19.-20. Fejezet

 

Tizenkilencedik fejezet

Blue

Fordította: Sweety

Baszd meg!

Bassza meg!

Bassza meg!

Mi a fenéért mentem bele ebbe megint? Ó, persze, a részeg, vad szexet akartam megkapni a nőmtől. Legalábbis ezt már nagyon vártam, de ez...ezt hallgatni, az kibaszott pokol volt. Nem, talán még a pokolnál is rosszabb volt.

Inkább olyan volt, mint női ruhába öltözni és elmenni egy melegbárba Juliannel.

Mégis, bizonyos értelemben örültem, hogy ott lehetek, így gondoskodhattam a nőmről, amikor a kibaszott ribanc nővére miatt hangosan és keservesen zokogott. Újra és újra azt ismételgette, hogy öt kibaszott évet pazarolt el miatta. Haszontalannak éreztem magam, amikor nem hagyta abba a sírást, így aztán úgy gondoltam, hogy előkapom a farkamat, és meglepő reakciót váltok ki belőle, hogy megváltoztassam a szomorú hangulatát.

Egészen addig, amíg Zara ki nem rántott a nőm karjaiból, és azt mondta, hogy hagyjak neki időt, hagyjam, hogy feldolgozza az érzelmeit. Így is tettem, és kurvára örültem neki, mert őszintén szólva, ez segítette a gyógyulási folyamatot.

Nem értettem, honnan tudják a nők, hogy mire van szükségük a többieknek, és utáltam beismerni, hogy Mocskosszájnak kurvára igaza volt. Az én nőm ordított, sikoltozott, sírt és még többet ordított, aztán, mint egy istenverte őrült nő, a hangulata megváltozott és nevetett, tapsolt és énekelt örömében, hogy újra látni fog.

Az agyam teljesen kikészült a házon átfutó érzelmek ostorcsapásától.

– Jézusom, bizonyára imádjuk ezeket a nőket – morogta Talon, miután meghallotta, hogy Vadmacska beszámolt a csapatának arról, hogy egy éjszaka, amikor még szoptatott, a férjén lovagolva annyira tele volt a melle, hogy a végén az egész férfit összefröcskölte tejjel. Griz és én egymásra néztünk, és nevetésben törtünk ki. – Várjatok csak, rohadékok – mosolygott Talon.

– Griz és én vettünk egy Káma Szútra könyvet – jelentette be Deanna.

– Jézusom – sziszegte Griz.

– Hogy haladsz vele, jégpöcsű? – kérdezte Julian.

Soha életemben nem hallottam még ennyi mocskos becézést, és ez rohadtul nem volt semmi, motoros lévén, meg úgy egyáltalán. De Julian szája rosszabb volt, mint az összes motorosé együttvéve, plusz Mocskosszáj. Voltak olyan szavak és nevek, mint: megujjaz, halszájú, farok szorító, kéjes pofa, faroknyelő mélytorok, virslilóbáló, puncihangoló, csiklópöckölő, zacsinyaló, muff-búvár, punciparfüm és faszfej.

Jézusom, a listát még hosszan lehetett folytatni, de eléggé be voltak baszva ahhoz, hogy meghallják.

Mocskosszáj mélyet sóhajtott. – Szörnyű. Griz használhatatlan az ágyban.

A szemeim tágra nyíltak. Griz másodpercek alatt felpattant a nappaliban, és a konyhába trappolt. – Mi a fenét akarsz ezzel mondani, asszony? Nem panaszkodtál, amikor ma reggel a falnak támasztva keményen megdugtalak. Durván elélveztél, mint kibaszottul mindig.

– Kicsim, csak azt akartam tudni, hogy figyelsz-e rám.

Erre az összes nő nevetésben tört ki.

– Jézusom – morogta Griz, miközben visszasétált a nappaliba, és elfoglalta a helyét a kanapén, Talon mellett. Én a mellettük lévő fotelben ültem. – Miért nem mentünk el, ahogy Mattie tette? Nem tudtak volna átkozottul túl sok bajba keveredni.

– Matthew az anyjához ment. Te is meg akartad látogatni Nancyt? – kérdezte Talon.

