21.-22. Fejezet

 

Huszonegyedik fejezet

Blue

Fordította: Sweety

Csak fel-alá járkáltam. A testem és az elmém össze volt zavarodva. Szükségem volt valamire, ami megnyugtat, de ez a valami a nőm volt, viszont miatta voltam ideges.

– Testvér, nem lesz semmi baja – mondta Talon, a felesége mellett ülve.

Morogva néztem rá; ő mosolygott. – Ez egy kibaszott rutin beavatkozás; azt mondták, könnyű műtét. Most pedig rohadtul ne aggódj már ennyire.

Rámeredtem, majd sarkon fordultam, és újra fel-alá járkáltam. Nevetett, és hallottam Vadmacska kis kuncogását is.

Könnyű volt ezt mondani; nem az ő nője szemével csináltak valami szarságot odabent. Mi lesz, ha elbasszák a műtétet? Mi lesz, ha elszúrják a faszba, és örökre megsérül a szeme? Annyira izgatottan várta ezt a napot, és már a gondolat is lélegzetelállító volt, ahogy az arca felragyogott minden alkalommal, amikor arról beszélt, hogy újra látni fog.

A fenébe is, jobb, ha nem basznak el semmit, különben mindet megölöm.

A bejárati ajtó kinyílt, és Julian futva megérkezett. – Itt vagyok. Itt vagyok. Na, hol van az én boglárkám? Jól van? Befejezték már? Ó, Istenem, remélem, jó munkát végeznek. – Megállt előttünk, kezét a mellkasára téve mélyeket lélegzett. Mattie szemforgatva szaladt be mögötte a szobába.

– Biztos vagyok benne, hogy minden rendben, és a lehető legjobb munkát végzik – mondta Mattie, Julian mögé lépve, hogy megsimogassa a hátát.

– A legjobb munka, amit végezhetnek? Ez nem elég az én Clarymnek. Ennél többet kell tenniük. Szükségük van...

– Miss James családja? – szólalt meg az orvos.

Megfordultam, és odasétáltam hozzá. A szeme valami istenverte oknál fogva tágra nyílt. – Igen? – kérdeztem durván. Jobb lesz, ha a megfelelő szavakat mondja.

– Ööö, ööö... Miss James lábadozik. Bemehet hozzá, de... egyszerre csak egyvalaki.

– Hogy ment? – kérdezte Talon mögöttem.

Ökölbe szorult a kezem. Éreztem, hogy Vadmacska közelebb lép és megfogja a karomat.

– Minden rendben ment. – Tétován elmosolyodott.

– Köszönöm, baszki – lihegtem. A fejem lehajtottam, és lehunytam a szemem, a feszültség azonnal megszűnt a testemben.

– Menj be, tesó. Feltartom Juliant, amennyire csak tudom – mondta Talon.

Ekkor felnézve szóltam az orvosnak, aki arra várt, hogy a lábadozóba vezessen minket: – Ketten megyünk be. Két olyan ember, akik sokat jelentenek neki. – Az orvos lassan bólintott. – Julian – morogtam, és a vállam fölött ránéztem.

Bassza meg! Már megint sírt.

Aztán hirtelen kihúzta magát, és megpróbált uralkodni az érzelmein.

Megtörölte a szemét, és biccentett nekem.

Talán mégis volt valami esélye a fickónak.

– Gyerünk, napsütés az égen.

Jézusom.

Vagy talán mégsem.

Clarinda

Egy héttel később

Blue, a műtétemet követő héten keresztül bébiszitterkedett mellettem, és ez egy kicsit az őrületbe kergetett, annak ellenére, hogy ugyanolyan kedves volt, mint máskor. Amikor kiengedtek a kórházból, elvitt a házába – vagy inkább a mi házunkba –, ágyba fektetett, meggyőződött róla, hogy a szememre tett tapaszok rögzítve vannak, majd kiment a konyhába, hogy főzzön nekem valami finomat. Azóta el sem mozdult mellőlem... nos, kivéve, amikor Julian ott volt, és éppen ugyanazt csinálta, mint Blue, babusgatott. Mindketten segítettek felöltözni, enni és fürdeni. Blue még a fogamat is meg akarta mosni helyettem az első este, amíg rá nem förmedtem, hogy több mint képes vagyok magam is megmosni a saját istenverte fogaimat. Amikor csendben elhagyta a fürdőszobát, miután azt mondta, hogy hívjam, ha segítségre van szükségem, bűntudatom támadt.

