nyakamon. A testem megborzongott az érintésétől; meleg, mégis érdes a kemény munkás kezétől. Felizgatott, hogy így megérintett. Körbejárta a fülemet, és mögé tűrte a hajam. Aztán lassan, mintha arra várna, hogy mondjak valamit, vagy, hogy hagyja abba, az egyik ujját az arcomra tette. Onnan felment a homlokomra, miközben a másik keze végigsimított a hajamon. Az ujja az arcomon nem állt meg. Végigcsúszott a homlokomon az orromig, amire egyszer rákoppintott. Elmosolyodtam, mire ő felnyögött.

– Érezni akarom az ajkadat – morogta. Közelebb hajolt, éreztem az arcomon a leheletét, amikor hozzátette: – De nem az ujjammal... az ajkammal. Megengeded, édesem?

Beleegyezően hümmögtem; a szívem vadul vert a mellkasomban, és meglepett, hogy nem hallotta. Aztán minden egyes gondolat kirepült a fejemből, amikor az ajka lágyan megérintette az enyémet.

Zihálva hátrahúzódtam. – Aú. – Az ujjam az ajkamhoz emeltem, ami még gyógyulóban volt. Ebben a pillanatban teljesen megfeledkeztem róla.

– A francba. Bassza meg, bocsánat. Jól vagy? – Éreztem a fejem melletti levegő mozgásából, hogy felém nyúl. Vártam azt az érintést, de nem jött. Ehelyett lemászott az ágyról.

– Várj – mondtam, és vakon kinyújtva a kezem, próbáltam megragadni bármelyik testrészét, hogy megállítsam. A baj csak az volt, hogy a kezem a péniszébe ütközött, és mielőtt még tudtam volna, hogy mi az, a kezem a nagy, kemény farkát markolta. Ziháltam, és most rajtam volt a sor, hogy bocsánatot kérjek.– Ó, Istenem, nagyon sajnálom. Nem tudtam. – Intettem neki. – Bocsánat.

Feszülten kuncogott. – Ne aggódj emiatt, tényleg. De, ah, jobb, ha megyek. Tudod, átmenni egy szobába, és ööö, lezuhanyozni – a lovaglás –, a fenébe is, úgy értem, a Harley-n való lovaglás miatt. Nem rég értem vissza...

Zavart volt. Blue Skies zavarban volt.

– Nem kell elmenned. Én... nem foglak újra megtapogatni.

Felnyögött, és elindult az ágy szélétől az ajtó felé. – De mennem kell. Van néhány dolog, amit el kell intéznem. Majd... később találkozunk. – Azzal kinyitotta az ajtót, és kisétált, majd gyorsan becsukta maga mögött. Blue távozásának hangja hirtelen fájdalmat ébresztett bennem. Azt akartam, hogy maradjon.

Úgy akartam őt, mint még soha más férfit.

Miért vonzódtam ilyen erősen ehhez a motoroshoz?

És miért ment el olyan hirtelen? Ő akart megcsókolni. Ez így nem igaz, mert én is meg akartam csókolni, de ő tette meg az első lépést, aztán meg kirohant a szobából.

Frusztrált voltam, lelkileg és szexuálisan is.

Másrészt, lehet azt gondolta, hogy csak teher leszek a számára...ahogy a saját nővéremnek is az voltam.

Meg kell tanulnom kiállni magamért, egyedül magamra támaszkodni, nem függhettem másoktól, és ezt azonnal el kellett kezdenem. Itt volt az ideje, hogy saját szobát kapjak. Az, hogy Blue illata betöltötte az érzékeimet, összezavart, talán még azt is elhitette velem, hogy többet érzek iránta, mint kellene. Talán csak azért voltam belé bolondulva, mert megmutatta, hogy több vagyok, mint egy kellemetlen vak lány.

De én ezt nem tudtam megtenni. Vagy mégis? Tudok egyedül élni?

Igen, a saját lábamra kellett állnom.