Mindannyiunkon végigfutott a borzongás. Eléggé kedveltük a nőt, de csak korlátozottan szerettem, ha megöleltek, vagy ha megcsípték a fenekemet.

– Hölgyeim, akarnak hallani mindent Blue-ról az ágyban?

– Clary – kiáltottam. – Mi most elmegyünk.

– Egy pillanat, bébi – szólt, majd suttogni kezdett a csoportnak. Valójában kicsit beijedtem.

– Örülsz, hogy megkaptad, tesó? – kérdezte Talon. Felé fordulva elmosolyodtam.

– Féltékeny, minden istenverte alkalommal, de most már tudom, hogy miért nem volt nekem való az összes többi. Azért, mert egy különleges nőre vártam, és az a nő ott van a konyhában, és a ti asszonyaitokkal szórakozik. Őt nekem szánták. Őt nekem teremtették, és arra, hogy képes legyen kezelni azt a sok mindent, ami vele történt, és erősebben jöjjön ki belőle, hogy képes legyen engem is kezelni. –  Elnevettem magam, miközben előrehajoltam, hogy felkapjam a sörösüvegemet a dohányzóasztalról. Visszaültem a székbe, és hozzátettem: – Arra született, hogy mindenkihez passzoljon, aki már a családunkban van. Kurvára tökéletes.

Még időben felnéztem, hogy lássam, ahogy egy női alak szalad felém. Éppen elég időm volt arra, hogy az üveget elhúzzam, mielőtt a nő a derekamra tapadt, és a kezei a hajamba gabalyodtak volna.

– Hála az égnek, hogy sikerült, különben hülyét csináltam volna magamból – kuncogott. – Ivy irányba állított, mert oda akartam rohanni a pasimhoz, hogy vigyen haza, hogy hülyére keféljen.

Részeg mosolya felragyogta az arcát.

Én meg felkacagtam. – Csak nem hallottad, amit mondtam?

– Ó, de igen, bébi, és meg akarom mutatni, hogy szerintem mennyire tökéletes vagy, azzal, hogy a következő pár másodpercben meztelenek leszünk, és úgy szoplak, ahogy még soha nem szopott le senki.

Szent kibaszott szar.

Biztos, hogy meg fogja bánni, hogy ezeket a szavakat ennyi ember előtt mondta, de Krisztusom, a farkam úgy ugrott fel, mint egy kutya, akit a gazdája hívott.

Letettem a sört a földre, felálltam a nőmmel a karjaimban, és bejelentettem a szobának: – Lelépünk innen. – Nevetés és beszólások hallatszottak, de én mindet figyelmen kívül hagytam, és az ajtóhoz sétáltam, miközben a nőm a szájával és a nyelvével a nyakamat támadta. Kinyitottam az ajtót, és éppen akkor léptem ki, amikor Killer jött fel a lépcsőn.

Felnézett, és kuncogni kezdett. – Jó éjszakát?

– Így is mondhatjuk, testvér. Sok szerencsét odabent. Szükséged lesz rá.

A szeme összeszűkült. – A francba, mennyire részegek?

– Eléggé.

Clary levette a száját a nyakamról, és nyöszörögve mondta: – Blue, miért nem vagyunk még meztelenek?

Killer elmosolyodott, és megrázta a fejét. Tovább sétált, és hallottam, hogy amikor kinyitotta az ajtót, Ivy elkiáltotta magát: – Itt az én emberem!

Az út túloldalán lévő telepig Clary szája folyamatosan a nyakam egyik oldaláról a másikra, majd az ajkamat támadta. Azzal viszonoztam a figyelmet, hogy visszacsókoltam, de figyelnem kellett, hogy hova lépek, különben elterültünk volna a földön.

A szám mellett nyögdécselt, és édes testét fel-alá dörzsölte az enyémen. Forró középpontja végigcsúszott a farkamon, még inkább életre keltve azt. Már így is elég kemény voltam attól, hogy a nőm úgy molesztált, ahogy ő tette. Soha nem láttam még Claryt ilyen agresszívnak. Csak azt tudtam, hogy ez rohadtul beindított, és már azon gondolkodtam, hogy mikor itassam le legközelebb.