És bár pokolian fáradt voltam, később egy szopással kárpótoltam. Persze csak azután, hogy kiharcoltam, engedje meg nekem.

– Blue, ez egy szopás. Biztos vagyok benne, hogy a számat a farkadon tudom tartani anélkül, hogy megerőltetném a szemem.

– Bébi, nem akarok kockáztatni.

– Blue, ha nem engeded, hogy leszopjam a farkadat, hatalmas problémáink lesznek – és dühöngve hanyatt dőltem az ágyon.

– Édesem, ezt most kurvára komolyan mondod? Tényleg bekattansz, mert nem engedem, hogy leszopj?

– Igen – jelentettem ki, és keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt.

– Jézusom! Legközelebb amiatt fogsz velem vitatkozni, mert addig nem szexelünk, amíg nem leszel rendben. Rendben, szopd le a farkam, de kurvára kitartok amellett, hogy addig nincs szex, amíg nem vagy teljesen rendben.

Elmosolyodtam magamban. Nem, ez a vita majd csak holnap este lesz.

Bár a szemem be volt ragasztva, de egy kicsit még érzékeny volt, mégis jól éreztem magam, és mivel jól éreztem magam és a párommal voltam a házban, természetesen játszadozni akartam.

Péntekre, azaz holnapra volt időpontom az orvosnál, ahol leszedi a tapaszokat. Aggódtam, hogy olyan maradok, mint amilyen voltam.

De amikor ma reggel felébredtem, már tudtam, hogy ez nem így lesz.

Valószínűleg nem alhattam túl jól, mert amikor felébredtem, nem éreztem a ragasztószalag húzódását a szememen. Azonnal maguktól kinyíltak, mert nem volt semmi, ami megakadályozta volna ezt.

Kezdetben minden homályos volt, aztán párszor pislogtam, és hirtelen minden kitisztult.

Gyorsan felültem, és ziháltam. Könnyek töltötték meg a szemem, és a kezem a számra tapasztottam, amikor zokogás tört ki belőlem.

– Édesem, jól vagy? – kérdezte Blue fáradtan, de gyorsan felült mellettem, és pánkba esve mondta: – Clary?

– Blue...– Nem találtam a megfelelő szavakat. Legszívesebben sírva fakadtam volna a boldogságtól, mert láttam, és ez gyönyörű volt. A szoba világos volt, mert a redőnyök fel voltak húzva. Blue királyi méretű ágyában ültem, és körbenéztem a puha, szürke színű falakon. A padlón szétszórt ruhák hevertek, de ez mosolyra fakasztott. Blue nyilvánvalóan nem szeretett maga után rendet rakni.

– Clary, kicsim, aggódom érted. Basszus, hol vannak a tapaszaid? A francba.

Megfordult, hogy megkeresse őket az ágyban. Odanéztem, és először láttam férfias, tetovált hátát és vállát, ahogy az ágyban forgolódott; az izmai gőzerővel dolgoztak, miközben keresgélt. A bal oldalára a Hawks szó, a jobb oldalára pedig az Örökké szó volt tetoválva. A háta tetején is volt némi minta; átment a vállán, és félig végigfutott erős karján. Visszapislogva a könnyeimet, kinyújtottam a kezem, és óvatosan végigsimítottam néhány vonalat.

Megmerevedett, és ahogy lassan megfordult, az ujjaim követték a mellkasának tetejét, ahol egy másik tetoválást olvastam, amin az állt, hogy Nincs megbánás.