Lesöpörtem magamról az takarót, és lassan kimásztam az ágyból. Találnom kellett valakit, aki illetékes ebben, remélhetőleg Talont vagy Zarát, és megkérdezni, hogy cserélhetek-e szobát. Akkor kiderülhet, hogy amit Blue iránt éreztem az valódi, vagy csak azért volt, mert a szobájában való tartózkodásom alatt körülvett.

A döntés megszületett, egyértelműbb lett minden, és remekül éreztem magam. Vissza kellett térnem ahhoz a független nőhöz, aki a baleset előtt voltam.

Kinyitottam az ajtót, és kiléptem. Kint a folyosón hűvösebb volt a levegő, és ekkor vettem észre, hogy egy apró kisnadrág és egy kombinépántos trikó van rajtam. Túl késő már visszamenni. Tudtam, hogy ott biztonságban vagyok, ezért végigsétáltam a folyosón, kezemet a falon tartva, hogy irányítson az úton. Csak reméltem, hogy jó irányba megyek.

Ez bebizonyosodott, amikor egyre hangosabb hangokat hallottam. Vagy egy emberekkel teli terem felé sétáltam, vagy ők tartottak felém.

A hangok hirtelen elhallgattak, amikor a kezem elérte a folyosó végén lévő nyitott ajtót, ami egy másik, világosabb szobába vezetett. Hunyorogtam a szememet érő hirtelen fény miatt.

Mivel nem tudtam, hogy hova kell mennem, odaszóltam: – Ööö, elnézést, de tudna valaki segíteni nekem, kérem?

A csikorgó hangokból ítélve hátrébb tolták a székeket, és hirtelen hangos, dübörgő léptek közeledtek felém.

– Ne merészeld, baszd meg! – hallottam Blue-t ugatni.

A szobában kísérteties csend lett, aztán a férfiak káromkodtak vagy motyogtak valamit. Nem tudtam kivenni, miről beszéltek, de amikor megéreztem az ismerős meleg kezet, és az ismerős illat megcsapta az orromat, már nem is érdekelt.

– Clary, mi a fenét csinálsz? – csattant fel.

– Hogy érted ezt? – Nem csináltam semmit, ami indokolná a dühöt a hangjában. Valójában bosszantott. Kibújtam a kezei közül, ami a karomon volt, és hátráltam egy lépést, csakhogy a hátam a falnak ütközött. Zavaromban összevontam a szemöldököm. Nem mentem olyan messzire a folyosótól, akkor hogy került hirtelen mögém a fal?

– Hűha, édesem – mondta a mögöttem lévő fal mosollyal a hangjában, és a karjai átölelték a derekam. – Bár nem bánom, ha nekem sétálnak.

– Dodge, el a kezekkel, és lépj hátrébb, most azonnal – vicsorgott Blue.

– Blue – mondta egy új hang. Mivel a szoba olyan világos volt, láttam, hogy az új alak Blue mellé lépett előttem. Nemcsak a mély hangból, hanem az árnyék testalkatából is tudtam, hogy ki az.

– Talon, pont téged kerestelek – mondtam, és megpróbáltam kilépni a markoló karok közül, de azok nem engedtek, így nem jutottam előrébb.

– Miért kerested? – kérdezte Blue. – Dodge, ha nem engeded el, a következő másodpercben a kurva földön végzed.

Dodge kuncogott. – Szeretném látni, ahogy megpróbálod, testvér.

Az elmúlt napok beszélgetéseikből tudtam, hogy nem igazi testvérek, hanem motorosok. Az is segített, hogy Zara elmagyarázta a motorosokkal való együttélés részleteit.

– Dodge – figyelmeztette Talon.

– A francba, főnök, nem vagy túl szórakoztató. – A keze lassan lecsúszott a derekamról a csípőmre, aztán éreztem, hogy megtapogatja a fenekemet, amitől zihálva kapkodtam a levegőt.