De még a normális szex is a világot jelentette az én nőmmel.

Csak reméltem, hogy öt kibaszott másodpercnél tovább bírom, annyira felizgatott. Már most is könnyen el tudtam volna élvezni.

Végül is, épségben eljutottunk a szobánkba. Becsuktam az ajtót, mielőtt lemászott rólam, és gyorsan levetkőzött. Megdöbbentett, hogy milyen gyorsan mozgott. Még mindig fel voltam öltözve, amikor újra rám mászott.

Duzzogva mondta: – Te nem vagy még meztelen. – A kezei végigsiklottak a testemen, ezzel orvosolva ezt a problémát. Fejbe kólintott, amikor lerántotta a pólómat, és amikor lehúzta rólam a farmert és a bokszert, megmarkolta és majdnem letépte a farkamat. Soha nem kellett még ennyire védeni magam szex közben.

– Bébi – mondta, miközben átkarolta meztelen derekamat.

– Ki akarom próbálni a falszexet. Ez elég szórakoztatónak hangzott. De a szopást akarod először?

– Cukorfalat, egy szopás rohadtul király lenne.

– Juhé, szeretem leszopni a farkadat.

Vigyorogtam. –Kurvára örülök, hogy neked is tetszik.

A kezei végigcsúsztak a lábamon, ahogy letérdelt előttem. Amikor forró, nedves nyelve először érintette a farkam hegyét, felszisszentem. Körbejárta a nyelvével, mielőtt kinyitotta a száját, fogait az ajkaival védte, miközben lassan siklott a szájával a kemény erekciómon.

– A fenébe, édesem – nyögtem, és a fejem hátraesett. A szája érzése az őrületbe kergetett. Lenéztem rá, amikor felgyorsult, és figyeltem, ahogy a vörös fejét fel-le billegeti a farkamon. Úgy dolgozott rajta, mint még soha azelőtt. Szopás közben körbe-körbe húzta a nyelvét.

Visszahúzódott, és a farkam alján a golyóimig haladt, ahol kézbe vette őket, és finoman előrehúzta őket, hogy egyszerre mindkettőt a szájába vegye.

– Szent szar– morogtam. Lehajoltam, a hóna alá nyúlva felhúztam a testét. Megfordultam, a falhoz löktem, felkaptam a fenekét, és egyenesen belecsúsztam. A feje hátraesett, és felnyögött, csak akkor váltott dorombolásba, amikor elkezdtem mozogni a szűk, átázott puncijában.

– Igen, Blue, igen. Ó, Istenem, basszál még keményebben! – kiáltotta.

A golyóim már felhúzódtak a testemben, mégis egyre erősebben és gyorsabban döfködtem. Az ajkam a nyakához vándorolt; késztetés érezve arra, hogy megszívjam, megjelölve őt.

Az enyém volt.

Elhúzódva a plafonra néztem, és felnyögtem: –Bassza meg, bébi, bassza meg! Hamarosan el fogok élvezni.

– Igen, a pokolba, én is. Én is.

Nem tudtam biztosan, hogy meg tudom-e várni, amíg magától eléri, ezért egyik kezemet levettem a fenekéről, és még jobban a falhoz nyomtam, amitől nyöszörögni kezdett. Kissé hátrébb húzódtam és megérintettem a csiklóját.

Ez volt minden, ami kellett.

Felkiáltott, és a falai épp időben szorultak a farkam köré, mielőtt magomat egyenesen a lüktető puncijába lövelltem. Mindez morgást szakított ki a mellkasomból, ahogy kiürítettem benne az utolsó cseppet is.

Totálisan kimerülten a karjaimba vettem, és az ágyhoz vittem a nőmet, miközben próbált levegőhöz jutni.

Kibaszottul küzdöttem a saját testemmel; úgy tűnt, hogy egy rakás oxigén hiányzik belőle. Egy pillanatra mellé feküdtem, hogy kipihenjem magam. – Krisztusom – lihegtem.

– Mesélj el mindent – sóhajtott fel.