Ahogy végigjártam ezeket a szavakat, az alsó ajkamba haraptam, hogy megállítsam a szabadulni akaró zokogást, de végül mégis kitört belőlem. Könnyek folytak az arcomon, ahogy először néztem fel a férfira.

Ziháltam, a kezemmel a torkomhoz kaptam. Sokkal jóképűbb volt, mint amilyennek valaha is elképzeltem. Egyszer mesélte, hogy a haja szőke, de azt nem mondta, hogy mennyire szexi és kócos. Azt is mondta, hogy a szeme kék, de nem mondta el részletesen, hogy a pupilla körül világoskék, majd a világosabb színt körülvéve egy sötétebb árnyalatú kék húzódik. Szívbemarkoló volt.

– Bébi...– kezdte óvatosan.

Amíg félbe nem szakítottam: – T-t-te...ó, Blue. Te vagy a legszexibb férfi, akit valaha láttam – mondtam zokogva.

– Bassza meg, bassza meg, a francba, bébi. – A karjába, majd az ölébe húzott, és szorosan magához ölelt, majd azt mondta: – Semmi sem vagyok a te szépségedhez képest, Clarinda James. Már a vörös hajad látványától is feláll a farkam, a tested láttán fájdalmat érzek, és legszívesebben beléd temetkeznék. Lélegzetelállító szépség vagy, bébi, és kurvára becsülök minden egyes napot, amit veled tölthetek, édesem, mert soha nem éreztem még akkora szerelmet, mint irántad.

– B-Blue. – Átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam a kulcscsontját, miközben azt suttogtam: – Mindennél jobban szeretlek. Te vagy az én világom.

A világ hirtelen felragyogott.

A világom újra életre kelt, nemcsak azért, mert láthattam, hanem mert annak a férfinak a karjaiban voltam, akit minden porcikámmal szerettem.

Visszahúzódva, felnyúltam az arcához, és gyengéden végigsimítottam rajta az ujjaimmal.

– Szeretkeznél velem? – kérdeztem.

– Bassza meg, igen – morogta. Másodpercek alatt a hátamon feküdtem, Blue pedig fölöttem volt, és rám nézett. – Bébi, amint végeztünk, visszarakjuk a tapaszaidat.

– Micsoda? Nem, én nem...

– Clary, még egy napunk van hátra. Holnap megyünk az orvoshoz. Nem akarom, hogy bármi is veszélyeztesse a gyógyulásodat. Hajlandó vagyok megtenni ezt, de azt akarom, hogy utána visszakerüljenek.

Hogy mondhattam volna erre nemet?

Az emberem aggódott értem, és bár már csak egy nap volt hátra, hajlandó voltam addig a sötétségben élni, mert épp most tapasztaltam több fényt, több szépséget, mint amit hosszú ideje már nem láttam vagy éreztem.

Szóval, hajlandó voltam megtenni ezt az emberemnek.

Felvigyorogtam rá. – Érted, bébi, megteszem. De jobb, ha most már jót teszel velem.

Kuncogott. – A pokolba is, még a jónál is jobbat fogok csinálni, édesem. El fogsz ájulni tőlem.

– Sok a beszéd, Blue. Csak mutasd meg.

És ő pontosan ezt tette.

 

Huszonkettedik fejezet

Clarinda

Egy hónappal később

Fordította: Sweety

Lehet, hogy egy hónapig eltartott a beilleszkedés, a tanulás és az egymás élvezete, de mivel ez az egy hónap véget ért, végre eljött a nap.

Találkoznom kellett Blue édesanyjával és testvérével.

Blue két héttel ezelőtt bejött a fürdőbe, miközben én a nagy fürdőkádjában ültem. Előtte az általam főzött vacsorát ettük, és büszke voltam rá, hogy nem mérgeztem meg senkit, és úgy döntöttem, hogy lazulok, amíg Blue felhívja az anyját. Így, amikor mosolyogva bejött, tudtam, hogy valamire készül.

Odasétált, és leült a kád szélére. – Clary.

A szívem gyorsabban kezdett verni. – Igeen? – kérdeztem, elhúzva a szót.