– Ha bármikor bulizni akarsz, csak szólj, édesem. Majd én megrázom a világodat. Nem úgy, mint Blue... sokkal jobb lesz.

Megdöbbenve a szavaitól gondolkodás nélkül, mert rohadtul sokkolt, némán bólintottam. Ő felnevetett, és morgás hallatszott előttem.

– Jézusom, miért bólogatsz? – kérdezte elszörnyedve Blue.

– Én... nem, én nem... én nem tenném... én nem tettem... – Az orrom alatt morogva úgy döntöttem, hogy inkább nem válaszolok a kérdésére, mivel nem tudtam, hogy mit válaszoljak.

– Talon, beszélhetnék veled egy pillanatra? Hacsak Zara nincs a közelben? Vagy Deanna?

– Á, a nők nincsenek itt. – Miért hangzott olyan szórakozottnak?

– Miért. Akarsz. Beszélni. Vele? – kérdezte Blue lassan, összeszorított fogain keresztül. Úgy hangzott, mintha próbálná visszafogni a dühét.

– Testvér – mondta Talon. Mozgást láttam, és csak annyit tudtam megállapítani, hogy Talon intett a kezével. – Foglalkozol vele, mielőtt kitör a pokol?

Nem… az nem lehet. Tényleg felém intett? Nem voltam benne biztos, de azért ránéztem. Blue forgolódott és motyogott az orra alatt.

– Hogy érted azt, hogy ,,foglalkozz vele”, Talon? Rám gondolsz? Velem nem kell foglalkozni. Remekül gondoskodni tudok magamról. Sőt, én...

– Fogd be, Clary – morogta Blue előttem, majd a következő másodpercben valami a fejemen átcsúszott, és Blue illatát erősebben éreztem, mint bármikor.

– M-mit csinálsz? – kérdeztem, miközben átbújtatta a karjaimat a lyukakon, nyilvánvalóan rám adta a pólóját.

– A hálószobában nem láttam, mert ott sötétebb volt. Cukorfalat, a felsőd átlátszó, és nincs alatta semmi.

Szent szar!

Istenem, elborzadtam.

– Én-én nem tudtam – dadogtam halkan.

 

Tizedik fejezet

Blue

Fordította: Sweety

Krisztusom. A kurva életbe. Szerettem volna továbbra is dühös maradni rá. Nagyon akartam. Mármint, na ne már, bassza meg. Bugyiban és egy olyan felsőben sétált be egy férfiakkal teli szobába, ami megmutatta kerek, feszes, hetyke melleit. És ráadásul ez egy motorosokkal teli kibaszott szoba volt, és aztán az édes hangján segítséget kért. A testvéreim majdnem agyon taposták egymást, hogy odajussanak hozzá.

Na, ekkor már vöröset láttam. Még néhány testvért félre is löktem az útból, hogy előbb érjek oda hozzá, aztán a semmiből előbukkant az a kibaszott Dodge, és rátette a kezét arra, ami az enyém volt, az istenit. A francba, felkészültem, hogy megküzdök a köcsöggel, mert mindenki tudta, milyen szemét, aljas bunyós az a fickó. Ezért volt ő Killer mellett a klubunk végrehajtója, bár Killer már nem csinálta ezt a szart, miután Ivy megjelent az életében.

Azonban nem tudtam rá sokáig haragudni, főleg akkor, amikor őzike szemekkel nézett rám, és azt dadogta, hogy nem tudta. Persze, hogy nem tudta. Azért arra kíváncsi voltam, hogy egyáltalán kitől kapta azokat a ruhákat. Szívesen elbeszélgetnék vele.

Kezemet a felkarján fel-le dörzsölgettem. – Tudom, édesem. Tudom. – Talon felé fordultam, aki úgy vigyorgott, mint egy kibaszott bolond. – Az enyém – jelentettem ki a villámló szemekkel. Ő tudta, mire akarok kilyukadni, de Clary zavart tekintetéből ítélve, neki fogalma sem volt róla. Ez így volt jó.