– Holnap, kicsim, majd a házamban alszunk – mondtam neki, miközben kikászálódtam az ágyból, hogy a fürdőszobába menjek. Mindkettőnknek szüksége volt alvásra. Ez egy szörnyű nap volt, és nem hittem, hogy Clary egyhamar megmozdul.

– Van házad? – hallottam a kérdését.

Nevetve, egy meleg mosdókendővel a kezemben visszasétáltam a fürdőszobából, azt mondtam: – Igen, édesem.

– De azt hittem, hogy itt laksz.

– Kizárt dolog, bébi.

– De...te mindig itt vagy.

– Édesem – mosolyogtam, mert még nem fogta fel –, ez azért van, mert te is itt vagy. Amíg nem lett vége a szarságaidnak, nem hagytalak el, és nem mentem máshova aludni. De most legalább ennek vége.

– Igen?

– Igen, bébi. Most mindketten börtönben vannak. Lesz tárgyalásuk, de megmondom őszintén, a mindkettőjük ellen szóló bizonyítékok és a sok kibaszott tanú miatt kétlem, hogy egyhamar kikerülnének onnan. És azt is kétlem, hogy tanúként szükségük lesz rád a tárgyalóteremben.

– Az jó lenne, ha ezt kihagyhatnám. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt belesuttogta a szobába: – Soha többé nem akarom látni, Blue. Ez nagyon szörnyű? Ő a nővérem, de soha többé nem akarom látni.

– Nem, édesem. Ez nem szörnyű. Ha valami, akkor ez kurva édes tőled, hogy azok után, amit veled tett, egyáltalán csak szörnyűnek tartod.

– Tökéletes vagy, Blue.

– Ahogy te is, Clary. Most pedig tedd szét a lábaidat, hogy meg tudjalak tisztítani.

Csak egy átkozott centimétert mozdult. Nevetve segítettem neki, hogy a lábait még jobban széthúzva megtörölhessem. A mosdókendőt a padlóra dobtam, és lefeküdtem a nőm mellé, aki felnyögött, ami nem hangzott valami jól. Felálltam, hogy hozzak neki egy pohár vizet. Visszakúsztam az ágyra, és előrehajolva megcsókoltam a hátát.

– Blue, nem érzem magam túl jól – nyafogta. Kuncogtam, és megcsókoltam a halántékát. – Hmm, ne érj hozzám – motyogta a matracba.

– Cukorfalat, szükséged van egy kis vízre.

– Majd cseppenként iszom.

A pokolba, milyen aranyos volt.

– Soha többé nem iszom – panaszkodott még egyszer, majd horkolni kezdett.

Megráztam a fejem, és mosolyogva az éjjeliszekrényre tettem a vizet.

Átraktam a testét anélkül, hogy felébredt volna, úgy, hogy a lepedő alatt legyen, nem pedig a tetején, majd mellé csúszva visszahúztam magam elé.

Az élet, ebben a pillanatban, nem is lehetett volna ennél szebb.

 

Huszadik fejezet

Clarinda

Fordította: Sweety

A következő hét varázslatos volt. Amikor felébredtem az első piálós éjszakám után, úgy éreztem, mintha egy kukásautó áthajtott volna rajtam, és az összegyűjtött rakományt a számba öntötték volna. Fél napig tartott, mire majdnem normálisnak éreztem magam, a másik felét pedig azzal töltöttem, hogy mindenki elől bujkáltam, mert eszembe jutott, hogy majdnem megerőszakoltam a pasimat Julian és Mattie házában.

Mégis, az éjszaka pontosan olyan lett, amire szükségem volt.

Ekkor jutott eszembe, hogy Blue mondott valamit arról, hogy elmegyünk a házába. Tényleg azt hittem, hogy itt lakik, de azután felrémlett, hogy azt mondta, hogy csak azért alszik ott, mert én is ott alszom, ettől még jobban beleestem a pasimba.

Miután elviseltem az egész napi piszkálódásait, és egy óriási szívást találtam a nyakamon, követeltem, hogy vigyen a házába, és gondoskodjon rólam, amíg kiheverem a részeg éjszakát.

És ezt tette.