– Beszéltem anyával és Jasonnel.

– És?

– Találkozni akarnak veled.

A szemeim tágra nyíltak, és ziháltam. Találkozni a családjával? Hogy én... találkozzak a családjával.

Nevetett. – Ne nézz olyan ijedten, kicsim. Minden rendben lesz.

Rosszul lettem. Nagyon ideges voltam.

Mi lesz, ha nem tetszem nekik?

Mi történik, ha az öccse úgy gondolja, hogy nem vagyok elég jó Blue-nak?

Ó, Istenem, akkor még az anyja is megmondhatja Blue-nak, hogy nem tetszem neki, és akkor Blue hallgatna rájuk. Tudtam, hogy mennyire törődik az anyjával. Mindent elmondott nekem a családi problémáikról, hogy mennyire támogatta őket, hogy mennyire törődött velük. Fájt a szívem az anyjáért, az öccséért és Blue-ért. Ezeken gondolkoztam a Caroline Springsbe vezető úton.

– Édesem, ne stresszelj már. Amúgy is megérkeztünk. – Egy nagy téglaház előtt álltunk meg Blue autójával. A Harley-vel akartam jönni, de Blue azt mondta, hogy később esni fog, és nem akart kockáztatni semmit. Csalódott voltam, mert nem tudtam betelni azzal, hogy a Harley-n ülhetek; repülni az utcákon vagy a nyílt úton, szabadnak és csodálatosnak érezni magam. Különösen, mivel Blue-t szorosan magamhoz kellett ölelnem. Minden pillanatot élveztem, és az elmúlt hónapban rengeteg ilyen pillanatunk volt, mert Blue sosem unta meg, hogy olyan helyeket vagy dolgokat mutasson meg nekem, amelyekről az öt év alatt lemaradtam, amíg nem láttam.

Minden reggel öröm volt felébredni, mert többnyire elfelejtettem, hogy látok. Amikor kinyitottam a szemem, és minden tiszta, tökéletes színű képként tárult elém, melegség járta át a gyomromat.

Nagyon szerettem, amikor csak a nappaliban ültem Blue-val, néztem őt, miközben tévét nézett, vagy beszélgettem vele, és figyeltem az arckifejezéseit.

A legjobban azonban azt szerettem, amikor együtt voltunk az ágyban, és szeretkeztünk.

Aznap reggel arra ébredtem, hogy Blue a lábaim között volt a takaró alatt. Olyan mélyen aludtam, hogy nem is éreztem, hogy mozgatja a végtagjaimat. De amit odalent éreztem, az még különlegesebbé tette az ébredést. Blue két ujja bennem volt, amivel finoman az őrületbe kergetett, ahogy belém tolta majd visszahúzta őket, miközben a csiklómat szopogatta. Felhajtottam a takarót, és lenézve egy vággyal telt, gyönyörű szempár mosolygott rám, szemzugaiba ráncokat képezve.

Hátravetettem a fejem, amikor egy erős szívás után keményen elélveztem az ujjain. Miután lélegzethez jutottam, visszanéztem Blue-ra, aki még mindig a lábaim között volt, és rám vigyorgott.

– Kurvára imádom, ahogy szétesel, bébi. Ezt a látványt mindenkinek látnia kéne, de kurvára senki más nem fogja. A legjobb az egészben, hogy ezt a látványt megtarthatom magamnak.

Kitört belőlem a nevetés. – Te megőrültél.

– Igen, de én a te őrülted vagyok.

– Az vagy – mondtam. Felmászott, és fölém hajolt, majd keménységét a dombomhoz nyomta. – Miért örülsz Blue, hogy látsz engem?

– Szerintem inkább annak, hogy te boldog vagy, hogy látsz engem.

Kuncogva mondtam: – Az vagyok, és be is bizonyítom, hogy mennyire élvezem. Közénk csúsztattam a kezem, megragadtam a farkát, és fel-le siklottam a hosszán.

– Bassza meg – nyögte, és még lelkesebben pumpálta magát a kezembe.