Önző szemétláda voltam, de amint kiléptem a hálószobámból merev farokkal és erős, de édes szívdobogással a mellkasomban, már tudtam, hogy mindent megteszek érte, amit kell. A legnehezebb dolog, amit valaha tettem, az az volt, amikor kisétáltam abból a szobából.

Amikor kiléptem azon az ajtón, és elkezdtem távolodni tőle, az sok mindent megváltoztatott bennem. Tudtam, hogy soha többé nem akarom ezt még egyszer megtenni. Csak reménykedtem, hogy beenged a gondolataiba, a karjába, a lelkébe, a szívébe és az ágyába.

– Persze, Blue – kuncogott.

– Tedd ezt világossá mindenkinek – mondtam.

– Szerintem már tudják.

– Helyes – mondtam, miközben lenéztem Clary arcára. Bár tele volt zúzódásokkal, mégis ez volt a legszebb arc, amit valaha láttam. A farkam megrándult a farmeromban, bár várnia kell még, hogy megkaphassa, amit akart, mert Clary védelme és ápolása volt most az első. Meg kellett hódítanom őt.

Nyílt lapokkal kellett játszanom és megmondanom neki, hogy mit akartam tőle... de erre még várnia kellett, amíg a szarságainak nincs vége, és akkor majd kiderül, hogy van-e esélyem nála.

Őt nézve, a pokolba is nem volt más lehetőség, csak hogy önző szemétláda legyek, és megkockáztassam őt... minket. Ha ő is akarta.

Jézusom. Nagyon reméltem, hogy akarja.

– Nos, miről akartál beszélni Talonnal? – kérdeztem. Talon közelebb lépett. Rámeredtem, mire nevetésben tört ki.

Miután levegőhöz jutott, azt mondta: – Végre, testvér, te is megértetted.

– Mindegy – morogtam, mert igaza volt. Tényleg megértettem, és teljesen felfogtam, hogy miért volt annyira birtokló Zarával. Basszus, nagyon megbántam, hogy bepróbálkoztam nála akkor. Nem hibáztathattam a srácot, amiért néhány hónapig nem úgy viselkedett velem, mint előtte. Konkrétan szarrá vert volna, ha másvalaki vagyok.

– Clary? – szóltam, és vártam a válaszát.

– Ó, csak szobát akartam váltani.

– Micsoda? – sziszegtem.

– Clarinda – kezdte Talon, mielőtt még tüzet okádtam volna. – Ez nem lehetséges, bébi. Te Blue szobájában maradsz.

– De...

– Nem, édesem. Ott maradsz, és ez végleges – parancsoltam, miközben Talon hangosan felnyögött mellettem. Figyeltem, ahogy a homlokára tette a tenyerét, és megrázta a fejét.

– Ez végleges? – Clary csettintett. – Tényleg, Blue? Komolyan? – kiabálta.

A farkam ismét lüktetni kezdett. Tetszett, amikor dühös volt.

– A francba, testvér. Itt hagylak. A tanácsom: ne csinálj még egyszer ilyen baromságot, és vidd be egy nyugodtabb szobába, mielőtt a kezedbe adja a golyóidat.

Na, ez egy kurva jó ötlet, mert az aranyos arcán lévő mogorva tekintetből ítélve, épp azon volt, hogy kezébe vegye a golyóimat. Nem mintha bánnám, csak ezúttal az volt az érzésem, hogy ahelyett, hogy simogatná őket, ahogy én akartam, a szart is kiszorítaná belőlük.

Odaléptem hozzá, így érezte, ahogy a csípőmet az övéhez szorítom, kissé lehajoltam és kezemet a fenekére téve felemeltem. Ő automatikusan a lábait a derekam köré, és a karjait a nyakam köré fonta.

– Mit csinálsz? – zihálta.

Végigsétáltam a folyosón, mielőtt válaszoltam volna: – Tényleg nem akarom, hogy a testvéreim előtt ordítsák le a fejem, édesem. Szóval, megyünk a szobánkba, hogy megbeszéljük.