Az egyetlen dolog, amit szerettem volna, hogy lássam azt. Bár nem tartana sokáig, míg megnézhetném. Amikor eljött a hétfő, Nancy korán átjött Blue-hoz, és mellettem ült, miközben vadul dobogó szívvel telefonáltam, hogy időpontot foglaljak egy orvoshoz a műtétre, amelyet öt évvel ezelőtt kellett volna elvégezni.

Ideges voltam.

Mégis, nem tudtam várni.

Készen álltam arra, hogy sok mindent lássak.

Készen álltam, hogy lássam az új barátaimat.

És Blue-t.

A szédületesen feldobott és izgatott enyhe kifejezés volt, amikor arra gondoltam, hogy majd láthatom az emberemet. Túlságosan boldog voltam, tele örömmel.

Blue elkísért a megbeszélt időpontra, és fogta a remegő kezemet, amikor az orvos tájékoztatott, hogy a műtét egynapos beavatkozás lesz a járóbeteg-osztályon, és egy hét múlva meg is történik. Ezután következik a gyógyulási időszak a szememre ragasztott tapaszokkal. Azt nem tudta megmondani, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, de nagyjából egy-két hétre saccolta. Semmi sem zavart, amit mondott. Ha ennek az a végeredménye, hogy látni fogok, nem érdekelt, min kell majd keresztülmennem. A konzultáló orvos, Dr. Wellis nem értette, miért nem operáltak meg a baleset után, miután felébredtem a kómából. Tényleg nem akartam ezt újból átélni. Blue biztos megérezte, mert azt mondta: – Személyes problémák. Hagyjuk ennyiben a dolgot.

Szóval be voltam jelentkezve, és mivel tényleg visszanyertem a normális életemet, így más változtatásokat is be kellett iktatnom az életembe.

Amikor Blue hazaért a házába, Zara és Ivy is velem volt.

A konyhaasztalnál ültünk, kávét ittunk, és Ivynál ott volt a laptopja, hogy megnézhessünk néhány bérelhető ingatlant a környéken. Az ügyvédem aznap reggel telefonált, hogy választ adjon arra a kérdésre, amit két nappal korábban tettem fel neki. Engedélyezte, hogy idő előtt kifizessék az örökségemet a kórházi számlák miatt, és kereshessek magamnak egy helyet, ahol letelepedhetek. Megdöbbentette, hogy min mentem keresztül, ezért örömmel segített, amiben csak tudott. – Különben is – mondta –, a végén úgyis a te pénzed lesz. Csak egy kicsit korábban kapod meg. – Ekkor megkérdeztem, mennyi pénzről van szó.

Megköszörülte a torkát, és azt mondta: – Kétmillió dollár. – Blue konyhájában a pultnak támaszkodva álltam, de amikor kimondta az összeget, a fenekem a földön landolt. A döbbenet, határozottan alulértékelt kifejezés lett.

Mindenesetre Zarával és Ivyval ültem, miközben ők meséltek nekem néhány lehetséges választásról a környéken. Én a három hálószobás téglaépület felé hajlottam, és épp ennek adtam hangot, amikor Blue belépett a konyhába. Tudtam, mert ekkor kiabálta, hogy – Mi a fasz folyik itt?

– Miért kiabálsz? – kérdeztem rosszallóan.

– Mondd, asszony, ugye nem lakást keresel? – morogta mély hangon. Amennyire meg tudtam ítélni, csípőre tett kézzel állt az ajtóban.

– Nos, de igen – mondtam, azon értetlenkedve, hogy miért akadna ki emiatt.

– Te. Az. Én. Nőm. Vagy?

Megráztam a fejemet; nevetséges volt. – Igen, Blue.

– Akkor miért keresel magadnak lakást?

– Bébi, szükségem van egy helyre, amit otthonnak hívhatok.

– És ezt itt nem tudod? – csattant fel.

– Blue, olyan sokat tettél értem, de itt nem tudok élni. Még csak most kezdünk összeszokni.

– Clary...

– Nem. Időre van szükségünk, hogy randizzunk, mint egy normális pár.

– Clary – sziszegte.