Csodálatos látvány volt, ahogy az arca megtelt kéjjel, ahogy azt nézte kettőnk között, ahogy kiverem neki. Különösen, amikor ellágyult szemekkel és összeszorított állkapoccsal visszanézett rám. A karja izmai megfeszültek, ahogy fölöttem tartotta magát, a hasa remegett, és valami, amit soha nem fogok megunni, hogy végigkövetem a V vonalát, ami lefelé mutatott arra a részére, amivel éppen játszottam.

– Jézusom, bébi. Ha így folytatod, a végén még rád élvezek.

– Ez a terv – suttogtam, és elpirultam.

– Látni akarod, ahogy rád élvezek, édesem?

– Ó, igen.

– Jézusom, ez kurvára szexi, bébi – nyögte, miközben gyorsabban pumpált a kezembe. – A francba, Clary, mindjárt rád élvezek.

A francba, én is ezt akartam. Soha életemben nem láttam még férfit elélvezni, soha nem néztem, ahogy kilövell a sperma egy férfi farkából, és annyira akartam ezt a látványt Blue-tól.

– Ááá, készen állsz, bébi?

– Igen – mondtam.

– Bassza meg, nézz le, mindjárt jön. – Ahogy a kezembe nyomta a farkát, fehér folyadék spriccelt a meztelen hasamra. Tovább pumpált, és még több jött ki, miközben elégedetten nyögött.

Miután lelassított, felnéztem rá, és elmosolyodtam. – Jézusom, asszony! Kibaszottul szeretem azt az elragadtatott tekintetet és áhítatot az arcodon most. Soha nem láttál még srácot elélvezni? Pornóból vagy ilyesmiből? – kérdezte, miközben elrántotta a kezemet a farkáról, és kuncogott.

– Nem. Ne feledd, hogy a nőd eddig csak egy férfival volt, és soha nem jutott eszembe pornót nézni. A barátaim akkoriban nem voltak oda érte. Éppen ezért volt fantasztikus téged nézni. Megismételhetnénk?

Felhorkant. – Persze, csak adj egy percet.

– Édesem, min gondolkodsz ilyen nagyon? Gyerünk, szállj ki, hogy be tudjunk menni.

Elpirultam. Meg se kellett volna fordulnia ezeknek a pajzán gondolatoknak a fejemben, miközben az anyja háza előtt voltam.

– Most már tudni akarom, hogy mire gondoltál, ami miatt olyan színű lett az arcod, mint a kibaszottul csodálatos hajad – kötekedett Blue. Megfogta a kezemet. – Elmondod, bébi?

– Hm...nem, nem igazán alkalmas most erre az idő.

– Clary, kurvára most van itt az ideje.

Megforgattam a szememet, és az összekulcsolt kezünkre néztem. Tudtam, hogy nem hagyja annyiban, hogy be tudjunk menni az anyja házába, és letudjuk ezt a rémes napot, ezért azt motyogtam: – Te. Rád gondoltam, és arra, amit ma reggel csináltunk.

Az állam alá tette a kezét, és felemelte a fejem, hogy rá nézzek. Meleg, kéjjel teli szemei visszabámultak. – Nagyon tetszett, ugye?

– Igen.

– Jó, mert ezt újra és újra megismételjük. Kiismerjük egymást, teszteljük egymást, hogy lássuk, ki mit szeret. A pokolba is, még pornót is fogunk együtt nézni, és már kurvára alig várom.

Vigyorogva mondtam: – Én is.

– Most pedig menjünk a családomhoz. – Az állával ismét a ház felé mutatott, én pedig megfordultam, és megpillantottam egy bájos külsejű, tavaszi, virágos ruhába öltözött idősebb nőt, aki a verandáról mosolygott.

Megugrottam, amikor meghallottam Blue ajtaját becsapódni. Másodpercekkel később már mellettem volt, és kinyitotta az ajtót. Felém nyújtotta a kezét, de én hezitáltam.

Igazából legszívesebben a hátsó ülésre mászva úgy tettem volna, mintha ott sem lennék.