Jézusom. Észrevette, hogy azt mondtam, hogy a mi szobánk? Ezt nehéz volt megmondani, mert a teste még mindig megfeszült, éreztem, ahogy magamhoz szorítottam...ahogy a meleg, édes puncija hozzádörgölődött a merevedésemhez.

A francba, legszívesebben itt helyben megdugtam volna. Szerettem volna félrehúzni a vékony pólóját meg a bugyiját, és a farkamat a puncijába süllyeszteni.

De nem tettem. Persze, hogy nem tettem, bassza meg. Nem vagyok egy istenverte állat, aki nem tud uralkodni a vágyain.

Legalábbis többnyire.

A hálószoba ajtaja már nyitva volt, így egyenesen besétáltam. Fantasztikus fenekét az ágyamra helyeztem, megfordultam, és visszamentem, hogy becsukjam az ajtót.

– Most kiengedheted magadból – mondtam, és az ajtónak dőlve keresztbe tettem a karjaimat a mellkasomon.

Ő felsóhajtott. – Akkor gyere el az ajtótól, hogy meg tudjalak ütni.

A pajkos vigyor az ajkán elárulta, hogy játszadozik velem... legalább egy kicsit.

– Várj egy kicsit. Honnan tudtad, hogy az ajtónak támaszkodom... és amikor először léptem be a szobába, honnan tudtad, hogy én vagyok az? – kérdeztem tőle. Ez volt, amit már az elejétől fogva meg akartam kérdezni.

A még mindig bekapcsolt tévé fényéből ki tudtam venni az arcán kialakuló pír nyomát. Miért pirult el? Pedig rohadtul jól állt neki. Odamentem mellé, és leültem.

– Honnan, Clary?

Megnyalta az ajkát, és a fenébe, én is követni akartam a nyelvét a sajátommal, de aztán azt mondta: – Nem vagyok száz százalékig vak. Látom az árnyékokat, a dolgok és az emberek körvonalait, ha közel vannak és világos a szoba.

– De nem volt világos a szobába, amikor először bejöttem. Felébredtél és kimondtad a nevemet.

– Hm, a vakság felerősítette a többi érzékszervemet.

– Asszony – morogtam–, térj a lényegre.

– Megéreztelek, oké? Erős volt az illatod.

Még mindig össze voltam zavarodva. – Honnan ismerted az...illatomat?

Ismét elpirult, mielőtt kimondta volna: – Aznap a kávézóban, az töltötte meg a helyiséget, és én... azt hiszem, emlékeztem rá.

Jézusom! Ez tetszett. Nagyon is tetszett, mert ez azt jelentette, hogy észrevett.

Azt hiszem, van esélyem Clarindánál...bassza meg, mi is volt a vezetékneve?

– Mi a vezetékneved, édesem?

– James. – Vett egy nagy levegőt, és megkérdezte: – Visszatérhetnénk arra, hogy azt mondtad, hogy itt maradok, és hogy ez végleges?

Horkantva hajoltam előre, és a könyökömet a combomra támasztottam.

– Bocsánat. De kurvára kiakadtam, hogy szinte minden testvérem úgy láthatott téged, ahogy...– morogtam halkan. – Ki voltam akadva, oké? Miért akartál szobát cserélni? – kérdeztem a padlót bámulva.

Fészkelődött mellettem, ezért ránéztem, és láttam, hogy megint elpirult. Na, ez kurvára kíváncsivá tett.

– Nem akartam teher lenni.

Őt tanulmányozva tudtam, hogy hazudik, mert elfordította az arcát, és máshová nézett. Felegyenesedtem, és az álla alá tett kezemmel magam felé fordítottam a fejét.

– Szerintem egyáltalán nem erről van szó, Clary.

Ellökte magától a kezemet, és rám meredt. – Semmi sincs, oké?

– Most már védekezel, ami azt jelenti, hogy tényleg van valami, és ez jó – kuncogtam. Ő morgott, és ez egy újabb aranyos dolog, amit csinált.