– Ööö – kezdte Zara –, azt hiszem, itt az ideje, hogy induljunk. – Felállt, és Ivy széke is hátrasiklott a keményfa padlón.

– De nem úgy volt, hogy ti ketten segítetek nekem? – kérdeztem.

Ivy rózsaillata közelebb szállt, ahogy odahajolt és azt suttogta: – Drágám, szerintem nem kell helyet keresned.

A fejem hátralendült. – Miért?

– A kurva életbe – mordult fel Blue. – A barátnőid értik, te miért nem érted? Hadd mondjam el neked. Itt fogsz élni velem.

– Blue...

– Clary, te az én nőm vagy?

– Igen – csattantam.

– Akkor az én nőm mellettem marad, ahol tudom, hogy hol lesz, ahol tudom, hogy hazajövök hozzá, és ahol tudom, hogy bármikor megdughatom, amikor csak akarom. Nem akarom, hogy egy másik házba kelljen mennem, hogy ezt megtegyem. Ennek nincs értelme. Itt maradsz velem.

– De mi lesz, ha nem tetszik a házad, amikor meglátom?

– Bassza meg – sóhajtott fel Blue.

Hülye voltam. Tudtam, hogy már most is tetszik a háza; teljesen Blue volt – fapadló, szőnyegek, nagy konyha, négy hálószoba, két fürdőszoba és két nappali. Nagy volt, és egyszerűen tudtam, hogy gyönyörű lesz, mert az én emberemé.

Meglepődtem, de kezdtem felfogni. Nem tudtam, hogy azt akarja, hogy véglegesen vele éljek. Nem tudtam, hogy készen áll erre a lépésre. Még abban sem voltam biztos, hogy én készen állok erre a lépésre. Csak annyit tudtam, hogy soha nem akartam más férfit; nekem Blue volt az igazi. Csak meg akartam adni neki a lehetőséget, hogy legyen saját tere, és a lakáskeresés azt jelentette, hogy ezt megadtam neki.

De ő nem akarta.

Elmosolyodtam.

– Érti – mondta Blue, vigyorogva a hangjában.

– Most már tényleg ideje indulnunk – mondta Zara, akinek szintén vigyor volt a hangjában. – Clary, hamarosan beszélünk. Vigyázz magadra, drágám.

– Te is. Szia, Ivy, köszönöm, hogy mindketten eljöttetek. Sajnálom, hogy úgy tűnik, csak az időtöket vesztegettem.

– Egyáltalán nem vesztegetted az időnket, édesem – mondta Ivy. – Viszlát, Blue.

– Igen, viszlát.

– Kikíséred őket? – kérdeztem Blue.t, amikor hallottam, hogy a lépteik elhagyják a konyhát.

– Nem.

– Blue, ez egy kedves gesztus, amit ilyenkor csinálni kell.

– Én nem vagyok kedves. Nem, amikor a nőm épp most egyezett bele, hogy végleg hozzám költözzön, és én ezért meg akarom dugni.

– Ó, ööö, akkor rendben. – Elvigyorodtam, és felálltam, amikor hallottam, hogy a bejárati ajtó gyorsan kinyílik és becsukódik. – De igazából nem egyeztem bele. Ez inkább kényszerítés volt.

– Akárhogy is történt, most kurvára boldog vagyok. Vetkőzz, bébi.

– Mi? Itt? Most?

– A francba, igen, az asztalra döntve akarlak megdugni, hogy mindig ez jusson eszembe, amikor ideülök.

– Ez egyáltalán nem higiénikus.

– Édesem, majd később letakarítod. Ha nem vagy meztelen öt másodpercen belül, akkor kiviszlek a verandára, és ott duglak meg, hogy mindenki lássa.

Gúnyolódva mondtam: – Adj legalább tízet. Ezeket a csizmákat nem egyszerű levenni.

Visszaültem, és a bal csizmával kezdtem, majd a jobbal folytattam. Éreztem, hogy Blue egyre közelebb jön, és az alsó ajkamba haraptam, hogy ne vigyorogjak, mint egy bolond. Tetszett, ahogy becserkészett. Miután lekerült a csizmám és a zoknim, a pólóm aljához nyúltam, és elkezdtem levenni.