Nagy lépés volt ez számomra, bár rövid idő alatt sok nagy lépést tettem. Az öt év alatt, amíg vak voltam, soha nem gondoltam volna, hogy újra látok, hogy találkozom azzal a férfival, akit csak nekem teremtettek, és soha nem gondoltam volna, hogy ezzel a férfival fogok élni, és találkozom a családjával.

Kicsit el voltam veszve.

– Édesem, gyerünk. Minden rendben lesz.

Felnézve az emberemre, hittem neki. A meleg szemei azt sugallták, hogy bízzak benne, és én bíztam. Így hát elmosolyodtam, megfogtam a kezét, és kimásztam a kocsiból.

Miután becsukta és bezárta az ajtót, levette a kezét az enyémről, amitől azt hiszem, nyöszörögtem. Gyorsan átkarolta a derekamat, és felkísért a bejáratnál várakozó anyjához.

– Szia, anya – mondta Blue nagy mosollyal, amikor a tornácon megálltunk. – Ő itt Clarinda James. Nagyon ideges, és azt hiszi, hogy utálni fogod.

– Blue – csattantam fel, és hasba vágtam.

Mrs Skies hangosan felnevetett, majd azt mondta: – Ó, drágám, kizárt, hogy utálni tudnálak. Sőt, már most kedvellek, amiért ilyen boldoggá teszed a fiamat.

Elpirulva kiejtettem a számon: – Öhm, köszönöm.

– Megjöttek? Csinos? – hallottuk a kiabálást a házból.

Blue nevetett és elmagyarázta: – Ez Jason lesz, az öcsém. Néha nincs szűrője.

– Akkor azt hiszem, a bátyjára ütött – vigyorogtam.

Mrs Skies felkacagott. – Jól ismer téged, Blue – mondta, miközben Blue egy fiatalabb változata kirohant a verandára, hogy az anyja mögé álljon.

A mosolya gyönyörű és ragályos volt. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza, és ne integessek neki az ujjaimmal.

– Adele, itt vannak, és tényleg nagyon csinos! – kiáltott vissza a házba. Amikor visszafordult hozzánk, hozzátette: – Túl szép vagy a bátyámnak.

– Hé, kölyök – morogta Blue gúnyosan.

– Most mi van? Ez az igazság. – Elvigyorodott. – Gyere be, és ismerd meg Adele-t. Nagyon vicces és sokat káromkodik. – Jason végül az anyja mellett felém nyújtotta a kezét. Kézen fogott, és a bejárati ajtó felé húzott.

Hátranéztem Bue-ra, és mosolyogva megvontam a vállam. Vigyorogva odalépett az anyjához, hogy átkarolja a vállát, és utánunk vezesse. – Ó, és meg fogod ismerni Memphist. Ő Blue barátja volt, de most már anya pasija. – Megállt, hogy odahajoljon és suttogjon, miközben végigvezetett a hosszú folyosón. – Először azt hittem, hogy Blue barátja, de Blue azt mondta, hogy nem meleg, és most, hogy itt vagy, gondolom, igazat mondott. – Nevetés buggyant ki belőlem, amikor mély nyögést hallottam mögöttünk. Egyszerűen tudtam, hogy szeretni fogom Jasont.

A nap tökéletesen telt. Jasonnek igaza volt Adele-lel kapcsolatban; nagyon vicces volt, sokat ugratta Blue-t, és mesélt néhány történetet a múltjáról. Az eddigi legjobb az volt, amikor egyik este hazajött látogatóba, aztán néhány haverjával elment lazulni, majd teljesen részegen jött haza, és aztán megkérte Adele kezét. Amikor visszautasította az ajánlatot, eszküszik, hogy Blue sírva fakadt.

Ekkor Blue felkiáltott: – Mert valami kurvára belement a szemembe!

Mindannyiunkból kitört a nevetés, miközben Blue ott ült morogva, bár egyáltalán nem tűnt különösebben mérgesnek.