– Rendben, akkor a szobádban maradok. Most pedig elmennél, hogy én is pihenhessek egy kicsit? – Kíváncsi lennék, hogy mással is így viselkedett-e. Na, ezt kétlem, különben valaki más szobájában lenne, és az illető kibaszná belőle ezt a hozzáállást. Ami nem egy rossz ötlet.

A francba, magam alatt akartam látni, ahogy lassan ingereltem a farkammal, és lassan belesüllyedtem a puncijába. Tudtam, hogy nedves és szűk lesz.

Bassza meg! Ki kell mennem a szobából, mielőtt a farkam utat tör magának, és azt csinálja, amit akar.

Gyorsan felálltam, és az ajtóhoz mentem. – Hagylak pihenni, édesem. Kérsz előbb valamit enni? – Nem akartam, hogy üres gyomorral aludjon, és Krisztusom, de jó, hogy megkérdeztem, mert az arca megenyhült, és egy apró mosolyt küldött felém. A farkam, ismét neki feszült a gatyámnak.

– Nem, jól vagyok. Korábban már ebédeltem Ivyval a szunyókálásom előtt. De azért köszönöm.

Kinyitottam az ajtót, és azt mondtam: – Semmi gond. Holnap találkozunk. Jó éjt, kicsim.

– Jó éjt, Blue.

Hála az égnek, hogy az enyém melletti szoba szabad volt, mert nem akartam távol lenni tőle. Fontolgattam, hogy megkeresem Talont, hogy mit tudott meg, de már nem bírtam tovább. Aludnom kellett, és már a gondolatba is beleszédültem, mint egy kibaszott kislány hogy valamilyen módon Clary mellett alszom.

Miért kellett elveszítenem a golyóimat, amikor az érzelmek felszínre kerültek? Esküszöm, hogy Clary egy új nyakláncot viselt, a szőrös zacskóm lógva a nyakában.

A szoba nagyjából ugyanolyan volt, mint az enyém. Az ágy a szoba bal oldalán állt a fal mellett, szemben a tévé, a falra volt akasztva. Nem volt komód nagy fiókokkal, mint az én tévém alatt. Ehelyett csak két kis éjjeli szekrény volt az ágy két oldalán. A tévétől jobbra volt legalább egy szekrény, balra pedig a fürdőszoba.

Minden szobához saját fürdőszoba tartozott. Talon építtette, amint átvette az elnöki tisztséget, és ennek átkozottul örültem, mert erre nagy szükségem volt. Ahogy levetkőztem, ledobtam a ruháimat a padlóra, és meztelenül besétáltam a fürdőszobába. Vártam, hogy a zuhany felmelegedjen, és arra gondoltam, mennyire szeretném, ha Clary itt lenne velem, ha mögém lépne, és gyengéden a derekam köré fonná a karját, miközben csókot nyomna a tetovált hátamra.

A pokolba, a farkam már megint lüktetett. A meleg vízpermet alá léptem, és lehunytam a szemem. Csak Claryre tudtam gondolni. Kezembe vettem a farkamat, és simogatni kezdtem, miközben egy nyögés hagyta el az ajkamat. Clary porcelánbőre csillogott a vízcseppektől, ahogy végigfolyt a kis testén. Odanyújtottam neki a kezem, és közelebb húztam magamhoz, hogy a testünk összesimuljon. Az egyik kezem a fenekére tévedt, míg a másik a hajába túrt, szorosan megragadva, majd hátrahúztam a fejét, hogy a szám a nyakát támadhassa. Ő felnyögött, és a puncija elázott ettől az egyetlen mozdulattól.

A picsába. Felnyögtem, ahogy az ondóm szétfröccsent a csempén.

A francba, még el sem jutottam a legjobb részhez, és máris szétestem.