Egy kéz landolt a karomon. – Lassan – mondta Blue, a hangja csöpögött a vágytól.

Keresztbe tettem magam előtt a kezeimet, és újra megfogtam a pólómat. Lassan felhúztam a testemen, és ledobtam a padlóra. Csak hogy incselkedjek, a melleimre helyeztem a kezemet a melltartóm fölött, és megsimogattam őket, miközben egy nyögés hagyta el az ajkaimat.

– Ez az, bébi – biztatott Blue.

A hátamhoz nyúlva kikapcsoltam a melltartómat, és levettem magamról, miközben kis melleim, melyek pont elfértek a markomban, enyhén ugráltak. A kezem ismét betakarta őket, és végigsimítva megcirógattam a mellbimbóimat. Borzongás futott végig a testemen. Tetszett, hogy Blue némán figyelt engem.

Bár nem sokáig hallgatott. – Vedd le a farmerodat, édesem, és ülj fel az asztalra – mondta nekem.

Felálltam, kigomboltam a farmeromat, lecsúsztattam a lábamról, és magasra emelt fenékkel lehajoltam. Felszisszent és megpaskolta a fenekemet, amitől ziháltam. Amikor felálltam, lekaptam a lábamról, megfordultam, majd leültem a hideg, fából készült asztalra.

– Tárd szét a lábad, Clary. Mutasd meg magad nekem. – Amint megtettem, Blue felnyögött, és azt mondta: – Milyen gyönyörű punci.

Hátradőltem az asztalon, egyik kezemmel megtámasztva magam, majd a másikkal végigsimítottam a mellemen, le a hasamon és a dombomon.

Hallottam, ahogy lehúzza a cipzárat, leveszi a ruháit, de Blue még mindig messzebb állt tőlem.

– Simogatom a farkam, bébi, miközben játszol magaddal. Látni akarom, ahogy megdugod az édes puncidat.

– Igen – nyögtem, és két ujjammal végigsimítottam a szeméremajkaimon; már csöpögött a vágytól. Szétválasztottam őket, és megszorítottam a csiklómat. – Ó, Istenem – kiáltottam fel.

Elengedve a csiklómat, lefelé mozdítottam az ujjaimat, és egyenesen magamba csúsztattam őket. Annyira nedves és felizgult voltam, hogy tudtam, nem tart sokáig, amíg elélvezek. A lábaimat még jobban széttártam, és az ujjaimat pumpáltam ki-be magamban.

Simogatás hangjai hallatszottak; Blue valóban maszturbált. Csak azt kívántam, bárcsak láthatnám. Bár hallgatni a szaggatott lélegzetvételét ugyanolyan lenyűgöző volt.

– Jézusom, de gyönyörűen nézel ki, Clary.

– Blue, ó, igen. Blue. Kicsim, mindjárt elélvezek.

– Csináld – morogta. – Élvezz el az ujjaidra. Látni akarom. Hallottam, ahogy közelebb lépett, megfogta a combomat és simogatta, a puszta érintése is átbillentett a határon.

A nevét kiáltottam, amikor a puncim görcsösen körbeölelte az ujjaimat, és még több nedv szivárgott ki belőlem. Blue gyorsan megragadta a kezem, kihúzta az ujjaimat, hogy aztán a farkával helyettesítse őket. Előrenyomult, én pedig felsikoltottam.

– Bassza meg – sziszegte, miközben belém merült. – Még mindig élvezel. A pokolba, bassza meg, bébi, olyan szűk vagy. – Megragadta a karomat, felhúzott, és átkarolta a derekamat, hogy heves csókkal támadhassa a számat, miközben keményen és gyorsan dugott.

Szétváltunk, hogy levegőhöz jussunk, és amikor újra meg akartam csókolni, felnyögött: – Elmegyek, Krisztusom. – Még háromszor belém döfött, és egy nyögés után a homlokát a mellkasomnak támasztotta, és hozzám simulva azt mondta: – Örülök, hogy megegyeztünk a beköltözéssel kapcsolatban.

Kitört belőlem a nevetés.