Memphis csendben volt. Nem voltam biztos benne...amíg nem vettem észre a Blue anyjának küldött pillantásokat. Teljesen imádta őt. Szóval, ha Blue és a családja kedvelte őt, akkor úgy gondoltam, hogy én is meg tudnék barátkozni a pasival.

Ebéd után meglepődtem, amikor Blue sétát javasolt. Végül egy fagyizóba kötöttünk ki, ahol Blue és Jason megpróbálták egymást túlszárnyalni, hogy ki eszi meg előbb a fagyiját. Majd ismét mindannyian nevettünk, amikor mindkettőjüknek lefagyott az agya.

Távozáskor Mrs Skies félrehívott, hogy elköszönjön tőlem. Hallottam, ahogy Blue és Jason halkan beszélgetnek a folyosón, miközben én a nappaliban álltam.

Megkért, hogy üljek le mellé a kanapéra, és amikor megtettem, megfogta a kezem.

– Imádtam a mai napot, Clary. – Mosolygott, és azon a becenéven szólított, ahogy Blue és a barátaim hívtak. – Különösen azért szerettem, mert láthattam a fiamat ragyogni. Soha nem láttam még ilyen nyugodtnak, ennyire elégedettnek az életben, és azt kell mondanom, hogy ezt te hoztad ki belőle. Ezért hívtalak félre, hogy megköszönjem. Köszönöm, hogy gondoskodsz a fiamról, és köszönöm, hogy szereted őt. Annyi mindent megérdemel, és hiszem, hogy melletted minden boldogságot meg fog találni az életben.

Könnyek gyűltek a szemembe. Nem tudtam, mit mondjak, mert tévedett. Épp fordítva volt; Blue volt az, aki boldogságot és szerelmet hozott az én életembe.

Bár, hogy válaszoljak neki, azt mondtam: – Nem is akarnám másképp. Ő jelenti nekem a világot, és mindennap hálás vagyok, hogy rátaláltam.

– Készen állsz, bébi? – kérdezte Blue az ajtóból.

Vajon hallotta, hogy mit mondtam?

Szelíd tekintetéből, apró, érzéki mosolyából és a mellkasának gyors emelkedéséből és süllyedéséből azt mondanám, hogy igen, és tetszett neki, amit hallott.

Hazafelé menet pontosan bebizonyította, hogy tetszett neki, amit az anyjának mondtam. Lehúzódott az autójával az út szélére, és mielőtt tudtam volna, mi történik, kioldotta mindkettőnk biztonsági övét, hátratolta az ülést, amennyire csak tudta, és máris az ölében voltam lovagló ülésben.

– Életem legjobb kibaszott napja – morogta, és a kezébe fogta az arcomat. – A francba, nem, ezt visszaszívom. A legjobb nap az volt, amikor megláttalak, aztán amikor beszéltem veled, aztán amikor azt mondtad, hogy először le akarod szopni a farkamat, és aztán... amikor azt mondtad, hogy szeretsz. Szóval ez a nap ott van az összes többi között. A fenébe, tudom, hogy lesz még sok ilyen, de amit anyámnak mondtál, amit meghallottam, az kurva szép volt. Tudtam, hogy aggódik értem, és tudtam, hogy ha meglát veled, akkor megnyugszik, de teljesen csak akkor nyugodott meg, amikor elmondtad neki azokat a szavakat. Láttam a tartásán és az arcán. Feldobtad a napját, és cserébe az enyémet is. – A vigyora gonosz volt. – Szóval most rajtam a sor, hogy az egyik legjobb napoddá tegyem.

Mosolyogva megráztam a fejem. – Már túl késő, bébi; mert már most is az. Szeretem a családodat, Blue.

– És ők is szeretnek téged. Mégis, most azért vagyok itt, hogy megmutassam, mit jelentesz nekem, és hogy megmutassam, mennyire szeretlek.

Az ölében vergődtem, és a középpontomat az erekciójához dörzsöltem. – Akkor jobb, ha minél előbb elkezded.

Kuncogott.– Örömmel.