Megtörölköztem a szobámból elhozott törölközővel, és belebújtam egy bokszeralsóba. Végül bemásztam az ágyba. Nem tudtam megállni, hogy ne kuncogjak magamban. Ki gondolta, hogy hazaérve azonnal egy nőre kattanok. Ez még túl korai, de bassza meg, nem csinálnám másképp. Ő foglalta le a gondolataimat... már attól az első pillanattól kezdve, ahogy ott ült a kávézóban.

És most felemésztette a szívemet.

Bármit megtennék ezért a nőért. Bármit.

Félálomba egy sikolyt hallottam, és felpattantam az ágyban.

Honnan a fenéből jött ez? Egy újabb sikoly, és kiugrottam az ágyból.

Clary.

Már kiléptem az ajtón és a folyosón voltam, amikor megláttam, hogy valaki besétál abba a szobába, ahol Clary volt. Futva rávetettem magam a hátára, és a földre vittem. Mindketten nyögtünk és káromkodtunk. Clary újra felsikoltott, és az ágyban hánykolódott.

Mi a fasz?

Az alattam lévő fickó visszalökött. Hátradőltem és megfordítottam.

Billy rám meredt. – Mi a fenét csinálsz itt, kölyök? – kérdeztem. Felálltam, és az ágy széléhez mentem. Clary izzadt és nyöszörgött.

Billy odajött mellém, és azt suttogta: – Nem lopakodtam be. Tudom, hogy a tiéd, Blue. Majdnem minden este ezt csinálta, mióta itt van. A rémálmok.

– Az előző események miatt?

– Nem, megkértem Vadmacskát, hogy próbálja meg kideríteni. A szemközti szobában vagyok. Minden alkalommal hallom, ahogy megtörik. A tűzről beszél. – Egy pillanatra szünetet tartott. – Végül sikerül magától megnyugodnia. De egy éjszaka... bassza meg, ne ölj meg. De az egyik éjjel bemásztam mellé, és úgy tűnt, ettől megnyugodott.

– Kifelé – parancsoltam sziszegve. Az istenit, de utáltam, hogy nem voltam akkor ott mellette.

– Blue, nem akartam kihasználni őt...

Felé fordítottam a fejem. – Tudom, kölyök. – A tizenkilenc évével ő volt a legfiatalabb a zűrös testvériségünkben, mégis, néha ő volt a legokosabb.

Bár az a fajta punci, akivel lefeküdt, nem volt valami értelmes. De mindannyian átmentünk ezen a szakaszon.

– Oké – mondta és elment.

Amikor az ajtó becsukódott mögötte, felhajtottam a takarót, és a karjaimba vettem a még mindig nyöszörgő nőmet. Mélyet sóhajtott, majd azonnal megnyugodott, és bassza meg, ettől még jobban akartam gondoskodni róla.

A folyosón egy csattanás hallatszott. Már épp azon voltam, hogy kikászálódok az ágyból, és kinyírom a rohadékot, ha Clary felébred, de aztán a következő szavak, amiket hallottam, ledöbbentettek, és tudtam, hogy semmi közöm hozzá.

Kinyílt egy ajtó. – Pick, te részeg vagy, ember. Menj a saját szobádba.

– Gyerünk, Billy – motyogta Pick.

– Csak azért, mert egyszer leszoptam a farkadat, még nem jelenti azt, hogy újra megteszem. A pokolba is, főleg, ha részeg vagy. Kijózanodsz, és azonnal kiborulsz, mint legutóbb.

– Nem, nem fogok.

– Nem, Pick. Nem fog megtörténni. Menj, keress egy szép puncit, hogy felmelegítsd a farkadat.

– Jézusom, nekem csak egy punci kell, és azt nem kaphatom meg. Ezt te is tudod, tesó. Te is őt akarod, és a farkamat.

– Ez nem fog megtörténni.

Aztán becsapódott egy ajtó, és hallottam, ahogy Pick azt kérdezte magától: – Mi a fasz bajom van?

Szent szar. Igen, ez határozottan nem az én istenverte dolgom volt.